Címke: kézdivásárhely

Hazaszeretet – csokorba gyüjtve ?️??

élménymotorozással

Na nem, nem az én hazaszeretetemről van szó… hanem… majd rájössz, úgyis. Na de kezdjük az elején….

A reggelt motortakarítással kezdtem, mert az elmúlt napok eseményei miatti kerülőutak nem hagyták tisztán az én szép gépemet – mondhatni, egy crossmotor megirigyelhette volna a kinézetét.

Takarítás után pedig egy rendhagyó túrára indultam, mert olyan helyekre akartam eljutni, ahol az eddigi tizenhat ittlétem alatt még egyszer sem sikerült. Tehát keletnek vettem az irányt. Első meglepetés az árvíz által eltűnt útnál ért, ugyanis két nap megfeszített munkával feltöltötték és helyreállították annyira a partfalat, hogy óvatosan lehet rajt közlekedni…. Nem engedélyekre, hivatalos papírokra meg mittudomén mire vártak, hanem összefogással, munkával újra megindították az életet…Az elzárt település lakói (közte én is) fellélegezhettek….

A gyimesi-szorosnál, az ezeréves határnál léptem át Moldvába (a helyiek így nevezik a román területeket, amelyek sohasem voltak a történelmi Magyarország részei. Hiszen ez itt színtiszta magyar terület – és a románok mindig is Moldvához tartoztak) Az utolsó legkeletibb vasúti őrháznál hatalmas turistamozgást láttam.

Ebben a gyönyörűen helyreállított épületben vasúttörténeti kiállítás található. Megemlítem még, hogy az enyészettől Deáky András helyi lokálpatrióta magyartanár mentette meg.

Tehát Moldvába érve ismerkedtem a tájjal. Eleinte nem sok különbséget láttam a Gyimes-völgyéhez és a csángó falvakhoz képest, de ahogy távolodtam, a völgy kiszélesedett, a hegyek egyre alacsonyabbak lettek és a falvak pedig egyre igénytelenebbek. A rendezettség és az igényesség fokozatosan megszűnt. A lakott területeket nem is tartottam érdemesnek fotózni, talán a “legszebb”, amit láttam, a környék nagyvárosának Comănești -nek a közepe. Ez nem más, mint egyetlen hosszú főutca, amelyet kétoldalt szocreál épületek üzletekkel határolnak (melyek szerencsére nem látszanak az utat szegélyező fáktól) de legalább középen van virág.

Első pihenőt az Úzvölgyi katonai temetőnél terveztem tenni. (Igen, sajnos ez az a hely, ami az elmúlt napokban politikai csatározások színhelye lett). A főútról lekanyarodva egyre romló majd botrányos minőségű aszfalton 14 km-t tettem meg, amikor a burkolat elfogyott. Még 4 km-t rázattam magam, aztán egyszercsak megálltam egy árnyas helyen – mutatom miért:

Megálltam, gondolkodni, falatoztam is egyet, mert már ebédidő volt bőven. Még 8 kilométert kellett volna menni ezen az “úton”. Hát bocsánatot kértem magamban a hősöktől, és visszafordultam. Az Úz-folyó völgye amúgy szép hely.

Innen még jó sokat haladtam dél felé, amíg elértem az ojtozi-szorost. Itt újra a hegyeknek fordultam, és ezen a szoroson keresztül tértem vissza a történelmi Magyarországra. A hegyen pedig 15 km elég jó minőségű szerpentinen döntögethettem….

A “határt” átlépve, azonnal megjelentek a magyar feliratok, székely zászlók – mindjárt otthonosabban éreztem magam, mint odaát. Következő állomásként Kézdivásárhely főterét választottam. Hááát… óriási különbség van az odaát látottakhoz képest… ez a városközpont egy ékszerdoboz.

És ezt nem a sovinizmus mondatja velem – valóban óriási a különbség. Kis pihenő után újra folytattam utamat. Kézdivásárhelyről északnak fordulva ismét hegyen át kell kelni, és a Nyergestetői csata emlékhelyén álltam meg. A régi emlékművet 1897-ben állították a szabadságharcban itt elesett Székely hősök emlékére.

A másik oldalon pedig ott van az “új” emlékhely.

A hegyre felsétálva egyszerűen megdöbbentő és elgondolkodtató az a tisztelet, ami a Székely Hősöket övezi… Gyertek velem egy kört a tetőn!

Miután jól kicsodálkoztam magam, az államat is visszaraktam, tovább indultam, de a Nyergestetőről lejőve újra meg kellett állnom, ezúttal a tájat fotózni….

Következő célpont a Csíki Sör Manufaktúra volt. Ez az üzem a Magyarországról áradó szimpátiának köszönhetően jelentősen megerősödött, és ők hálából ingyen egyórás tárlatvezetést és sörkóstolást biztosítanak a látogatóknak…. Én most csak az ajándékboltjukba néztem be. Hát, rengeteg termék közül lehet válogatni!

Én most csak 1-2 apróságot vettem, meg persze a lényeget, sörből az egész választékot.

A vásárlás végeztével visszaindultam. Már estébe hajlott az idő, mire a Gyimesi-hágó tetejére felértem. Igencsak megnyúltak már az árnyékok….

Az udvarra begördültemkor már este volt. Épp csak ettem valamit… közben elgondolkodtam a mai nap eseményeiről… ez a nap nagyon tartalmas volt, újra…..

Ha érdekel, még több fotót ITT találhatsz.