Bevallom, elég szomorúan írom ezt a posztot. Hirtelen rám szakadt az érzés, amely tudatja velem, hogy holnap reggel el kell hagynom Gyimest, ezt az általam annyira szeretett vidéket…. Igaz, egy napot töltök még majd Torockón, de az nem ugyanaz a hely, mert itt a barátaim is itt vannak velem….
Hajnalban korán ébredtem. Semmiképpen sem akartam egy kis hajnali fotózás nélkül elhagyni a vidéket, és ez most sikerült is ébresztés nélkül. Még öt óra előtt összeszedtem magam, és felballagtam a hegyoldalba. Vártam azt a pillanatot, amikor a nap kibukkan a hegy mögül, és az első sugara megvilágítja a völgyet.
Rengeteg fotót csináltam, a szebbekből majd teszek fel az instagram oldalamra néhányat.
Tudom, hogy a fotók sohasem tudják visszaadni azokat a fényeket, hangokat, illatokat, amit a helyszínen az adott pillanatban érez az ember – de azt kívánom, legyen nektek is olyan élményetek, amilyen nekem ma hajnalban volt! Miután kiművészkedtem magam, elindultam lefelé a combig érő virágtengerben. E gyönyörű vadvirágokból néhányat megörökítettem. Nem tudtam egyszerűen csak átmenni köztük…
Reggeli után pedig motorra szálltam, hogy beszerezzek még néhány dolgot Csíkszeredában…ja, meg hogy motorozhassak még vagy 100 km-t 😀 Egyébként ennek a java a Gyimesi-hágó, az egy élménymotorozás, 15 km kanyargás fel-le gyönyörű fenyvesek közt. Még Csíksomlyóra is bementem a kegytemplomba, ezt ki nem hagynám, talán eddig minden ittlétemkor meglátogattam – ez már olyan szokássá vált nálam.
Vacsorára még egy miccsezést- sörözést is bevetettünk a hangulat javítása érdekében. A miccsezés az egy fogalom, de a lényeg a barátokkal töltött kellemes órák.
Dehát ennek az ideje is lejárt. Most meg itt állok, hogy el kéne kezdeni pakolni végre a holnapi útra. Ez a Gyimes mindent megtesz, hogy marasztaljon! Még egy bíbor naplementét is kaptam – szerencsére a kezem ügyében volt a fényképező.
Na de most már tényleg befejezem, mielőtt elsírom magam a nagy önsajnálatban…. Én azt kívánom mindenkinek, éljen meg ilyen élményeket, mint én itt – árvízzel, zivatarral, napkeltével és bíbor naplementével együtt, ismerjetek meg olyan embereket, amilyenek az én barátaim itt, és találjátok meg ti is a saját Gyimeseteket!
Azt hiszem, ugyanarról a torokszorító, hátbizsergető érzésről írtunk mindketten, csak én kissé kevésbé mertem szint vallani. :)) :))
https://www.terjhazavandor.ro/skigyimes/
Én is úgy hiszem, egyetérthetünk 🙂