Diás-sziget

10-11 éves lehettem, amikor először olvastam. Esténként kalandok sora várt rám a berekben; együtt izgultam Tutajossal, hogy meglesz-e a harcsa; és megszeppenve hallgattam Matula szelíden dorgáló szavait… Lélegzetvisszafojtva figyeltem Tutajos betegségét, majd szívdobogva drukkoltam a gyógyulásért. Mindeközben élvezettel bámultam a szikrázó kék eget; a színeket, a madarak ezreit, a rókák settenkedését – a ragyogó életet… Észrevétlenül csepegett belém a természet szeretete. Emellett alapbölcsességeket tanultam meg belőle. Fekete István 1952-1961-ig nyaranta kutatómunkát végzett a Diás-szigeten; 1954-ig a halászkunyhóban élt. (Utána felépült a kutatóház) Itteni tapasztalatait írta meg Tüskevár és Téli berek regényeiben. Én a mai napig előveszem ezt az alapművet, ha elvágyom a napi nyüzsgésből, és el akarok utazni a nyugalom szigetére…. Köszönöm Fekete István, hogy ezt így átadta….! És 38 év után ma én is eljutottam ide. Ma is velem voltak ők. Mindíg velem lesznek. Mert bennem élnek. Szép nap volt.

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.