Már amennyire a parton mentem. Ugyanis elég szűk az északi parton a kerékpárút, és még a minősége sem a legjobb. De legalább láttam, hogy a Balaton hihetetlenül tiszta.

Egy rövidet pihentem Almádiban, majd folytattam utamat tovább.

Úgy döntöttem, inkább a nyugis Római úton megyek tovább, azt úgyis úúúúgy szeretem.

Révfülöpnél tehát felkanyarodtam, így innen aztán a jó kis hullámoson folytattam a tekerést.

Mindenhol rozsdába forduló növényzetet, csodás őszi színekbe öltözött vidéket láthattam.

A balatonfüredi cél elérése előtt nem sokkal pedig szüreti felvonulásba keveredtem.

Néhányan demizsont lengetve kínálgattak, de most kihagytam a lehetőséget. Inkább jólesően nyújtóztam egyet a bágyadt őszi napsütésben a vonat érkezéséig.

Most már csak az a baj, hogy reggel nagyon hideg van – későn tudok elindulni, délután meg hamar lemegy a Nap, akkor aztán megint hideg van 🥶 Sajnos már csak ennyi fér bele 😞.