Motorizált tavaszindítás ?️

Idén már gyalog és kerékpárral is megkezdtem a szezont, már csak a motorizált szezonnyitás volt hátra. (És persze az új vas megjáratása.) Egészen a mai napig… Jól beöltözve indultam a Szilas-pihenőhelyi találkozóhelyünkhöz. Az első kellemes 75 km  megtétele után már hipp-hopp ott voltam a találkozóhelyen – a többiek már mind csak rám vártak 🙂 A kora nyári idő miatt rájöttem, hogy kicsit túlöltöztem magam, már itt vetkőznöm kellett. Aztán a nap többi részében folyamatosan kerültek le a ruhadarabjaim; még szerencse, hogy négy réteget vettem fel … 🙂 Némi kajálás és beszélgetés után el is indultunk; pár kilométeres budakalászi és pomázi tolongás után nemsokára már felfelé kanyarogtunk Dobogókőre. A hegytetőn nem sokan voltak – ha leszámítjuk azt a 2811 embert, aki épp ott akarta a  tavaszi (kora nyári) délutánt tölteni. Mivel már jó meleg volt, megint vetkőztem… hanyag mozdulattal ledobtam a kilátónál a kabátomat, hogy ne zavarjon a fotózásban. Néhány fotó erejéig lepillantottunk a Dunakanyarra, bár a levegő tisztasága hagyott kívánnivalót maga után…. Szóval nem lettek nagyon briliáns képek.

Aztán már indultunk is vissza a parkolóba. Szinte már indulásra kész volt mindenki, amikor hiányérzetem támadt : hoppá, hol is van a kabátom….?  Na uzsgyi vissza gyorsan a kilátóhoz… még szerencse, hogy a jelenlévő párezer ember közül senkinek nem kellett a négy évszakos Shox motoros kabátom ??
Nem elég, hogy én vagyok a leglassabb öltözködő, még duplán hülye is vagyok.
Na, kanyarogtunk tovább lefelé. Következő megálló a Granárium volt, ahol ki-ki kedve szerint kávézhatott, szendvicsezhetett…stb. stb. Én meg eközben az első fotókat elkészítettem Rozsast segítségével a szép motoromról.

Rövidesen indultunk is a következő állomáshoz. Na, a következő szakasz nem lett a kedvencem; konkrétan a Szomor-Máriahalom-Tinnye útszakaszon – hogy is írtam tegnap? – kerestük a gyűrődések és kátyúk között az útburkolatot…
Na az Üvegtigrisnél egy kicsit intenzívebb volt az élet, mint amikor Lali hiába várta a vendégeket… Néhányszázan itt is múlatták az idejüket. Ráadásul még egy Mini-találkozó és felvonulás is indult innen nagy port felverve.

Valamelyik társam azt mondja nekem: „Fotózd ám őket!” Mire én: „-Minek? Úgyis mind ugyanolyanok, csak a színük más!”

Ha ezt a Mini-Club bármely tagja hallotta volna… 😀
Végül aztán elköszöntem a társaság többi tagjától…és haza indultam.
Igazán jó kis túra kerekedett ebből is; az időjárás is briliáns volt; és nagyszerű volt -mint mindig – a túravezetés.

A túráról fotóalbumot ITT találhatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük