Összegzés

A mai napra már nem sok minden program maradt. Lajossal reggel 6-kor elköszöntünk egymástól, mert sietett haza kinyitni az üzletét. Én pedig ezután összepakoltam, majd felszereltem a motorra a táskáimat.

Kiadós reggeli után , már 10 óra is elmúlt, amikor elindultam. Tervem csak egy volt, a Selmeci hegységben megkeresni azt a magaslatot, amelyet január 4.-én találtam, és pazar fotót tudtam készíteni az egymás előtt elterülő Fátráról, Alacsony- és Magas-Tátráról. Bő egy órányi motorozás után meg is érkeztem arra a helyre. Azonban a fények és a párás, poros légkör nagyon nem volt a segítségemre, a látótávolság lecsökkent ~40 km-re…(Télen még a Magas-Tátra 90 km-re található egyik csúcsát is le tudtam fotózni….)

Ezután aztán nagy eseménytelenségben telt az utam. Még annyi lényeges, hogy nem Nógrádban és Pest megyében jöttem lefelé – direkt – hanem a Szlovák oldalon, nagyon alsórendű utakon, kicsiny falvakban- hogy miért, arra később visszatérek.

Szépen melegedett az idő, ahogy jöttem dél felé, de egész jól viseltem motoros felszerelésben. Aztán eljött az ideje a hazaérkezésnek is. Itthon a hőmérőre pillantottam : 37oC-t mutatott! Gyorsan frissítettem, és mindjárt jó is lett minden 🙂

Egyelőre véget értek a tervezett motoros túráim. Két és fél hónap alatt, pontosabban 22 túranapon Erdély, Ausztria, Szlovákia és Lengyelország útjain 6000 kilométert motoroztam. Az idő mindvégig kitartott; esőben csak pár órát voltam összesen. Összességében nagyon jó utakon (kivéve az úzvölgyi szakasz és az árvíz által megrongált részek Erdélyben) lehetett motorozni. Nagyon sok mindent láttam e környező négy országban; azt hiszem, tudok már egy rövid véleményt alkotni.

Ausztriát nem kell nagyon magyaráznom; az unió vezető állama, jóság és minőség van mindenütt. Azonban 17 évvel ezelőtt kezdtem utazni Szlovákia-Lengyelország irányába, illetve 12 éve járok Erdélybe. Azokban az időkben mindegyik ország rosszabbul állt mint mi. Infrastruktúra, fejlettség, összességében, és a kinézet is….. Azonban most a friss élményekkel gazdagodva meg kell állapítanom, hogy rohamléptekkel elhúztak előlünk!! Lengyelország már-már Ausztria szintjét súrolja, remek infrastruktúra, gyönyörűen rendben tartott táj, falvak, pazar utak… Látszik, hogy nagyot fejlődtek. Szlovákia is alakul. Infrastruktúrailag is fejlődik, a magashegyi fenyvesekben húzódó alsórendű utak is frissen aszfaltozottak, remekül járhatóak. És azért mentem a köztudottan szegényebb dél-szlovákiai alsórendű utakra, mert kíváncsi voltam a minőségre – hát kellemesen csalódtam. Tudjátok, motoron sokkal hamarabb megérzem az úthibákat, döccenőket. Remek útszakasz volt ez is, 110-el mentem rajta minden további nélkül.

Azonban Magyarországra érve, és Esztergomot elhagyva mit kellett tapasztalnom? Hogy zötyög, ráz, kerülgetnem kell….kellemetlen. Az 1-es főközlekedési út is zötyögős és változó, a 811-es legkisebb hibája, hogy hullámos az aszfalt….. Sajnos ez a minőség-váltás már nem csak Ausztria felől érezhető…. és ezt nem csak az utak minőségére értem….

Erdélyben még nem állnak úgy a dolgok, mint minálunk. De 12 évvel ezelőtt 30-40 év lemaradásban voltak hozzánk képest. Azonban azt kellett látnom idén nyáron, hogy ott is gőzerővel dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén.

Kérem, szeretném, hogy Hazám dolgai ne egy helyben topogjanak, szeretném, hogy ne politikai jelszavak mentén, szemellenzőt húzva egyre többen vakok lennénk, szeretném ha olyan fordulatot vennének az itthoni dolgok, hogy büszke lehessek magyarságomra itthon is – mint ott távol Lengyelországban, vagy éppen Erdélyben – és ne kelljen ilyen minőségváltást elszenvednem a határt hazafelé átlépve… Szeretnék még Magyarországon is jó kedvvel motorozni! De egyelőre nincs nagy kedvem…..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük