Galléros csizma ?‍♂️?

avagy megkerültem a tavat távolabbról

Most már tudom, hogy miért nem kellett volna forszíroznom az edzést a Bakonyban egész héten…beleértve a tegnapot is. Na de kezdjük az elején… Elhatároztam, hogy a mai napon kényelmesen, lassú tempóban megyek egy nagyobbacska karikát hazai pályán. Ez pedig úgy kezdődött, hogy feltekertem a (Velencei-) hegységbe. Már Sukorónál érezni kezdtem, amit nem szerettem volna – izomfájdalmak. Ezzel küzdöttem az első 14 km-en; a hegyen át végigszenvedtem magam Pázmándig. Voltak emelkedők-völgyek bőven, én pedig összeszorított fogakkal harcoltam a fájdalom ellen; úgyis elmúlik majd….

Aztán hamarosan kellemesebb utakra, délnek fordultam. Ezt a szakaszt könnyebben vettem, de sajnos végigkísért a combomban a kellemetlenkedő érzés. Szerencsére az időjárás tökéletes volt; legalább ennyi kellemesség volt az egészben.

Pusztaszabolcson megálltam, ebédidő lévén kajáltam egyet – majd félórányi pihenő után nyeregbe pattantam. Egy viszonylag kellemes szakasz következett lágy hullámzással, itt még egy kicsit gyönyörködni is ráértem a tájban 🙂

No de aztán nemsokára északnak fordultam, ahol a kellemes szellő végig szembe fújdogált, az izomfájdalmaim újra felerősödtek, szóval annyira nem nagyon élveztem a hazáig tartó hátralevő utat…

Szumma szummárum, ezt a túrát nem jegyzem fel a legkellemesebb túráim közé; de hasznos volt , mert megjegyeztem, hogy regenerálódásra is kell hagynom időt, nem vagyok már húszéves, sajnos…. És hogy miért neveztem el galléros csizmának? Íme:

A végére 73 km-t teljesítettem, a túráról rövid animációt pedig ITT láthatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük