Ezúttal nyugatra….
Az M1 győri pihenőjében találkoztam az utazni vágyó társasággal. Egy előre nem tervezett baki miatt pihenésel kezdtük az utazást 😉 Jól rápihentünk az útra indulás előtt. Kellemes hangulatban, anekdotázással, meséléssel töltöttük az időt – majd délután 3-kor nyeregbe pattantunk, és elindultunk Sankt Peter am Kammersberg nevű úticélunk felé. Az időjárás kitett magáért; 30 fok körüli menetszéllel hűtöttük magunkat. Azért jól esett néha megállni és ledobni a cuccot egy kicsit,,,,,
Félút környékén aztán elkezdtek vészjóslóan gomolyogni a fellegek -meg is álltunk öltözni az esőruhába. …..ami indokolt is volt, mert kábé 5 kilométeren belül beértünk a felhők alá, előszőr gyengédebben – majd egyre hevesebben simogatott minket az eső. Szerencsére, mire igazán rákezdett, addigra elértük az alagutakat, melyek 1-5 km hosszban óvtak minket az ázástól- közben lerázhattuk magunkról a vizet. Húsz kilométernyi vegyes ázás után kiértünk a felhő alól; így aztán az esőruha száradására is jutott idő 😉 Este 8 körül értünk a szálláshoz; ez egy egész csinos fogadó egy tájba illő régies épületben.
Itt meleg vacsorával vártak minket, ami nagyon jólesett; és persze megittuk hozzá gyorsan a napisört 😀 Sankt Peter am Kammersberg amúgy egy nagyon szép kis falu.
Így jóllakva, és nem szomjasan , elégedetten térhettünk nyugovóra…..
Ha a képre kattintasz, egy kis animáción megnézheted, hogyan értük el a hegyeket – és kanyarogtunk köztük….