Az úgy volt, hogy Gábor barátom remek túrát ajánlott mára: Törökmező a Börzsönyben. Már az indulás körüli dolgokkal foglalatoskodtam, amikor ő hívott telefonon. Hamar leesett a tantusz, hogy én bizony egy órával elnéztem a találkozó időpontját, már Budapesten kellett volna lennem ebben az időpontban…. így ezt a túrát el kellett engednem. 🙁
Mivel verőfényes tavaszi nap kezdődött, semmiképpen nem volt maradásom otthon, és így újra Tarát hívtam el túrázni amikor meglátta a pórázt, négy lábbal pattogott örömében 😀 A túránkat a Suhogóban kezdtük meg. Első úti célul az Anikó-forrást tűztem ki magunk elé. Kb. 10 percnyi kapaszkodás után rájöttem, hogy emlékezetből pont a forrás melletti dombra navigáltam fel magunkat (és onnan lejutni a forrás ~10 méter mély szurdokába tüskebokrokon keresztül köszi inkább nem) úgyhogy visszamentünk a völgybe és immár a patak völgyében felmentünk a forrásig.
Itt kicsit kifújtuk magunkat (és igen, olyan idő volt!) rövidujjra vetkőztem (szegény Tara nem tudta levenni a hatalmas bundát.
Innen a Zsellér-legelő lankáin kapaszkodtunk felfelé második úti célunk a Tompos-hegy felé. Igazán belekezdett az időjárás, gyönyörű tavaszi idő kerekedett.
A hegytetőre felérve megbámultuk a panorámát.
Rövid pihenő után indultunk lefelé, a Karácsony-hegyen keresztül (amely teljesen lakott) és újra rácsodálkoztam, hogy felső-Pákozdon szinte többen laknak, mint lent a főút mellet. Biztos, hogy jó lett volna a törökmezői túra is jó társaságban, de itthon is nagyon kellemes túra kerekedett. Újra megbizonyosodtam arról, hogy gyönyörű helyek mellett lakom.