mert úgy kellett már, mint egy falat kenyér

Szép, nyári nap – így is jellemezhetném a mai napot -bár sokkal jobb volt annál szerintem. Főleg azért, mert a hőmérséklet csak a 25 fokot kerülgette, emellett nagyon enyhe szél is lengedezett, ami még kellemesebbé tette az érzetet. A túra közepe felé még történt is látnivaló, szóval nem csak tekertem egész nap. És hát a látvány…ez mindig felüdít engem, hát igen, ezért is jöttem ide.

Már szeptember van, és hát megint nyolc fokos volt a reggel. Ismét várnom kellett arra, hogy elindulhassak. Negyed kilenc felé veselkedtem neki az útnak, és bemelegítésképpen az első húszat egy lendülettel lenyomtam. Fertőhomoknál értem oda a Fertő-menti kerékpárútra. Innentől utamat – mintegy 90 kilométeren át – kerékpárutakon folytattam, ami nagyon jól esett, bár szokatlan volt ennyi összefüggő kerékpárúton hajtani. Takaros, már-már osztrákos kinézetű falvakon – Hidegség, Fertőboz -át igyekeztem az első állomás, Balf felé. A balfi víz forrásánál, a Zsolnay-kútnál pihentem meg.

Innen pedig kezdődött, a dimbidombi, Balf után irány a szőlőhegy! A kerékpárút kedélyesen kanyarog a szőlősorok mellett, néhol 10%-os kaptató, másutt 8%-os lejtő, de a lényeg, hogy jó sokszor.

Jellemző látvány

De legalább meg tudtam vizsgálni, milyen is lesz a termés a Soproni Borvidéken. Szerintem jó.

Szép telt fürtök

Jó lesz ez

A tájképet meghatározzák a szőlősorok és a borászatok

A távolban már látható a határon túl Fertőmeggyes / Mörbisch am see

Az utolsó magyarországi településre, Fertőrákosra elérve megmásztam a szépen emelkedő főutcát, elhaladtam a Kőfejtő mellett, melyet nagyon rendesen megcsináltak, látogatóközponttal, interaktív kiállításokkal – melyet én már láttam, ezért nem is álltam meg. Arra gondoltam, hamarosan kiderül, amin tegnap óta gondolkodtam – elfogadják-e a határon az uniós digitális oltási igazolványt. Mintegy kilométernyi tekerés után ki is derült; mutatom a határ – ellenőrzést:

Ennyi…..

Az égvilágon nem volt ott senki, hogy ellenőrizgessen bármit.

Figyelem! Határátlépés csak, gyalog, kerékpárral, lóval vagy szekéren

A határátlépés után nem sok minden változott, a kerékpárút ismét a szőlő ültetvények között haladt.

A látvány nem változott

Igazából Fertőmeggyesig akartam feljönni, de már megint éreztem a késztetést, hogy menjek már tovább, legalább Rusztig, mert annak a központjában úgyse’ voltam még soha.

Ruszti utcakép

Így is tettem, betekertem a belvárosba, és tettem egy kis kört.

Bevárosi részlet

Fő tér

Innen pedig ismét vissza a szőlőtőkék közé, és meg sem álltam a Fertőmeggyesi kikötőig. Itt legalább három hajótársaság foglalkozik sétahajóztatással, én a Drescher Line-t választottam. Náluk 8 €-ért át lehet hajózni Illmitzbe. Épp csak annyi időm volt, hogy megváltottam a jegyem, és már tolhattam is a biciklit a hajóra. Nagyon jól meg van oldva, van elegendő fedett hely a kerékpároknak, és sok ülőhely az embereknek. Helyet foglaltam (volt elég), elindultunk, és máris Amerikában találtam magam.

De hogy kerültem New Yorkba?!

Fél óra gyönyörködés kezdődött a vizen.

Vitorlások is vannak bőven

A sétahajók egymást követik

Ruszt a vízről nézve

Mintegy 5 kilométer hajókázás után megérkeztünk az Illmitzi kikötőbe. Itt még tettem egy karikát.

Az Illmitzi parton

Tudjátok mi járt a fejemben megint? Háááát, menni kéne még egy kicsit feljebb. … Sokat aztán nem gondolkodtam ezen, elindultam hát Podersdorf felé. Jól is haladtam vagy 10 kilométert, amikor hirtelen kordonnal találtam szemben magam a kerékpárúton. Mi van itt ?! Aztán hamar kidedült, éppen folyik az Ausztria Triatlon, a futókat meg rávezették ügyesen a kerékpárútra.

Menjek, vagy ne menjek?

Egy darabig gondolkodtam, hogy mit kéne tenni, de aztán több kerékpáros nekilódult, úgyhogy én is, uccu neki, szlalomozás a versenyzők között. 5 kilométernyi , hol sűrűbb, hol ritkább emberáradatban, mert a podersdorfi világítótorony volt a cél. Azonban a városba beérve….

Kordonok mindenfelé

Hogy jutok én így el a világítótoronyhoz?!

Egy kicsit még próbálkoztam, de mivel mindenfelé zárva volt minden, ezért aztán lefotóztam távolról.

Világítótorony, tessék, megvan

Folytatni akartam utamat Frauenkirchen felé, de ez korántsem volt egyszerű. Valahogy át kellett vergődnöm a másik oldalra – jó messze sikerült, viszont a város összes utcája le volt kordonozva, ami nem is zavart volna, de mindegyiknél rendőr is állt. Próbálkoztam erősen, jó nagy csalinkázásokkal sikerült kijutnom a városból. Ezen felbuzdulva aztán le is tekertem egyben 40 kilométert – Wallernben álltam meg 5 percre. Aztán Nyárligeten 2 percre, kulacsot tölteni, Fertődön, 1 percre, fotózni.

A hátralevő 15-öt még jól meghajtottam. Nagyon elégedetten, jóleső fáradtságot éreztem csak érkezéskor.

Erre a túrára készülve nem sok érdekességre számítottam -mondván egy őszeleji százasnak jó lesz, de végül látványos, érdekes és szívemnek kedves túrává alakult, mire visszaértem.