Találtam még egy tavat, amit meg lehet kerülni. Kis-Balaton. Gyermekkorom világába repít vissza ez a hely.
Fekete István: Tüskevár című művét nagyon sokszor elolvastam, és még felnőttként, az utóbbi években is. Olyan alapvető emberi értékeket, alapvető bölcsességeket fogalmaz meg a világról, amelyek nélkül nehéz élni. A természet szeretetének csíráját Fekete István vetette el bennem. Sokszor elképzeltem, milyen lehetett annak idején a berekben; ma megnéztem. Öröm, hogy a mai napig még megtekinthető egy kis szelete annak a világnak, amiről Fekete István írt.
Zalavárról indultam, és hamar elértem a Kányavári-szigetre. Még ma is ugyanúgy legelik a szárcsák a vizitök szárát, és ugyanolyan lomhán viszi a Zala a maga történeteit. Példaértékű, milyen jól kezelik itt a regény nyomán keletkező érdeklődést. És eddig még kerékpárút is található volt.
Ez után aztán egy kicsit a saját fantáziámra volt bízva a dolog; de hát én megtalálom a megfelelő útvonalamat. Dél felé Zalakarosig, majd észak felé Hévizig tekertem. Összességében nagyon kellemes, dombságokon át, a hullámzó út nem gátolt a túra élvezésében 🙂 Hévíz, Keszthely környéke nagyon sűrű, nem is igazán volt időm jobban belenézni. Talán legközelebb. Amit bánok, hogy idő hiányában nem tudtam gyalogtúrázni a Diás-szigetre, ahol Fekete István emlékház áll, ahol az 1951-52 év nyarait töltötte. És állitólag kerékpárral nem lehet behajtani oda. No, majd legközelebb! Mert ez még befejezetlen történet számomra.
A végére azért összejött 75 km.
A túráról térképet, fotókat ITT találsz.