Valóban szép, és nem csak a fotókon…
A mai napra egy – fotókról – igazán jól ismert túracélpontot választottunk: Az UNESCO által világörökséggé nyilvánított Hallstatt környékét.
Csodaszép napsütésben indultunk szálláshelyünkről, és kanyarogtunk a Mura völgyében. Első állomás egy tankolás – lett volna – de nem boldogultunk a teljesen automata benzinkút kezelésével. Ezért aztán tovább robogtunk, és egy „normális” benzinkúton megetettük a vasakat. Hanem továbbindulás előtt elkezdett szemerkélni az égi áldás…. szóval megint öltöztünk – esőruhába. Így aztán változó intenzitású, de inkább szemerkélő esőben folytattuk utunkat a Sölkpass hágó 1788 magas csúcsa felé. A csúcs környékén elég méretes hófoltok mellett haladtunk el, majd a másik oldalon leereszkedtünk az Enns völgyébe. Ma tehát az Óperencián túl is jártunk 😉 (Legendák szerint a kalandozó magyarok korából származik az elnevezés, amikor az Enns folyótól északra jártak t.i. „ober Enns” akkor jártak az Óperencián is túl). A képre kattintva megnézheted animáción, hogyan jutottunk át a hegyeken.
Tehát, továbbra is szemerkélő esőben érkeztünk az Óperencián túli Hallstatt gyönyörű falujába.
Itt egy rövid sétát tettünk a főutcán.
Aztán úgy döntöttünk, hogy a közelben található látványvasúttal felmegyünk a hegytetőn található kilátóba, és a sóbányába. A hegyoldalban található siklóvasútba beszállva megtapasztalhattuk, hogy milyen lehet a föld felett lebegni, az üvegfalú fülke elég tekintélyes sebességgel haladt felfelé a meredek hegyoldalon.
A tetőn a társaság kétfelé vált; egyik fele a sóbánya felé vette az irányt, amely bemutatása egy órás várakozás után másfél órás program volt. Mi pedig a nézelődést, fotózást, sétát választottuk. Fent a tetőn ücsörögve arra lettem figyelmes, hogy mintha oszladoznának a felhők -és így is lett! Néhány fotót ellőttem erről a pazar látványról:
Miután kigyönyörködtem magam, leereszkedtem a siklóvasúttal a faluba. MIvel a nap hétágra sütött, én is elkészíthettem a „klasszikus” Hallstatt-i fotót 🙂
Minden közhelyet félretéve, Hallstatt gyönyörű, és nagyon javasolt egy sétát tenni a főtérig, és vissza, pazar látvány, sok látnivaló….
…aztán egyszer csak megérkeztek a sóbányászok is. A társaság úgy döntött, indulunk is vissza a szállásra. Az A10-es autópályán, a Tauern-alagút előtt álltunk meg pihenni. Itt is láthattunk hófoltokat a hegyoldalban….
A benzinkúton az összes alkalmazott, akivel találkoztunk, magyar…. Hazatérésünk utolsó 50 kilométere szakasza pedig igazán élvezetesre sikerült; a gyönyörű tájban, napsütésben kellemes kanyargós úton, igazán lendületes örömmotorozásban volt részünk. Visszautunkat végig követheted az alábbi képre kattintva:
A mai napot egy jó vacsorával, vacsora után sörözéssel, túramegbeszéléssel zártuk – késő estébe nyúlóan. Nagyon kellemes nap volt a mai! A többi fotót IDE KATTINTVA megnézheted; érdemes!