Erdöjárás Zselicben

bónusz Deseda

Régóta készültem már ide, csak minden eddigi, ide szóló túra tervemből kiderült, hogy nem sétabiciklizésről van itt szó – kérem, hanem komoly mennyiségű hegyvölgyekről, ami sokszor ismétlődik egymás után, tehát szintemelkedésről is szó lehet akár. Én pedig olyan túrát akartam, amit élvezek – mint mindegyik túránál. Végre, eljött annak az ideje, hogy nagy élvezettel, bámulva, kényelmesen meg tudtam csinálni, miközben rengeteg inger, élmény ért. Vigyázat, sok fotó!

A reggeli hűvösben indultam. Még picit fázott a kezem, de indításnak a Szennáról kivezető út egy kilométeres, jófajta kapató elfeledtette velem ezt. Ezt az emelkedőt legyőzve máris robogtam lefelé a Petörke -völgyi tározóhoz, melynek partján komoly kis pihenőhelyet alakítottak ki.

A hajnali hűvös időben párát lehel a tó

A tó másik oldalán folytattam utamat. Jó régen épült, de még használható kerékpárúton követtem a Bárdi-patak völgyét. Pár kilométer vadregényes út letekerése után el is értem a Lipótfai tározóig, ahol néhány horgász mozgolódott csak, én meg valahogy egy kis romantikus, fűzfás szigetre kerültem.

Randi – rejtekhely

Mivel épp nem randin voltam, ezért próbáltam elhagyni a szigetet, a legrövidebb úton – de ellenállásba ütköztem.

Fogságba estem a szigeten

Jobban megnézve azt a helyet, valóban nem volt ott érdemes próbálkoznom, hiszen az a Bárdi-patak tocsogós folyása, szóval inkább egy kilométeres kerülővel kimentem az útra, Lipótfára.

Pár kilométer után pedig beértem végre a Zselici erdőségekbe.

Innen mintegy 60 kilométeren át, gyönyörű, összefüggő erdőben, különböző minőségű, de inkább jó erdei, erdészeti utakon tekerhettem – hegyet mászva – völgybe gurulva – élvezkedve. Ja, és egyedül voltam, semmi forgalom, kerékpár se.

Időközben reggel lett, az erdőbe bekacsintott a fák közt egy kósza sugárka

Egy szép helyen, ahova hangtalanul (kerékpárral csendes vagyok) érkeztem, csodát láttam. Egy szarvascsalád riadt meg közvetlenül mellettem, mikor kibukkantam a fák közül. Ilyen közelről, testközelből még soha nem volt szerencsém látni őket. A szarvasbika oly gyönyörű, oly fenséges volt, mint egy király! Felemelte fejét, és három tehenével elrohantak, mire elővettem a fényképezőt, már hetedhét határon túl voltak… Én meg hálát adtam az égnek, hogy láthattam őket.

Mintegy 30 kilométer után találtam meg az első pihenőhelyet, ahol meg is álltam, pihentem egy kicsit. Meg vetkőzni kellett már, mert a tisztásokon nyáriasodni kezdett az idő, bár szerencsémre, még hűvös erdőben folytathattam az utamat. Az erdő madárdaltól harsogott, a fákról mókusok vigyorogtak rám. Csak én lassú vagyok az állatfotózáshoz, meg hát nem is azért jöttem ide.

Érik már a galagonya

Egy erdei útkereszteződésben aztán újabb meglepetés ért. Elérkeztem a “csárdahely”-hez.

A Csárdahely információs pont a szennai Lidi néni házát szimbolizálja, amelynek jellegét a helyi táji építészeti stílus egyik jellemző épületéről mintázták.

Ez egy talpas ház, melynek belsejében kialakított kiállítótér mutatja be a Zselic néprajzi értékeit, a betyárok életét.

A legbelső szobában pedig nagyon kedves gesztussal találkoztam:

Jófajta ágyas szilvapálinkával várják a látogatót – cserébe az erőjárók mind hagytak egy követ egy -egy kedves üzenettel.

Tovább gurulva aztán láttam még érdekességeket, szarvasfarmot hatalmas területen – de a szarvasok elbújtak, lovastanyát, és Bőszénfa közelébe érve szürke gulyát.

Legeltek, még nem deleltek

Bőszénfától néhány kilométert a 67-es úton haladtam észak felé, de csak azért, hogy pár kilométerrel feljebb újra bemenjek az erdőbe. Ezen a szakaszon is vártak rám meglepetések. Az egyik völgyben Ropolypusztára értem. Ezt a részt gyönyörűen rendberakták. A Ropoly információs pont a Ropolyi tó mellett kapott helyet, és a vizes élőhely bemutatását célozza, kiegészítve az erdő-, vad- és a halgazdálkodás szélesebb körű megismertetésével.

