Eljött hát május. Valahogy átvergődtünk ezen a hűvös-nedves-előtavaszon, s íme, május elsején beköszöntött nyár.
És ha már május, akkor… Gran Fondo!
Az időjárás tökéletesnek ígérkezett. Kis esőt- szemerkélést jeleztek hajnalra – de ez engem még úgy sem zavart, hogy minél korábbi indulást terveztem. Még 7 előtt el is indultam.
Hamar beértem Fehérvárra, aztán hamar meg is álltam, ugyanis az ügyeletes szemerkélő eső alá értem. Fel is vettem az esőkabátot gyorsan, elázni nem akartam, messze még a 100 km vége…..
Na az eső egész addig tartott, amíg átértem Fehérvár másik végére. Ott pedig vetkőztem. Kicsi szárítkozás után aztán végre „rendesen” útra keltem.
Úgy örülök, hogy rátaláltam a kommot-ra! Végre egy jól használható navigációs progi.
Ma például talált egy olyan utat nekem, amin járva végre nem kellett az igen rossz minőségű és még annál is forgalmasabb úrhidai útra kimenni… A Vízaknai utca végénél van egy aluljáró a gyorsforgalmi alatt (ezt nem tudtam) és ezen átkelve, és a sárpentelei erdő gyalogösvényén átvágva hipp-hopp Sápentelén, majd Sárszentmihályon találtam magam.
A Sárrét dimbi-dombijának a tetején, Sárkeszin megálltam egy fotó erejéig, mert ennek a látványnak nem tudtam ellenállni.
Az első pihenőt Berhidára terveztem – időben meg is érkeztem, hogy nyugodtan elfogyasszam reggelimet. Itt tovább vetkőztem, mert kezdett már nagyon jó idő lenni.
Kaja után hamar ismét nyeregben – egyik kedvenc részem következett: a Vilonya-Királyszentistván rész, ami kellően dombos, ráadásul még ki is néz valahogy. (jól ???? )Ezután már hamar megláttam a Balatont. Fűzfőn a felső (nem parti) részen mentem, amíg lehetett. Aztán csak levisz az útvonal a parthoz; Fűzfő-Tobrukban megálltam egy gyors kulacstöltésre, de igazából az volt a cél, hogy Füreden ebédelek.
Na persze, nem a parton, voltak sejtéseim, mi lehet ott május elsején, amikor jó az idő. Meglepően gyorsan oda is értem. Leültem fent a fő téren, eszegettem, miközben az útitervemen gondolkodtam. Az volt az eredeti terv, hogy eltekerek Tihanyig, ott átkompozok Szántódra, majd onnan Siófokra gurulva feldobom a biciklit a vonatra.
Csakhogy….
75 km-nél tartottam Füred Fő terén, és semmiféle fáradtságot nem éreztem.
Gyors kalkuláció, térkép-nézés, és jól megtanácskoztam magammal, hogy felmegyek csak egy picikét a Balaton-felvidékre, mert azt úúúúúgy szeretem, aztán Pécselynél lefordulok majd Aszófő/Tihany felé, igazán nem árthat meg az a 10 km és 120 m szintemelkedés pluszban.Így is tettem….Füred határában aztán rögtön meg is kaptam, amire vágytam… hát akkor nyomjad neki! De hát ez a látvány hamar elém tárult, ez az én szerelmetes Balaton –felvidékem!
Csak az a baj, hogy hamar Pécselyre értem. A kereszteződésben meg sem álltam, egyenesen mentem …nem, nem Aszófő, hanem Vászoly felé. ???? Na majd onnan visszajövök Balatonudvariba. Tudtam, hogy Vászoly előtt van egy jófajta és hosszú 10%-os emelkedő- nahát, nesze, nyomjad!
Persze minden véget ér, az emelkedő is, a táj viszont megmaradt, az én képes felemről meg nem lehetett a vigyorgást letörölni.
Vászolyban természetesen NEM kanyarodtam Udvari felé ???????? Az a baj, hogy Dörgicsénél nincs tovább. Ott a Balaton felé kell kanyarodni. Azonban Dörgicséröl le, Akaliba…. Aki még nem próbálta, tegye meg. Élvezet.
Akaliról nyomtam egy gyors szakaszt a Tihany-révig, gondoltam, majd pihenek egyet ott. De nem. Épp indulásra készült a komp, szóval várnom se kellett. A Balaton közepén lőttem pár fotót.
Szántódon ismét kulacstöltés, aztán irány Siófok! 115-nél tartottam ekkor, de oda se neki, előzgettem mindenkit jóleső érzéssel, helló, hobbiciklisták ???? Siófokon tettem egy kanyart a víztoronynál, vettem egy vonatjegyet, a számlálóm eközben 130km-re ugrott – aztán ki is kellett mennem az állomásra, mert a vonat is érkezett rögvest.
33 perc álldogálás után meg is érkeztem Fehérvárra. Innen még nyomtam haza 9,6 km-t, de az nem ér, mert a vonaton kipihentem magam ????
Meglepően jó kedvvel, és energikusan értem megint haza ????????????????????????
