csattanással, zivatarral és Kis-Balatonnal

Először is megnyugtatok mindenkit: nem voltam részese a csattanásnak, de tanúja és némileg érintettje igen. De erről majd később. Egyébiránt nagyszerű és élményekkel teli túra kerekedett – mert végül minden jól alakult.

Az elmúlt hetek kihívásai után mára könnyű és kellemes túrát terveztem. Erre megfelelőnek tűnt a Zalai-dombság.

Éjszaka zivatar volt, de ennek ellenére jó korán felébredtem. S ha már így alakult, akkor útnak is indultam, nehogy kárba vesszen a nap.

Néhány kilométer bemelegítés után Zalaszabarnál nyugatnak fordultam, és elkezdődött a hegymenetek sora.

Az első 25 kilométer mind erről szólt: hegynek fel, majd rövid gurulás, sok-sok zalai kicsi falvakon át.

Ezután a szakasz után Pacsánál ráfordultam a 75-ös útra, hogy Keszthely felé vegyem az irányt. Innentől aztán azon gondolkodtam, hogyan lehetne meghosszabbítani a túrát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve aztán befordultam újra egy kicsit a dombok közé, Gétye faluig feltekerve, hét kilométerért és némi szintemelkedésért cserébe.

Visszatérve a főútra aztán Zalaapátit elhagyva először kereszteztem a Zalát.

Tovább haladva éppen azon gondolkodtam, hogy Keszthely körül is kicsit áttervezem a túrát, amikor nagy csikorgást, majd csattanást hallottam, a tükörbe nézve azt láttam, hogy egy Renault forogva szalagkorláttól-szalagkorlátig csapódik. Gyorsan megálltunk többen, majd meggyőződve, hogy a vezető hölgynek nincs baja, félretoltuk az útból az autót.

Mint utóbb, helyszínelésnél kiderült, egy hölgy éppen előzni kezdett engem, de index nélkül, miközben hátulról jött a Renault-val a másik hölgy, aki éppen egy kocsisort előzött nagy sebességgel. Meglátva az előzési manővert fékbe taposott – és ekkor vesztette el az uralmat autója felett. Én is megvártam becsületesen a helyszinelőket, majd miután felvették a jegyzőkönyvet, folytattam utamat.

Időközben el is döntöttem, hogy sem Alsópáhoknál, sem Hévíznél nem fordulok Keszthely felé, hanem feltekerek Cserszegtomajig, mert kell a szint. Így is tettem, majd onnan fentről nagyot gurultam Keszthely központjáig, a Festetics-kastély kertjében álltam meg egy picit fotózni.

Még mindig lefelé haladva Fenékpuszta, pontosabban a Kis-Balaton látogatóközpont felé vettem az irányt.

Nem olyan hosszú tekerés után meg is érkeztem, itt a régóta halogatott pihenőmet megtartottam.

Tovább haladva Sármellék – Zalavár felé folytattam utamat. Mivel erősen közeledett a beígért zivatar, gyorsan lefotóztam a Milleniumi Emlékpark Makovecz-féle emlékhelyét.

A Kis-Balaton melletti kerékpárúton folytattam utamat, melyre ráfordulva talán 100 métert haladtam, amikor cseppenni kezdett az eső. Én azzal a lendülettel vissza is fordultam, mert a sarkon haladtam el a fedett pihenőhely mellett. Ide aztán be is ültem.

Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert az eső hamarosan nagy lendülettel rá is kezdett.

Az elkövetkezendő 1 óra 20 percet itt töltöttem, nézegettem a radart, fotókat szerkesztgettem, ilyesmi. Aztán elment, ahogy jött, majd én is folytattam az utamat a párában.

A Kányavári-szigetnél aztán megint megálltam. Ezúttal nem mentem be a szigetre, mert egyszer már bejártam, hanem egy kis energiapótlást vettem az itt található büfében.

Szívesen elidőztem volna még itt ezt a csoda-világot bámulva, de sajnos ma már sok volt a késlekedés.

Néhány búcsúpillantás után aztán újra ráfordultam az útra, és egy lendülettel a szállásig tekertem.

Mindent összevetve, nagyon jó túra kerekedett – kényelmes tempó, sok látnivaló, sok-sok élmény.

+1 bónusz: hogy nem vasaltak ki a balesetben.