Somogyország eddig valamiért kiesett a látókörömből. Számomra a Dunántúlnak az a része, amit valamiért még nem fedeztem fel, annak ellenére, hogy mindig is élt a fejemben egy kép a szelíden hullámzó somogyi dombvidékről.

A mai napon eljött az ideje az első idei egész napos túrának. Mivel a szép idő mellé elég erős délnyugati szelet ígértek, a túrámat Igalról indítottam Kaposvár felé. Remélve, hogy az elején letudom az ellenszelet, visszafelé jóval fáradtabban majd támogatással tekerek.

Ennek tudatában indultam neki a túrának. Hamar megéreztem a lényegét a somogyi hullámzásnak. 3-6%-os emelkedőkön kapaszkodás – majd egy perc gurulás – és aztán megint kapaszkodás, újra, meg újra meg újra…..

5 km „bemelegítés” után szerencsére már akadt egy látnivaló; Ráksi falujának van egy szép kis skanzenje. Már itt jó volt leszállni a kerékpárról, és egy kicsit fotózgatni.

Aztán tovább Kaposvár felé… addig 27 km-t kellett még megtennem az erős ellenszélben, a jó kis (szelídnek csak autóból nézve nevezhető) dombságban. Néha már arra gondoltam, hogy rövidítek a túrán, de aztán valahogy mégis csak tekertem tovább….
Elég sok erőfeszítés nyomán azért csak elértem Kaposvárra! Nagyon jó érzés volt végig gurulni az ünnepi díszben pompázó városon, jó volt látni, hogy a jó idő sokakat kicsalogatott a Főtérre. A Kossuth teret meghatározza a Nagyboldogasszony Székesegyház, a Városháza és a Kossuth szobor hármasa, maga a tér nagyon rendezett és szép benyomást kelt.

Innen utamat a Kaposváriak kedvenc szabadidős helyére, a Deseda-tó felé folytattam. A tó körül remek kerékpárút található, amellett komoly infrastruktúra is található e helyen. Számos pihenőhely kerékpárosoknak, horgászoknak. Emellett a tó mellett található kalanderdő is, illetve itt található a Fekete István Látogatóközpont (az író a 20 km-re található Göllén született). Ezeket sajnos már nem volt időm megnézni, de jó alkalom lesz majd a visszatérésre. 😉

Innen már Igal felé vettem az irányt, hogy befejezzem a szép kis körömet. Bár a túra szervezésekor nem volt világos, merre fogok majd nagy kerülők nélkül visszatérni a parkolóhoz, a kerékpáros navigációm jól megoldotta a dolgot; egy 6 km-es traktor-utas szakasz beiktatásával sok időt spóroltam meg. Aztán csak-csak eljött az ideje, amikor megláttam Igalt a következő domb mögött. Azért jóleső érzés volt már. Még csináltam egy gyors fotót a Gyógyfürdőnél, amelyen jól látható a nyúzott fejem. Ez a fotó egész jól tükrözi, milyen nehéz volt a túra. 27 km-en keresztül a sok domb erős ellenszélben, és visszafelé pedig hiába vártam a hátszelet, mert délutánra elült a szél…de a dombok viszont a helyükön maradtak.

A végére azért összejött 63 km, és a sok dombnak köszönhetően 611 méter szintemelkedés is. A túráról animációt és fotóalbumot ITT találhatsz.

Ui. : Még sajgó izmokkal, de már a következő túrán gondolkodom, hiszen errefelé van a Zselic is, meg az a látogatóközpont is felkeltette az érdeklődésemet…..