Címke: pizza

Rendhagyó Szilveszter

??????

Az Óévet búcsúztatni pedig tudni kell 😉 Már évek óta nem vonz az otthoni módon megünnepelt, kocsonyával és virslivel, evéssel-ivással-tánccal megélt Szilveszter este, pedig én is ezen szocializálódtam. Azonban immár a harmadik esztendeje új utakat keresek az év fordulójának kellemes és tartalmas eltöltésére.

Ezúttal délnek vettük az irányt. Felkerestük Aquileiát, ezen egykori gazdag, és virágzó ókori római kereskedővárost. Helyiekkel beszélgetve rögtön megemlítik, hogy hát igen, Attila a hun bizony a jó hírünket elintézte, amikor 452-ben az utolsó hadjárata során földig rombolta a várost. Az egykori városra néhány római oszlop és vízvezeték maradvány emlékeztet, illetve a Bazilika ősi kőfalai tanúskodnak régmúlt korokról.

Különös érzés olyan emlékek között járni, amit Attila király is látott…. A mintegy 3000 lélekszámúra zsugorodott mai városkában rövid sétát tettünk, ma már tipikus mediterrán hangulatú képet mutatnak az utcák.

E kis városnézés után Grado szigetére indultunk. Elmesélték az itteniek, hogy Grado akkor kezdett fejlődni, amikor Attila hadai közeledésének hírére a lakosság felpakolta javait és jószágait hajókra, és áthajózott a szigetre. És egy szerencséjük volt: Attilának nem volt hajóhada…..

Gradóra ma már egy töltésen futó autóúton át lehet jutni, mi is így tettünk, hogy a tengerhez érve megcsodálhassuk az év utolsó naplementéjét.

Csodálatos égképekkel ajándékozott meg minket ez az este, a bíbor és arany különböző árnyalatait vetítette elénk a lassan lebukó Nap.

És eljött az este. A lassan megszűnő fényben Palmanova erődített kisvárosa felé vettük az irányt. E városkának szabályos, virág alakú alaprajza van, mert ezt az erődítményt így sokkal könnyebb volt védeni betolakodók ellen. Szerencsére ezt a szabályosságot a mai napig megőrizték.

A város közepén található Piazza Grande-n sétálva, a teret csodálva betértünk az egyik kávézóba, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket.

Fogyasztás után pedig tovább sétáltunk az impozáns téren, amikor a Dóm feltűnő tömbjére lettünk figyelmesek.

Fények, és ének hangja szűrődött ki bentről. Olyan hívogató volt, ezért aztán bementünk, hogy lássuk hogyan ünnepelnek a bentiek… Éppen a Mise vége zajlott. Nagyon jó volt hallani a dallamos olasz nyelven a liturgiát, majd amikor megszólalt az orgona ebben a gyönyörű akusztikájú templomban…. az tényleg bizsergető volt.

Ahogy ott álltunk, néhány szót váltva, rögtön észrevették, hogy külföldiek vagyunk. Amikor azonban a liturgia a “megbékélés” részéhez ért, egy pillanatig haboztak a melletünk állók, majd mosolyogva odajöttek, és kezet nyújtottak, sorban jőve: “Pace! – Pace!” (Béke!) Ott és abban a pillanatban olyan érzés volt, amit nem tudok leírni…. a fejem búbjától a talpamig éreztem, hogy: IGEN!…. itt állunk távol otthontól, egy hajdani nagy város hatalmas dómjában, és itt ezen az estén szeretettel köszöntenek minket… azt hiszem, ennél szebb jókívánságot még nem kaptunk soha az új évre…..

Mivel még egy vacsora, és némi városnézés szerepelt az étlapon, ezért Udine felé vettük az irányt. Némi zavar volt az erőben 🙂 az Udine-i sétánk megkezdésekor, mivel először én, majd Kedvesem hagyta az autóban a telefonját, szóval a Főtérig hátralevő 400 métert ötször tettük meg 🙂 Ezen extra sétával jól el is fárasztottuk magunkat, szóval jó volt már betérni és leülni a kedvenc Pizzériámba, ahol 6,50 € -ért remek sonkás-gombás-mozzarellás Calzonét tudtunk fogyasztani.

A Pizzamester ott előttünk gyúrta-nyújtotta a tésztát, majd töltötte és megsütötte. És nem kellett sokat várni, még tíz perc sem telt el, máris fogyasztottuk frissensült vacsoránkat.

Jóllakva, elnehezült gyomorral jártunk egy kört a belvárosban, az ikonikus épületeket megcsodálva.

A főtéren már alakult a hangulat, egy DJ szórakoztatta a gyülekező közönséget a közeledő éjféli örömünnephez.

Mi azonban nem vártuk itt meg az éjfélt, hanem kajától ellustulva inkább autóba ültünk, és az itteni lakásunkhoz közeli kisváros, Moggio Udinese felé indultunk. Röviddel éjfél előtt érkeztünk meg, ahol néhány helyi nevezetesség megtekintése után egy olyan magaslati ponton parkoltunk le, ahonnan remekül megbámulhattuk a város felett csillogó tűzijátékok fényeit.

Így átfordulva a 2020-as évbe köszöntöttük egymást… A fények és a hangok lassan elcsendesültek, mi is autóba szálltunk és hazahajtottunk 10 percre levő szállásunkba. Itt pedig nyitottunk egy pezsgőt, és koccintottunk az eljövendő új esztendőre.

Mindenkinek azt kívánom, hogy legyetek bátrak, ne féljetek új utakat járni, ne süllyedjetek megszokásba… higgyétek el, talán csak az első lépés olyan idegen, azt nehéz megtenni, de a függönyön túl szép új világ vár rátok! Nosza, told félre azt a függönyt és lépj be az ajtón!!

Fotóalbumunkat IDE KATTINTVA tudod megtekinteni.

Történelmi séta ??‍♂️

I ❤️ Szeged

Mai történelmi sétánkat kezdjük meg Ópusztaszeren., A szeri síkságon a IX. században…. na hagyjuk…. Szóval, voltam, már 17 évvel ezelőtt az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban. Mivel kíváncsi voltam, mi változott itt, ezért egy tekeréssel egybekötött emlékparki sétát terveztem a hétvégére. Mivel ismerem az emlékhelyet, sok meglepetés nem tudott érni belépés után. Annyi azért bizonyosan, hogy elkészült egy 3D film Magyarország történetéről, amelyet az érkezésem utáni félórában már meg is tudtam nézni. Nagyon jó kezdeményezés, mely megalapozta hangulatomat a mai napra.

A film megtekintése után elindultam az emlékparkot megnézni újra. Az emlékpark bejáratának közelében áll Árpád fejedelem emlékműve, melyet 1896-ban, a Millennium évében állítottak. Már ekkor fontosnak tartották a megemlékezést Szerről. Én annyival fokoztam a hangulatot, hogy a gyönyörű emlékművet körbejárva, ezt a zenét toltam a fülembe…igazán beleborzongós élmény volt…

Aztán igyekeztem minél alaposabban körbejárni az Emlékparkot, megfigyelve minden újdonságot. Nagyon jó ötlet, hogy a X. században itt dolgozó Bencés szerzetesek gyógynövény-tudományát felújitották, és újra megtekinthető a Szeri gyógyynövényház .

Sajnos mindez nem mondható el a Csete-féle jurtákról.Az 1996-os építés óta ma már nem látogatható a jurták nagy része. Sajnos állapotuk is omlik-bomlik; nem értem, miért kell veszendőbe hagyni ezeket az egyedi alkotásokat.

Az emlékparkban található Skanzen szerencsére rendben van, és a Skanzen egyes házai külön-külön funkcióban is élnek.

Sétám végén pedig szaporán ki kellett lépnem, hiszen az utolsó turnusba foglaltam helyet a Feszty-körképhez. Ez az élmény nem mesélhető el; a hatalmas méretű festmény a valóságba átfutó részeivel; és a részletekhez tartozó hanghatások szinte a helyszínre repítik a nézőt… én sajnos nem tudtam 2 teljes kört menni a festményt hallgatva, mert a 38 méter átmérőjű és 120 méter hosszú kép megtekintésére sajnos csak 20 perc adott….

A festmény teljes felbontásban megtekinthető ITT.

Estére leutaztam Szegedre. Mivel éhes voltam, úgy véltem, sokkal nagyobb választékban tudok majd az éttermek között választani…. A belváros közelében leparkoltam, majd a biciklit elővéve, kicsit körbejártam a belvárost alkonyatkor.

Nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy nyeregbe pattantam. Szegeden számos kerékpárút és kerékpársáv áll rendelkezésre a közlekedéshez, és ezt a helyiek használják is; úton-útfélen rengeteg kerékpáros közlekedik, és mindenhol kerékpártárolók találhatóak. Az autósok pedig udvariasak és előzékenyek a kerékpárosokkal szemben. Bárcsak mifelénk is divat lenne ez….! Végül egy Pizzériánál kötöttem ki, ahol bedobtam egy forró és ízletes pizzát.

Az est lezárásaképpen pedig kiültem a Tisza-partra, és néztem, hallgattam az estét….

A mai napomról sok képet ITT láthatsz, a belvárosi tekergésemről egy animációt pedig ITT.