A bakonyi Gyilkos-tó ?‍♂️

Csapatás a Gerence völgyében

Mostanában egyre jobban vonz a terep-biciklizés. Tavaly ezt még nehezen képzeltem volna el; sőt, ha valaki azt mondja nekem, hogy erdőben fogok csapatni – kinevetem. Ezzel szemben szezon elején Lajosnál megláttam ezt a remek downhill-biciklit – és máris szerelembe estem.

Azonban az idény folyamán kevés alkalommal tudtam kihasználni, mivel sokkal több esemény volt az országútra írva – no meg motorralis letoltam 9000 kilométert a szezonban -érintve négy környező országot.

Azonban a mai napra napsütést és 20 fokot jósoltak – tehát eldöntöttem, hogy ma a Bakonyban tekerek. Három terv is volt a fejemben, de most a legtávolabbit választottam – Gerence patak völgye.

Indulás után egy kicsit morogtam magamban, mert Fehérvár környékén egy jókora szürke felhő takarta az eget; és a hőmérő meg nem akart 12 fokról feljebb mozdulni. Nem erre készültem….azonban mire Hajmáskérre értem, a ronda szürke felhő alól kihajtottam, és mindjárt mosolygott a világ.

Némi bakonyi tekergés után leparkoltam az Odvaskőnél. Innen indítottam túrámat befelé az erdőbe.

Csodálatosan szép volt az erdő, a még fent lévő sűrű lombozaton át szép fényekkel játszottak a fák.

Elég könnyű volt a terep; nagyon kellemesen indult a túra. Nagyon sok túrázó volt a hegyen; nagy mosollyal köszöntöttük egymást. Aztán egyszer csak elém állt a hegygerinc, amin át kellett kelni…

Egy darabig jól tekertem felfelé, aztán meg kellett állnom. Valószínűleg rossz lehetett már az út -talán felázott- ezért a Bakonyerdő munkatársai földgyaluval végig tolták a legrosszabb szakaszokat. Ez viszont azt eredményezte, hogy az altalaj, ami finoman porló lösz -előjött. Van ugyan terepfokozatom, csak a kemény emelkedőkön elkapart a kerék 😀 szóval néhol tolnom kellett a gépet 😉

Mikor már jól megizzadtam – és mondhatjuk, mindenhol csepegtem – feltűnt egy víztükör 😀 megérkeztem.

Maga a tó picit hasonlít az erdélyi Gyilkos-tóra; annyiban, hogy itt is fatönkök állnak ki a vízből – bár egészen máshogy keletkezett, mint az ott…

Egy kis pihenés és fotózgatás után újra nyeregbe szálltam. Hamarosan meg is érkeztem a közelben található Hubertlak-hoz, amelynek a történetét itt olvashatjátok el.

Az erdei lak közelében még megálltam a Hubertus-forrásnál, amely a lak vízellátását biztosította egykor.

Innen aztán móka és kacagás volt a további út; a színes erdőn keresztül legurultam Bakonykoppány felé.

A főútra leérve még többször át kell kelni a névadón, a Gerence-patakon.

Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni ! Ez az erdő csodálatos!!!

Nagyon jó döntés volt, hogy a mai napon ezt az erdőt választottam – közeleg az ősz, nem tudom mit hoz az október – de ez ma egy csudajó élmény volt ?

A fotóalbumomat ITT tudod megnézni – érdemes végiglapozni! A túráról készült animációt pedig ITT tudod megnézni 😀

2 thoughts on “A bakonyi Gyilkos-tó ?‍♂️”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük