Címke: Kis-Balaton

Diás-sziget

Hozzászólás most!

10-11 éves lehettem, amikor először olvastam. Esténként kalandok sora várt rám a berekben; együtt izgultam Tutajossal, hogy meglesz-e a harcsa; és megszeppenve hallgattam Matula szelíden dorgáló szavait… Lélegzetvisszafojtva figyeltem Tutajos betegségét, majd szívdobogva drukkoltam a gyógyulásért. Mindeközben élvezettel bámultam a szikrázó kék eget; a színeket, a madarak ezreit, a rókák settenkedését – a ragyogó életet… Észrevétlenül csepegett belém a természet szeretete. Emellett alapbölcsességeket tanultam meg belőle. Fekete István 1952-1961-ig nyaranta kutatómunkát végzett a Diás-szigeten; 1954-ig a halászkunyhóban élt. (Utána felépült a kutatóház) Itteni tapasztalatait írta meg Tüskevár és Téli berek regényeiben. Én a mai napig előveszem ezt az alapművet, ha elvágyom a napi nyüzsgésből, és el akarok utazni a nyugalom szigetére…. Köszönöm Fekete István, hogy ezt így átadta….! És 38 év után ma én is eljutottam ide. Ma is velem voltak ők. Mindíg velem lesznek. Mert bennem élnek. Szép nap volt.

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Kis-Balaton kör

Hozzászólás most!

Találtam még egy tavat, amit meg lehet kerülni. Kis-Balaton. Gyermekkorom világába repít vissza ez a hely.

Fekete István: Tüskevár című művét nagyon sokszor elolvastam, és még felnőttként, az utóbbi években is. Olyan alapvető emberi értékeket, alapvető bölcsességeket fogalmaz meg a világról, amelyek nélkül nehéz élni. A természet szeretetének csíráját Fekete István vetette el bennem. Sokszor elképzeltem, milyen lehetett annak idején a berekben; ma megnéztem. Öröm, hogy a mai napig még megtekinthető egy kis szelete annak a világnak, amiről Fekete István írt.

Zalavárról indultam, és hamar elértem a Kányavári-szigetre. Még ma is ugyanúgy legelik a szárcsák a vizitök szárát, és ugyanolyan lomhán viszi a Zala a maga történeteit. Példaértékű, milyen jól kezelik itt a regény nyomán keletkező érdeklődést. És eddig még kerékpárút is található volt.

Ez után aztán egy kicsit a saját fantáziámra volt bízva a dolog; de hát én megtalálom a megfelelő útvonalamat. Dél felé Zalakarosig, majd észak felé Hévizig tekertem. Összességében nagyon kellemes, dombságokon át, a hullámzó út nem gátolt a túra élvezésében  🙂 Hévíz, Keszthely környéke nagyon sűrű, nem is igazán volt időm jobban belenézni. Talán legközelebb. Amit bánok, hogy idő hiányában nem tudtam gyalogtúrázni a Diás-szigetre, ahol Fekete István emlékház áll, ahol az 1951-52 év nyarait töltötte. És állitólag kerékpárral nem lehet behajtani oda. No, majd legközelebb! Mert ez még befejezetlen történet számomra.
A végére azért összejött 75 km.

A túráról térképet, fotókat ITT találsz.