Balaton-felvidék <3 szerelem

Azzal a határozott céllal terveztem meg ezt a túrát, hogy szintet lépjek végre. Ugyanis nem elég az, hogy minden túra hossza legalább háromjegyű szám (más nem is lehet 😅). A szintek sajnos szintén háromjegyűek maradtak eddig. De csak eddig, mert a szintlépés megtörtént. 😊

Nem túl korán indultam útnak, a reggeli napsugár már javában megvilágította a környező hegyeket.

Nyitásnak rögtön két kilométer kapaszkodással kezdtem, hiszen a Monostorapátiból rövid úton át akartam jutni a Káli-medencébe. Na ehhez kellett a monti, ugyanis volt benne 10% bőven, és persze nem is aszfaltos sztrádán közlekedtem.

A hegytetőre felérve rögtön ki is tárult a medence látványa. Az átkelés gyorsan sikerült, hamar a völgyben találtam magam – és sorra csodáltam a térség kis ékszerdoboz falvait – hegyeit.

Hegyestű borászatokkal

Aztán hamar eljutottam a szintlépéshez, ugyanis azt találtam ki , hogy feltekerek Mencshelyig – az Óbudavári harapós emelkedőn át – nehogymá’ kevés legyen a szint. Várakozáson felül teljesítettem, és képzeljétek, élveztem 😊 innen aztán elégedetten néztem szét, és igen, ezekért a látványokért, hegyekért jöttem újra ide……

Eeeeeegy jó hosszú gurulással aztán máris Csopakon tekertem, itt a Balcsi-parton folytattam az utamat, mert a terv szerint azért még ma vissza is kellett érni a szállásra 😁

Egy kicsit megálltam Tihany-Gödrösnél, fotózgattam, nyújtottam picit.

Eme pihentető tevékenységek között méláztam, amikor egy félénk hang szólított meg: “Szia! Ne haragudj. Adhatok egy gémkapcsot?”🤔 Elég értetlenül nézhettem, mire a lány: “Nem mehetek addig férjhez , amíg ki nem osztottam ” Ja , így már minden rendben 😉 Rögtön hármat kértem, de sajnos a felügyelő-bizottság csak egyet engedélyezett. 😏

Na itt még kitaláltam, hogy feltekerek az apátsághoz, hátha kevés lesz a szint, és minden méter számit. Ja, meg különben is onnan lehet szép Balcsis fotókat lőni.

Innen aztán nagy gurulással folytattam az utamat. Nagy lendülettel, szembeszél sem számított – Révfülöpig meg sem álltam – ott is csak egy kulacs-töltésre. Aztán rohantam tovább, mert a Badacsonyt megkerülve terveztem visszatérni a felvidékre. A Római-út ebből az irányból is kellemes, de mi tagadás, az egész Badacsony is tetszik, szóval szeretem, na.

Azért jó volt leérni róla, mert a Badacsony után megszűnt az a zsongás, amit Csopaktól tapasztaltam – ugye mindenütt zsibongó, nyomuló tömeg élvezte a nyarat.

Nagyon jó érzés volt újra a nyugalomban, csendben és évezredes tanúhegyek látványától feldobva tekerni a szeretett dimbdombon.

Gulács
A Tóti-hegy és a Gulács előtt

Utam záró-szakaszán még egy montis útvonalat iktattam be, a Csobánc lábánál tekertem végig, hogy ne kelljen a 77-esen olyan sokat menni.

Csobánc

Nagyon elégedett vagyok. A szintlépés sikerült, a túra nagyon jó volt. Úgy látszik, ez a szerelem nem csak egy múló fellángolás volt 💖

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük