Címke: hegyek

Nehéz szívvel… ??️

2 hozzászólás

Bevallom, elég szomorúan írom ezt a posztot. Hirtelen rám szakadt az érzés, amely tudatja velem, hogy holnap reggel el kell hagynom Gyimest, ezt az általam annyira szeretett vidéket…. Igaz, egy napot töltök még majd Torockón, de az nem ugyanaz a hely, mert itt a barátaim is itt vannak velem….

Hajnalban korán ébredtem. Semmiképpen sem akartam egy kis hajnali fotózás nélkül elhagyni a vidéket, és ez most sikerült is ébresztés nélkül. Még öt óra előtt összeszedtem magam, és felballagtam a hegyoldalba. Vártam azt a pillanatot, amikor a nap kibukkan a hegy mögül, és az első sugara megvilágítja a völgyet.

Rengeteg fotót csináltam, a szebbekből majd teszek fel az instagram oldalamra néhányat.

Tudom, hogy a fotók sohasem tudják visszaadni azokat a fényeket, hangokat, illatokat, amit a helyszínen az adott pillanatban érez az ember – de azt kívánom, legyen nektek is olyan élményetek, amilyen nekem ma hajnalban volt! Miután kiművészkedtem magam, elindultam lefelé a combig érő virágtengerben. E gyönyörű vadvirágokból néhányat megörökítettem. Nem tudtam egyszerűen csak átmenni köztük…

Reggeli után pedig motorra szálltam, hogy beszerezzek még néhány dolgot Csíkszeredában…ja, meg hogy motorozhassak még vagy 100 km-t 😀 Egyébként ennek a java a Gyimesi-hágó, az egy élménymotorozás, 15 km kanyargás fel-le gyönyörű fenyvesek közt. Még Csíksomlyóra is bementem a kegytemplomba, ezt ki nem hagynám, talán eddig minden ittlétemkor meglátogattam – ez már olyan szokássá vált nálam.

Vacsorára még egy miccsezést- sörözést is bevetettünk a hangulat javítása érdekében. A miccsezés az egy fogalom, de a lényeg a barátokkal töltött kellemes órák.

Dehát ennek az ideje is lejárt. Most meg itt állok, hogy el kéne kezdeni pakolni végre a holnapi útra. Ez a Gyimes mindent megtesz, hogy marasztaljon! Még egy bíbor naplementét is kaptam – szerencsére a kezem ügyében volt a fényképező.

Na de most már tényleg befejezem, mielőtt elsírom magam a nagy önsajnálatban…. Én azt kívánom mindenkinek, éljen meg ilyen élményeket, mint én itt – árvízzel, zivatarral, napkeltével és bíbor naplementével együtt, ismerjetek meg olyan embereket, amilyenek az én barátaim itt, és találjátok meg ti is a saját Gyimeseteket!

Motorizált tavaszindítás ?️

Hozzászólás most!

Idén már gyalog és kerékpárral is megkezdtem a szezont, már csak a motorizált szezonnyitás volt hátra. (És persze az új vas megjáratása.) Egészen a mai napig… Jól beöltözve indultam a Szilas-pihenőhelyi találkozóhelyünkhöz. Az első kellemes 75 km  megtétele után már hipp-hopp ott voltam a találkozóhelyen – a többiek már mind csak rám vártak 🙂 A kora nyári idő miatt rájöttem, hogy kicsit túlöltöztem magam, már itt vetkőznöm kellett. Aztán a nap többi részében folyamatosan kerültek le a ruhadarabjaim; még szerencse, hogy négy réteget vettem fel … 🙂 Némi kajálás és beszélgetés után el is indultunk; pár kilométeres budakalászi és pomázi tolongás után nemsokára már felfelé kanyarogtunk Dobogókőre. A hegytetőn nem sokan voltak – ha leszámítjuk azt a 2811 embert, aki épp ott akarta a  tavaszi (kora nyári) délutánt tölteni. Mivel már jó meleg volt, megint vetkőztem… hanyag mozdulattal ledobtam a kilátónál a kabátomat, hogy ne zavarjon a fotózásban. Néhány fotó erejéig lepillantottunk a Dunakanyarra, bár a levegő tisztasága hagyott kívánnivalót maga után…. Szóval nem lettek nagyon briliáns képek.

Aztán már indultunk is vissza a parkolóba. Szinte már indulásra kész volt mindenki, amikor hiányérzetem támadt : hoppá, hol is van a kabátom….?  Na uzsgyi vissza gyorsan a kilátóhoz… még szerencse, hogy a jelenlévő párezer ember közül senkinek nem kellett a négy évszakos Shox motoros kabátom ??
Nem elég, hogy én vagyok a leglassabb öltözködő, még duplán hülye is vagyok.
Na, kanyarogtunk tovább lefelé. Következő megálló a Granárium volt, ahol ki-ki kedve szerint kávézhatott, szendvicsezhetett…stb. stb. Én meg eközben az első fotókat elkészítettem Rozsast segítségével a szép motoromról.

Rövidesen indultunk is a következő állomáshoz. Na, a következő szakasz nem lett a kedvencem; konkrétan a Szomor-Máriahalom-Tinnye útszakaszon – hogy is írtam tegnap? – kerestük a gyűrődések és kátyúk között az útburkolatot…
Na az Üvegtigrisnél egy kicsit intenzívebb volt az élet, mint amikor Lali hiába várta a vendégeket… Néhányszázan itt is múlatták az idejüket. Ráadásul még egy Mini-találkozó és felvonulás is indult innen nagy port felverve.

Valamelyik társam azt mondja nekem: „Fotózd ám őket!” Mire én: „-Minek? Úgyis mind ugyanolyanok, csak a színük más!”

Ha ezt a Mini-Club bármely tagja hallotta volna… 😀
Végül aztán elköszöntem a társaság többi tagjától…és haza indultam.
Igazán jó kis túra kerekedett ebből is; az időjárás is briliáns volt; és nagyszerű volt -mint mindig – a túravezetés.

A túráról fotóalbumot ITT találhatsz.

Találkozások ?️ ⛰️ ?️

Hozzászólás most!

Hazafelé utazva egy rossz lekanyarodásnak köszönhetően rátévedtem az E58-as autópályára. Mivel fizetősnek tűnt, igyekeztem minél előbb elhagyni. Ennek köszönhetően kb. 10 km-t eltértem az eredeti tervtől, de sebaj, találtam egy alsóbbrendű utat, amely történetesen a Selmeci-hegység egy kisebb magaslatán vezetett át. Ennek köszönhetően vettem észre az alábbi látványt:

Előtérben a Garam folyó medencéje (360 m tszfm)
Mögötte a Körmöci (1300 m tszfm) és a Gömör-Szepesi hegység (1400 m tszfm).találkozása
Eggyel hátrébb a Nagy-Fátra (1600 m tszfm) és az Alacsony-Tátra (2000 m tszfm) találkozása
és leghátul középen a Magas-Tátra hófelhőbe burkolózott havas csúcsai (2500 m tszfm) 
Az egész pedig a Selmeci-hegységből fotózva ?
Elég vacak fények voltak fotózni, de talán látható a lényeg.

Közelítve így néz ki a lényeges rész:

És ha érdekel nagyobb felbontásban, megnézheted ITT

Hazafelé ?

Hozzászólás most!

Miután már több, mint 3 napja esett a hó, a vastagsága néhol már a 70 cm-t is meghaladja, és bejelentették a lavinaveszélyt a Magas-Tátrában bizonyos körzetekben, elindultam haza. ?

(Na jó, nem ezért….ettől még maradtam volna) 
Igazából zökkenőmentes utam volt, még úgy is, hogy Besztercebányáig az utakat se győzték takarítani.

Néha még a nap is előbújt, lőttem 1-2 képet menet közben.
Élmény az megint rengeteg volt az elmúlt 8 napban, leírni, megmutatni nem tudom. Még nekem is fel kell dolgoznom. Az biztos, hogy egy másik évszakban is szeretném majd a környéket kicsit bejárni.

Ja, és hoztam nektek egy kis havat 😀
Már mindenki észrevette, gondolom.  😉
De szó szerint is, az autón hoztam haza lengyel havat  😀

Képek nagyban ITT találhatóak.

Sappada -búcsú a hegyektöl

Hozzászólás most!

Ma ellátogattam az egyik, számomra szerelmetes helyek egyikére, Sappadára. Na ez az a hely, amit leírni nem tudok, fényképen nem tudom megmutatni…. Érzések, amikor ott állsz az ordítóan hatalmas hegyek alatt (képek nem adják vissza azt a nagyságot) érzel….

