Tátramenti úttörötábor

és lengyel sörgyári capriccio

Volt egyszer, hol nem volt egy fiú, aki nyolcadik osztály után nyári úttörőtáborba utazott a hegyekbe, a Magas-Tátrába. A tábor két hete alatt voltak túrák, sportversenyek és sok más, de csak néhány dolog ragadta meg a figyelmét…. Várjunk csak! a sportversenyeken két számban is jó eredményt ért el….

Ezen kívül megmaradt még, hogy túráztak barlangot bejárva, nagyon sokan voltak, és nagyon rossz volt a kaja. A mai első terv tehát: megkeresni az egykori úttörőtábort…hogy 35 év távlatából hadd jöjjön elő még sok minden a helyszínt bejárva!

Szűk egy órás motorozás után elértünk a Magas-Tátra tövébe. Mivel GPS-koordinátákkal rendelkeztünk, a helyet elég pontosan megtaláltuk. De a tábort nem találtuk, csak egy megejtően szép fenyvest a hegyek lábánál.

Azonban a területre jobban behatolva megtaláltuk. … az épített tábor maradványait….

Valaha ilyen faházak álltak itt – – – forrás: www.ivandonoval.eu

Lajos mögött már csak a három betonalap látszik – mára ennyi maradt az egykori faházakból

A táborozás óta eltelt 35 évben szinte semmivé lett minden…. az épületek értékes részeit elhordták, a kiépített infrastruktúrát tönkretették…. Az épületeknek már csak a beton alapja található meg. A csodás környezetet bámulva, de az enyészet munkájától megrendülve beszélgettünk arról, hogy milyen eszetlen érdekek mentén történhet meg az, hogy egy mások által épített, rengeteg befektetett munkával létrehozott értékek így semmivé tudnak lenni…. Hiszen rengeteg turista jár ide, talán jól menő kemping is lehetne, faházakkal, kiépített fűtésrendszerrel, a teret határoló utcai világítással…. de nem…. hagyni kell tönkremenni és szétlopkodni.

Kb. egy órás bejárásunk után búcsút intettünk a tábornak, és motorra szálltunk, hogy belevessük magunkat a Magas-Tátra szép útjaiba.

Az a szakasz, ami itt következett, azt nehéz lenne elmesélni. Fenyvesekkel szegélyezett gyönyörű utak, rengeteg technikás, kanyargós résszel…igazán kiélvezhettük magunkat ezen a tájon; aztán egyszer csak már Lengyelországban találtuk magunkat. Következő úti célunk Zywiec, azon belül a sörgyár múzeumának megtekintése volt a program. Ide előre be kellett jelentkezni – ezt én megtettem hét elején – hogy a megfelelő csoportba be tudjanak sorolni. A menetidőket nagyon jól sikerült kiszámolni; szerencsére a múzeum mellett könnyen tudtunk parkolni, majd némi eligazitást kérve meg is találtuk a bejáratot. 30 złoty befizetése után már csatlakozhattunk – egy lengyel – csoporthoz.

Hamarosan betereltek minket egy félhomályos kamrába. Itt megrázkódott alattunk a talaj többször is, majd kis idő után nyílt az ajtó… és az időgép elvitt minket 1856-ba. Máris korabeli utcákban bolyonghattunk, a kapualjba belépve kutya ugatott ránk, üzletekbe benézve mesteremberek kopácsoltak…

Aztán elértünk egy korabeli kocsmába…..

…ahol a falon ismerős cégért láttam meg:

Az utunkat folytatva a korban haladtunk előre. A látogatókat bevonva játékos kérdésekre kellett felelni, miközben a sörfőzés technológiáját és eszközeit ismertették velünk.

A bejárás során pedig lassan elértünk a ’20-as évekbe. Itt egy ügyes kamera segítségével behelyeztek minket a ’20-as évek sörözői forgatagába 🙂 (mozgókép!)

A bejárás végén pedig meghívtak minket egy valódi jéghideg sörre, bár azt nem tudtuk igénybe venni, de helyette egy Tymbark üdítő is jól esett.

Nagyon tartalmas és interaktív volt a múzeum, ha erre jártok, feltétlenül nézzétek meg! A lengyel nyelvű idegenvezetés ellenére nagyon jó volt, a legtöbb helyen angol feliratok is segítik a megértést. Jó program.

A múzeum után pedig bemotoroztunk a belvárosba, egy lépésre a kinézett étteremtől tudtunk leparkolni. 🙂

Az étteremben angolul tudtak, ráadásul kapható żurek leves, így aztán semmi akadálya nem volt, hogy itt letanyázzunk. Ez a leves a lengyel konyha remeke, nálunk teljesen ismeretlen, de nagyon finom! Nem szabad kihagyni annak, aki erre jár! (Ha kíváncsi vagy rá, kattints a IDE, leírást találsz róla)

Google fordítóval elég jól belemélyedtem az étlapba, így aztán elég csodás kaját sikerült kiválasztanom második fogásnak. . Sertés-szűz góralski módra, grillezett füstölt sajtos, füstölt sonka kockás reszelt burgonyakockával, párolt fűszeres lila káposztával….

Hát, pukkadásig jóllaktunk. Így aztán nehezen hagytuk ott a helyet, de a mai délutánra terveztük a bevásárlást is az otthoniakra gondolva. A közelben levő Biedronkában (Lidl-szerű, helyi áruházlánc) bevásároltunk. Az áruházból kilépve egy ember magyar beszédünket hallva elkezdte a jól ismert mondást: “Polak, Węgier, dwa bratanki….. majd egymástól átvéve a szót soronként szavaltuk : “Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / (Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát ) 😀

Megtömködtük a motorokat cuccal, majd a szállásra indultunk. Egy rövid pihenőre megálltunk Węgierska Górka kisvárosban. Ugyanis a neve azt jelenti: Magyar Hegyecske. Tagadhatatlan magyar vonatkozása van az elnevezésnek, több legenda is szól róla – ha kíváncsi vagy rá, KATTINTS IDE.

Aztán ugrás a motorra, és egy nagyon lendületes menettel, egy rövid Csacai tankolással, pihenővel a szállásra nyargaltunk. Itt este egy jó Zywieci sörrel, beszélgetéssel töltöttük az időt. Nagyon jól sikerült a mai nap! A fotóalbumot ITT, a túránk nyomvonalát pedig IDE KATTINTVA tudod megtekinteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük