Nem zárhatjuk az óévet máshogy, mint ahogy az újat kezdeni akarjuk – csakis aktívan! Ezért aztán a szilveszteri mulatságokat és egyéb tradicionális bolondságokat messze elkerülve ismét útra keltünk egy kis túrára.

Ma reggel is szürke, néhol tejfehér köd lebegett az ablak előtt …. sebaj, ha menni kell, akkor menni kell ???? Lakótársak ötlete alapján Kisgyőrt vettük célba. Némi előkészületek után útnak is indultunk, s mivel kedvesem még soha nem járt a híres-neves Lillafüreden, ezért útba ejtettük azt is.

Felsőhámor szélén le is parkoltunk, majd felsétáltunk a mindenki által ismert turistalátványosságokhoz, elsőként megnéztük a vízesés hűlt helyét (szó szerint) .

Rövid időre megálltunk a Palota Szállónál, itt aztán elképzeltük a Hámori-tó látványát is.

Ilyen élmények után aztán vissza is sétáltunk az autóhoz, elindultunk végre a mai túránk kiinduló pontjához.

Érkezés és rövid öltözködés után már indultunk is első túracélpontunkhoz, a falu északkeleti részén található Golgotához.

Meg kell mondjam, sokkal rosszabbra számítottam – de ez nagyon szép és rendben van. Az egész gyönyörű, fafaragók által készített művek sorozata.

Rövid pihenő után tovább is indultunk. Keleti-nyugati irányban átvágtunk a falun, majd kapaszkodásba kezdtünk a Szent Korona Kilátó felé. Összességében elmondható , hogy a falu nagyon rendben van. Mindenhol igényes, rendezett porták, ápolt közterek láthatóak. A köztereken pedig mindenütt faragott díszek, szobrok, padok, emlékhelyek. Igazán kedves hely!

A nyugati faluvégen aztán kapaszkodásba kezdtünk, hogy egy jó kis emelkedő után elérjük a kilátót.

Ezt a kilátót az idei évben adták át a köznek. Nem nagyon találok rá szavakat – nagyon gyönyörű! Fafaragók készítették, impozáns, csodás látvány. Belsejében képes kiállítás található a környék életéről.

Itt találkoztunk egy másik turistacsoporttal is, akikkel közösen megállapítottuk, hogy páratlan a kilátás fentről ???? csak kár, hogy semmit nem látni belőle a ködtől.

Innen pedig tovább indultunk, be az erdőbe. A kilátó mellett a bánatos szürke-gulya nem állt szóba velem, pedig sztárfotót akartam készíteni róluk… Mindenki hátat fordított….

No, az erdőben aztán megkaptuk a magunkét. Miközben a Kerek-hegyet másztuk meg, néhol egész kalandos helyeken kellett átvágnunk.

Volt, ahol csak az ágakat kellett félrehajtani, de egy helyen a mindent-elfoglaló-vadszeder-várat kellett a bozótosban kikerülni ügyesen. Helyenként elég mély terepjáró-nyomok között is lavíroznunk kellett.

Végül aztán addig ügyeskedtem a térkép nézésével (persze menet közben) amíg egy helyen megcsúszva vaddisznóként meghenteredtem a talajon. De sebaj, egy marék fehér hó segítségével minden megtisztítható ????

Elég jó kis szakasz volt ez a hegyi-erdei menet, de megérte. Ennek leküzdésével most a falu délnyugati végén érkeztünk újra lakott területre.

Lassan elérkezett a szürkület – s mi is elértünk mai utolsó célpontunkhoz – az Ökumenikus Betlehemhez.

Természetesen míves fafaragványok ezek is. A négy torony pedig a négy történelmi felekezetet jelképezi – az ökuméné így érvényesül.

Az utca másik oldalán pedig faragott, festett kazettás mennyezetű harangláb áll. Ezt is megcsodáltuk, majd az est leszálltával mi is befejeztük idei utolsó túránkat. Ez a túra is nagyon jól sikerült – a hegyi rész kicsit küzdős volt, de a falu, az minden várakozásunkat felülmúlta. Elégedettek lehetünk.

Mai fotóalbumunk megtekintéséhez KATTINTS IDE!

Év vége lévén valami zárszót, vagy összefoglalót kellene írnom. Jó visszatekinteni erre az évre – a számok is magukért beszélnek. 328 aktív, sportolással töltött nap és 9752 km lett a mérleg, és ha bővebben is kiváncsi vagy a számokra, akkor KATTINTS IDE az összefoglalóért.