Gyönyörű hely, nálam jelenleg az első kettőben benn van. 
Próbálom érzékeltetni, milyen:
Tavaly Rékával motorostúrát tettünk Georginához Tirolba. Mivel az osztrák oldalon már eleget kirándultunk, beterveztem ezt a kis olasz szakaszt az útitervbe, és ebbe véletlenül (nem hiszek a véletlenekben!) beleesett Sappada is. Számomra ismeretlen volt, előtte nem is hallottam róla.
Ahogy haladtunk, és egyre jobban beértünk a Dolomitok csúcsai közé, mindinkább elhatalmasodott rajtam az érzés, az a gyomorszorító, amikor annyira le vagy nyűgözve, hogy egyszerűen nem bírod…. Annyira, hogy meg kellett állnom egy helyen (az a hely volt Sappada), és csak nézni a szépséget… Ott álltam, ki tudja hány percig, izzó, könnyes szemmel…. Na ilyen.

Most is szorul a gyomrom. Indulni kell hamarosan haza, és én egy hálátlan kutya vagyok, mert ahelyett, hogy örülnék az élményeknek, szomorú vagyok. Nem tudom, visszatérek-e még ide, de az biztos, hogy soha nem felejtem el ezt a hetet.
És talán egyszer büszke is tudok majd lenni remélem, mert nem volt teljesítmény nélküli ez a hét, úgy érzem. 6 nap / 5 tekerés / 270 km / 6845 méter szint.

Fotóalbumot ITT találsz.

Pontebba – városnézés

Hozzászólás most!

Eltekertem Pontebba-ba várost nézni. Mármint, hogy legyen indok, hogy újra az Alpok-Adria kerékpárúton tekerhessek  😉 Mert azt nem lehet meguuunnnniiiii  😀

Maga a város egy közlekedési csomópont; itt fut be egy hágó Ausztria felől, amellett vasúti megállóhely meg kerékpáros, motoros csomópont is.
Maga a hely nem túl nagy, de fényképeztem nektek tipikus szűk utcákat, magas hegyekkel meg muskátlis ablakokkal. Szép, na!

És még egy. Gondoltak a kerékpárosokra! Van itt egy „biker point” szerelőállvánnyal, szerszámokkal, pumpával  🙂  Arról álmodom, hogy 2086-ban nálunk is lesz ilyen. Ja, majd ha egyáltalán megközelítőleg hasonló infrastruktúrájú kerékpárutak, netán ha lesznek.

Aztán szembejött egy sportautó-felvonulás, azok is szépek voltak, így együtt. Ide biggyesztettem néhány képet.


Nekem meg 51 km lett 1756 méter szinttel 🙂 Fotóalbumot ITT találsz.

Alpok-Adria kerékpárút – Monte Lussari

Hozzászólás most!

A milleniumi vasútvonal helyén épült Alpok-Adria kerékpárút kipipálva.
Először a számok:
83 km / 2138 méter szint / 18,3 km/h átlagsebesség. Nagyon jó ötlet volt a régi, már nem használatos, Monarchia által épitett vasútvonal műtárgyait felhasználni. Nagyon hangulatos, és jó minőségű kerékpárút vezet át ezen a páratlan vidéken. Viaduktok keresztezik egymást mindenütt, és a régi alagutakon, völgyhidakon át tekerve csodás élményben volt részem .

Sok helyen felújított állomásépületek, vasúti őrházak várják a kerékpárosokat.

.Többszáz méter magas sziklákról alázuhanó patakok, égkék színű folyók tették szebbé az utamat.

Persze kellett is, mert 40 km-t kellett folyton csak felfelé nyomni. És az Alpok nem játszik. Szintkülönbség van bőven.
Áldom a Monarchia egykori vasútépítő mérnökeinek precizitását, nagyon egyenletes a pálya. Egyenletes sebességgel lehetett tolni felfelé. A pálya 1-6%-os emelkedésű. Azután lefelé meg tömény élvezet. 30-35 km/h erőfeszítés nélkül 😀

Az egész megkoronázásaképpen pedig a Monte Lussari – ami bevallom, nekem télen 50 centi hóval jobban tetszett, sokkal varázslatosabb volt. De ma sem lehetett panaszom. Kaptam az energiát rendesen.

(u.i. Köszönöm Kati a pár évvel ezelőtti túraleírásodat! Azt elolvasva kezdtem elhinni, hogy én is meg tudom csinálni.)
Fotóalbumot ITT találsz.

Városnézés Tolmezzo-ban

Hozzászólás most!

Ma csak „lájtosan” nyomom, arra gondoltam…Betekertem Tolmezzo-ba várost nézni. Hát semmi különös nincs, álmos Észak-olasz kisváros a hegyek közé szorítva.

Van két temploma, egyik tetején Gábriel mutatja az utat, a másik egy hatalmas dóm.

Falatnyi belváros, ahol a kávézókban az emberek kedélyesen kávéznak, boroznak hétfőn délidőben. Délután kettőkor kezdett éledni a város.

Ja, és a sport?
Hát nem lett „lájtos”. 54 km-en sikerült megint 1069 méter szintet tekernem. Ezzel életemben először első vagyok a Fejér megyei kerékpárosok között.

A túráról fotóalbumot ITT találsz.

Monte Zoncolan

Hozzászólás most!

A legek napja volt a mai.
Kezdjük azzal, hogy legjobban féltem ettől a túrától, mert tudtam, hogy ez lesz a legnagyobb kihívás. Nem voltam biztos benne, hogy nem vállalom-e túl magam. Mégis a mai napra tettem ezt a túrát, mert nagyon feszegetett belülről, hogy meg tudom-e csinálni. Nem bírtam tovább várni.
Az autót Tolmezzoban tettem le (ami 15 km-re van a Monte Zoncolanra vezető út kezdetétől) hogy egy kis kerékpározás is legyen a mai napban (ne csak a tömény hegymenet) Persze ez azt jelenti, hogy Tolmezzóból is 220 méter szintet kellett megtekerni, hogy egyáltalán a kezdethez elérjek.
Aztán jött a 9,5 km átlag 10%-os emelkedő. Nem, nem sokszor akartam feladni, talán csak kétszer fordult meg a fejemben..,. de valami mindig továbbhajtott. Talán egy panoráma, vagy a 200 m-enként (szintben) feltűnő sárga tábla.

Ahha, már Magyarország szintjét elértem (1000 m tszf) ja ilyen magasan már tavaly is voltam Erdélyben (1200 m tszf) 

Valami mindig hajtott előre. Egyszercsak könnyebb lett az emelkedő….., és az a látvány, ami elém tárult…. Leírni nem tudom, fényképek nem adják vissza. 
Leültem a fűbe, és élveztem… annyi energia áramlott, hogy a fejem búbjától a lábujjamig bizseregtem. Ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni.

Aztán egyszer csak pittyegett a telefon, Réka boldog apák napját kívánt. Nem is tudtam, hogy van ilyen, de azt hiszem, nálam boldogabb ember nem volt a világon abban a pillanatban.

Ja, és a sportérték: 23,5 km Tolmezzótól felfelé 1141 méter szintet sikerült megtekerni. A lefelé 23, 5 km az tömény élvezet volt ::D
(U.i: eszméletlen élmény volt 9,5 km-en át 60-75-el legurulni; csak ezért nem volt több, mert fékeznem kellett sokat, mert a hajtűkanyarokat csak 35-40 -el bírtam bevenni)

Fotóalbumot ITT találsz.

Sappada behavazott

Hozzászólás most!

Magyarországon elég ritkán adódik manapság, hogy tekintélyes hómennyiséget láthassunk. Tulajdonképpen ezért jöttem az Alpokba, hogy egy kicsit élvezzem a téli világot…… nos sikerült. Sappada-ra ma reggelre 50-80 cm hó esett. Mindenütt hatalmasra nőtt háztetők, roskadásig behavazott fenyőfák….hát igen. Ez már hómennyiség….

Hozzáteszem, ~11 órára értem fel, és már tökéletesen letisztított úton tudtam végig haladni. 1-2 percenként jártak a hótolók egymás után. A lakosság apraja-nagyja pedig takarította a parkolókat, a házak környékét mindenféle eszközökkel; dupla hólapát, kézi hómaró, traktor….minden eszközt felhasználtak. Nagyon jót sétáltam a frissen behavazott városkában. A szállásra visszatérőben pedig benéztem egy kicsit Tolmezzo városkába is. Sok szép fotót találhatsz ITT.