A ropolyi kápolna

A Ropolyi tó eredetileg az 1980-ban létesített vaddisznós kert itató és dagonyázóhelyeként szolgált. Aztán a SEFAG Zrt. Zselici Erdészete 2007-ben felújíttatta, a medret kikotortatta és horgászatra alkalmassá tette. Mára azonban – köszönhetően az aszályos éveknek – sajnos teljesen kiszáradt.

Innen aztán jófajta kaptató kezdődött megint, és addig nyomtam a pedált, amíg a Zselici Csillagparkhoz nem értem.

A Csillagpark épületénél

Mivel ez Magyarország legkevésbé fényszennyezett helye, ezért ez a hely az asztrofotósok és a csillagászok kedvenc helyévé vált. A csillagparkban a Tejút, a tavasszal megjelenő állatövi fények, halványabb ködök, galaxisok, halmazok is megpillanthatók a csillagvizsgálóban rendelkezésre álló 40 cm tükörátmérőjű távcsővel. Továbbá megtekinthetők az égbolt vándorai, az üstökösök a Zselic kiváló adottságait kihasználva. Bemutatásra kerül a Hold, a bolygók.

Az épület közvetlen környezetében található egy 25 méter magas kilátó faszerkezetű kilátó. Az erdőterületen, fák között megépülő 5 szintes építmény minden szintjén kitekintő található, ami lehetőséget ad az erdő állományának szintenkénti megismerésére, valamint a tetejére érve belátható az egész Zselici Tájvédelmi Körzet, az erdők, a környező települések és megfelelő idő esetén akár a Balaton-felvidék tanúhegyei, a Mecsek és a horvátországi Papuk hegység is. Erre nekem is muszáj volt felmennem.

Csillagpark felülnézet Manóval

Csillagpark felülnézet Manó nélkül

Erdő, erdő, erdő….

Zselic Manóval

Miután kigyönyörködtem magam, elindultam a túra első etapának a záró szakaszára. Nagy gurulással Zselickisfaludra értem, majd Szilvásszentmárton, Patca felé vettem az irányt.

Zselickisfalud a völgyben

Katica élményközpont Patcán

A Katica élményközpontban a tehénfejéstől, az ökogazdálkodáson át az elektromos gokartversenyig sok minden kipróbálható. Úgy láttam, aki itt volt, nagyon élvezte. Családoknak ideális program, a család minden tagja talál magának tetsző elfoglaltságot.

Pár kilométer emelkedő után aztán az első szakasz végére értem, Szennán átöltöztem, ettem pár falatot és folytattam utamat tovább.

Utamat a Bárdi-patak partján kiépített kerékpárúton folytattam. Hamarosan Kassai Lajos birtoka mellé értem, ahová benéztem.

A Főépület

Magyar szürke delel

Bivaly hűsöl a vízben

Libák strandolnak a pataknál

Utamat folytatva néhány kilométer múlva Kaposmérőre értem, ahol Kedvesemmel találkoztam, innen együtt folytattuk utunkat.

Kaposvár szélén áthajtottunk, Kaposfüredet érintve a Desedához igyekeztünk. Ez a tó Magyarország leghosszabb mesterséges tava. A tó, valamint erdővel, mezővel tarkított környezete a kirándulóknak és a vízi sportok szerelmeseinek egyaránt kellemes időtöltést nyújt.A Toponárhoz közeli részt főként a fiatalok, a sportolást és a strandolást kedvelők látogatják, míg a Kaposfüredet, Magyaregrest és Somogyaszalót érintő partszakasz a csendet, nyugalmat keresők pihenőhelye. A Desedát teljes egészében körbe veszik változatos túrautak, melyek járhatók kerékpárral is.Így tettünk mi is, megkerültük a tavat a délutáni, lassan alkonyba hajló fényekben.

Lassan ellágyulnak a fények

Kedvesem békakirályfit simogat, de nem lett herceg belőle

Teknősháton pihenve

A szelfi-pontot sem hagyhattuk ki a gátnál

A tónak búcsút intettünk, majd Kaposvár központja, a Kossuth tér felé indultunk. Azért, mert az nekem úgy tetszik 😃 Meg különben is, a legegyenesebb út arra vezet, Szennára vissza.

A Fő utcán és a Kossuth téren azonban sokadalom volt; kézműves vásár és koncert szórakoztatta a közönséget. Mi sokat nem időztünk itt, hamarosan továbbálltunk és Kaposszerdahelyen át visszatekertünk a szállásra.

Akartam valami szépet írni ide a végére, de úgysem tudná kifejezni, átadni azt, amit gondolok. A fotók is csak érintik a valóságot. Rengeteg, inger-gazdag élmény ért a mai napon, és hálás vagyok az égnek, hogy én láthattam. Aki teheti, az jöjjön el és nézze meg a Zselicet. És ne autóból, mert úgy nem sokat látni. Ahol én jártam, az erdészeti utakon, onnan ki vannak tiltva az autók. Ott lehet csodákra lelni az erdő közepén.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük