Éjjel többször felébredtem. Esik az eső. Folyamatosan…. tehát valóban véget ért az elhúzódó kora nyári idő. Vajon megússzuk az esőt ma? Ilyeneken gondolkodtam hajnalban, alvás helyett.

Aztán egyszer csak eljött a reggel. Minden esetre betettem a táskába az eső-elriasztó esőkabátomat, ? úgy indultam útnak a találkozóhelyünk felé. Már tavaly is részt vettem ezen az eseményen. Akkor nagyon jó élményekkel tértem haza, egyértelmű volt, hogy idén is jövök. Természetesen ma is a KÖSZI előtt gyülekeztünk; idén végre Zoli barátom is tekert velünk.

Barátságos napsütésben lendültünk neki a túrának, eleinte még azt gondoltam, hogy túlöltöztem magam. Aztán néhány kilométer megtétele után bementünk a felhők alá; a hőmérséklet pedig 10 fok körülire esett vissza. A hűvös és esővel fenyegető időjárás ellenére nem riadtunk vissza; elég szép hosszú sorban tekertünk Isaszeg felé.

Mintegy 20 km megtétele után megálltunk egy nagyon jó helyen; a péceli Művelődési Ház udvarán forró teával és lilahagymás zsíroskennyérrel vártak minket. Ez nagyon jól esett a kicsit zord időjárásban! A túra apraja-nagyja közül senki nem hagyta volna ki ezt a remek állomást!

Félórás szünetecske után folytattuk utunkat túránk valódi célja felé. Nem túl megerőltető szakasz után el is értünk Isaszegre. Itt épp a három napig tartó „Történelmi napok” eseménysorozat helyszíne mellett parkoltunk le. Volt itt minden; kirakodóvásár, hagyományörző bemutató a falu-imitációban, népi hangszeres koncert, gyerekprogramok….

És még egy igazi szépséget is találtunk; a lovak tiporta csatamezőn nyújtózott – épségben – egy igazi csuda virágszál:

Aztán felsétáltunk a hegyre az Isaszegi Csata Emlékművéhez; itt meghallgathattuk a helyi történelemtanár e napra vonatkozó anekdotáit. Aztán megbámultuk a panorámát fentről, és visszasétáltunk a parkoló biciklijeinkhez.

Itt még elfogyasztottuk a Pécelről megmaradt zsiroskenyereket, amelyeket a szervezők nagyon kedvesen elhoztak nekünk ? Végül kis idő után aztán visszaindultunk Kőbányára.
Azonban 5 km megtétele után alászaladtunk egy szép sötét felhőnek, amiből bőven áradt az égi nedű…. ejnye… eddig mindig hatásos volt az esőriasztó-esőkabátom, amikor nálam volt…. de mivel most is velem utazott – legalább fel tudtam venni ? ~5 km megtétele után alábbhagyott a zápor, bár az esőkabát védőszárnyai alatt sem volt semmi gondom. Mire beértünk Rákoscsabára, már a nap is kisütött, és a hőmérő így rögtön 18 fokra ugrott. Ezután már móka és kacagás volt a további út….. Meg is érkeztünk rendben a KÖSZI elé. Ott dobtunk egy könnyed búcsút, aztán ki-ki útjára indult. Meg kell említenem, hogy a szervezés ismét nagyon jó volt; minden klappolt, minden a helyén volt.. Köszönet érte a Vuelta Sportirodának, akik sokadszor bizonyítják, hogy értenek hozzá és jól teszik a dolgukat. Ezt a napot pedig megint a pozitív élmények közé jegyzem be. Nagyon elégedetten tértem haza.

A túráról még több fotót ITT találsz, rövid animációt pedig ITT.