Kiskunsági háromszög ?‍♂️

A múlt heti szeles-dombos megpróbáltatások után ma sokkal szelídebb tájakra kerekeztem. Szeretnék formába lendülni a májusi versenyre, ehhez meg kell a nyeregben töltött idő – de azért ma egy kicsit lágyabban akartam megtenni mindezt. Utamat Soltvadkerten kezdtem. Kiskunmajsa volt az első etap célja, ami 29 km-re található a starttól. Igazából nem volt nehéz a terep, ezzel szemben kerestem az utat a kátyúk között… A főútról pedig – bárhol – lefordulva azonnal mély futóhomokba kerültem.

Eszembe is jutott rögtön a tananyag: „a XIX., század végén a futóhomok megfogására mezővédő erdősávokat telepítettek” Sok látnivaló nem volt, valóban sok erdősáv volt az út közben, fenyvesek és akácosok felváltva. (egyik sem honos az Alföldön) És az erdősávokban, (mellette, mögötte) sok-sok élő és holt tanya rejtőzik.
Kiskunmajsára érve a Petőfi tér felé vettem az irányt. Egy nagyon rendezett kis teret találtam, ami ráadásul tavaszi verőfényben pompázott.  Itt elfogyasztottam kis elemózsiám egyik felét.

Élveztem kicsit a napsütést, majd nyeregbe pattantam. Következő etap 26 km, Kiskunhalas központja. Ide szintén olyan úton tudtam haladni, ahol keresni kellett az útburkolatot, a hullámok és kátyúk között. Ezen az úton jól meg tudtam figyelni, hogy mit kezdenek a kiskunsági emberek a futóhomokban?  Hát szőlőt telepítenek mindenfelé, és bort termelnek.

Kiskunhalas központja felé haladva belebotlottam a Halasi Csipkeházba, amelyről eszembe jutott, hogy a halasi csipke, mint ruha-diszitőelem évszázadokon át meghatározta a környék viseletét.

Kiskunhalas központjában a Bethlen Gábor téren álltam meg. Nagyon-nagyon rendezett tér, ahol a város apraja—nagyja a finom délutáni napsütésben sütkérezett. Így tettem én is. Közben elfogyasztottam kajacsomagom másik felét is.

Útra kerekedve, hamarosan ráálltam a Kiskunhalasról északra kivezető kerékpárútra. Nagyon kellemes és jó minőségű kerékpárúton tudtam haladni Soltvadkert felé (aztán autóból nézve később láttam, hogy az a kerékpárút egészen az akasztói horgásztavakig tart). 42 km összefüggő kerékpárút… szinte már sci-fi. Mikor lesz ilyen mifelénk? Soltvadkerten pedig elnyertem a mai nap fődiját; a Szent Korona Cukrászdának hangulatos kiülő teraszán elfogyasztottam két nagyon-nagyon finom sütit.

A mai nap közben el is döntöttem, hogy folytatni fogom a kerékpáros városnéző-felfedező túráimat . A túráról animációt és fotóalbumot ITT találhatsz. A túra hossza egyébként 73 km lett a végére.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük