Hófotózás

Az elmúlt években nem kényeztetett el minket az időjárás télen – a havas időszakok szinte megszűntek ezen a vidéken. Azt szoktam mondani, hogy ezen a mediterrán vidéken ne várjunk mást…

Ma reggelre azonban esett öt centi hó, és úgy tűnik, nem is olvad el két óra alatt, mint ahogy szokott.

Reggel a kertben

10 óra felé – az előrejelzésnek megfelelően – elvonult a hófelhő, kisütött a Nap – színek éledtek a fehérségben – tehát minden összeállt ahhoz, hogy elinduljak havat fotózni, bizonyítékául annak, hogy még ezen a mediterrán vidéken is lehet némi tél.

Rövid öltözködés után az Anikó-forrás felé indultam – hiszen ezt a szurdokot még én sem láttam soha havasan. Mintegy kilométer megtétele után máris kaptattam a hegyre felfelé.

Még egy kilométer, és meg is pillantottam a szurdok alján a forrást, illetve az erecskét, mely a havon át utat vágott magának.

A szurdok felett 8 méterrel

Óvatosan leereszkedtem a forráshoz, és ott készültek ezek a képek:

Miután kigyönyörködtem magam, elindultam tovább a hegyre kapaszkodva.

Kis idő múltán – visszanézve – némi panoráma is látszott már a környékről.

Tovább haladva nemsokára a Zsellér-legelő nevű részre értem – ezt sem sokszor láttam még havasan.

Itt fenn egész komoly szél fújdogált, fel kellett tennem a kapucnit, hogy ne fütyüljön a fülembe….

Hamarosan feltűnt a következő állomás, ahova igyekeztem: a Tompos-hegy.

Tíz percnyi kaptatás után felértem a hegy 240 méteres csúcsára. Itt pedig megálltam pihenni, illetve körbe tekinteni. Nézzük együtt, mi látható innen!

Északi irányban látható Pátka község, mögötte a távolban a Vértes nyúlványai.

Nyugati irányban Székesfehérvár- Öreghegy látható, mögötte a Sárrét és legtávolabb a Bakony néhány vonulata látható.

Ráközelítve jól látható Székesfehérvár legmagasabb pontján (180 m tszfm) a Szent Donát Kápolna illetve a Milleniumi Emlékmű.

Kicsit délebbre tekintve megláthatjuk a város melletti dombon (170 m tszfm) felállított Aranybulla Emlékművet.

Keleti irányba tekintve a legtávolabbi dombon a Velencén elhelyezett Bence-hegyi kilátó (220 m tszfm) is jól látható.

Keleti irányba, kicsit közelebbre tekintve tűnik szembe a Pákozdi Ingókövek körzete, illetve legfelül a Pogány-kő magasodik (225 m tszfm).

Délkeleti irányba fordulva a Pákozd melletti Mészeg-hegyen (140 m tszfm) található Katonai Emlékparkot, annak főépületét és az ott elhelyezett obeliszket láthatjuk. Mögötte pedig a tó déli partján az agárdi partszakasz egy részét

Szintén a Mészeg-hegyen láthatjuk a pákozdi Vadaspark és Arborétum kilátótornyát – háttérben egy túlparti szálloda, illetve amögött látható a havas dombvidék, mely elválasztja a tavat a Duna-medencéjétől

Pákozdra letekintve jól látjuk Miska Huszárt, mögötte a nádszigetekkel szabdalt tükrét, de a túloldalán még az Agárd mögötti dombon nevelt szőlősorok is kivehetőek.

A hegytetőtől búcsúzzunk a környék délkeleti panorámájával

Végre, hosszú évek után sikerült napfényes, színgazdag, havas képeket csinálnom a környékről. Így elégedetten indultam lefelé a hegyről.

Persze színes látnivalók azért még akadtak útközben

Hát ez a gyümölcs meg honnan gurult ide…?

Ágas-bogas

Lefelé tartó utam közben még kereszteztem az – itt még – friss csermelyként csordogáló Bella-patakot….

...illetve elhaladtam a a Bella-patak felduzzasztásából keletkezett, befagyott Bella-tó mellett is.

No, azt hiszem, ennyi szépség mára elég is lesz. Jó kis túra lett ez, szép színek, végre téli fotók. Elégedett vagyok.

És ha még nem volt elég a fotókból, az albumomat ide kattintva meg tudod nézni.

2 thoughts on “Hófotózás”

    1. Kösznöm, Máté!
      Végre összejött minden, volt időm is menni, meg a nap is sütött, így lett színes minden kép ????

Hozzászólás a(z) Sipos Máté bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.