Itt az év vége, és úgy gondolom, hogy egy rövid összefoglalást írok erről a meglehetősen aktív esztendőről.

Hosszú idő óta ez volt az első olyan évem, amelyet végre elejétől végéig aktívan, sportolással tudtam tölteni. 328 aktív nap kerekedett ki a végére. Ebben a vezető sport a kerékpározás, télen a spinning volt. Ezen kívül sok Proform abs edzés (hasgép), és néhány gyalogtúra is szerepelt a repertoárban. A mai napig pedig 9752 kilométer táv jött össze.

Rengeteg élménnyel gazdagodtam sok kirándulás során. Az év folyamán 44 nagyobb túrát sikerült megtennem, ezekből 28 túra a 100 kilométer távot meghaladta, sőt, a bűvös 200-as számot is teljesítettem idén.

Túráim során 15 tájegységet jártam be, ebből a legnagyobb szerelem a Balaton és a Balaton-felvidék, ahol idén 15-ször tekertem. Ezen kivül a Mezőföld, Gerecse, Tisza-tó, Cserhát, Kőszegi-hegység, Bükk, Göcsej, Őrség, Kis-Balaton, Bakony, Rábaköz, Fertő-tó, Zselic és Gemenc útjait koptattam.

Számos élménnyel gazdagodtam. Én igazán hálás vagyok azért, hogy ezt így végig tudtam csinálni. A jövő évre sem kívánhatok ennél jobbat, többet vagy szebbet. Legalább ilyet, vagy ennél jobbat, és akkor minden rendben lesz.

A jövő évre azt kívánom mindenkinek, hogy legyenek céljaitok, legyetek kitartóak és az eredmény nem marad el.

Én óriási hendikeppel indultam, s lám, idén ez sikerült. Nem, nem mindig élveztem, mert pl. a téli pulzuskontrollált spinning-edzések bizony nehezek, de ennek eredményeképpen lesz örömteli a felismerés a Bükkben és élvezetes a Balaton-felvidék.

Csak kitartóan, és mindig előre! és akkor jó lesz 2022 is.

Nem zárhatjuk az óévet máshogy, mint ahogy az újat kezdeni akarjuk – csakis aktívan! Ezért aztán a szilveszteri mulatságokat és egyéb tradicionális bolondságokat messze elkerülve ismét útra keltünk egy kis túrára.

Ma reggel is szürke, néhol tejfehér köd lebegett az ablak előtt …. sebaj, ha menni kell, akkor menni kell ???? Lakótársak ötlete alapján Kisgyőrt vettük célba. Némi előkészületek után útnak is indultunk, s mivel kedvesem még soha nem járt a híres-neves Lillafüreden, ezért útba ejtettük azt is.

Felsőhámor szélén le is parkoltunk, majd felsétáltunk a mindenki által ismert turistalátványosságokhoz, elsőként megnéztük a vízesés hűlt helyét (szó szerint) .

Rövid időre megálltunk a Palota Szállónál, itt aztán elképzeltük a Hámori-tó látványát is.

Ilyen élmények után aztán vissza is sétáltunk az autóhoz, elindultunk végre a mai túránk kiinduló pontjához.

Érkezés és rövid öltözködés után már indultunk is első túracélpontunkhoz, a falu északkeleti részén található Golgotához.

Meg kell mondjam, sokkal rosszabbra számítottam – de ez nagyon szép és rendben van. Az egész gyönyörű, fafaragók által készített művek sorozata.

Rövid pihenő után tovább is indultunk. Keleti-nyugati irányban átvágtunk a falun, majd kapaszkodásba kezdtünk a Szent Korona Kilátó felé. Összességében elmondható , hogy a falu nagyon rendben van. Mindenhol igényes, rendezett porták, ápolt közterek láthatóak. A köztereken pedig mindenütt faragott díszek, szobrok, padok, emlékhelyek. Igazán kedves hely!

A nyugati faluvégen aztán kapaszkodásba kezdtünk, hogy egy jó kis emelkedő után elérjük a kilátót.

Ezt a kilátót az idei évben adták át a köznek. Nem nagyon találok rá szavakat – nagyon gyönyörű! Fafaragók készítették, impozáns, csodás látvány. Belsejében képes kiállítás található a környék életéről.

Itt találkoztunk egy másik turistacsoporttal is, akikkel közösen megállapítottuk, hogy páratlan a kilátás fentről ???? csak kár, hogy semmit nem látni belőle a ködtől.

Innen pedig tovább indultunk, be az erdőbe. A kilátó mellett a bánatos szürke-gulya nem állt szóba velem, pedig sztárfotót akartam készíteni róluk… Mindenki hátat fordított….

No, az erdőben aztán megkaptuk a magunkét. Miközben a Kerek-hegyet másztuk meg, néhol egész kalandos helyeken kellett átvágnunk.

Volt, ahol csak az ágakat kellett félrehajtani, de egy helyen a mindent-elfoglaló-vadszeder-várat kellett a bozótosban kikerülni ügyesen. Helyenként elég mély terepjáró-nyomok között is lavíroznunk kellett.

Végül aztán addig ügyeskedtem a térkép nézésével (persze menet közben) amíg egy helyen megcsúszva vaddisznóként meghenteredtem a talajon. De sebaj, egy marék fehér hó segítségével minden megtisztítható ????

Elég jó kis szakasz volt ez a hegyi-erdei menet, de megérte. Ennek leküzdésével most a falu délnyugati végén érkeztünk újra lakott területre.

Lassan elérkezett a szürkület – s mi is elértünk mai utolsó célpontunkhoz – az Ökumenikus Betlehemhez.

Természetesen míves fafaragványok ezek is. A négy torony pedig a négy történelmi felekezetet jelképezi – az ökuméné így érvényesül.

Az utca másik oldalán pedig faragott, festett kazettás mennyezetű harangláb áll. Ezt is megcsodáltuk, majd az est leszálltával mi is befejeztük idei utolsó túránkat. Ez a túra is nagyon jól sikerült – a hegyi rész kicsit küzdős volt, de a falu, az minden várakozásunkat felülmúlta. Elégedettek lehetünk.

Mai fotóalbumunk megtekintéséhez KATTINTS IDE!

Év vége lévén valami zárszót, vagy összefoglalót kellene írnom. Jó visszatekinteni erre az évre – a számok is magukért beszélnek. 328 aktív, sportolással töltött nap és 9752 km lett a mérleg, és ha bővebben is kiváncsi vagy a számokra, akkor KATTINTS IDE az összefoglalóért.

Csak azért, hogy a ma esti fotók is elkészülhessenek. Nem mellesleg a friss tiszta levegőért – ami a tüdőnkbe került, és tagjaink átmozgatása érdekében. Jól esett.

A mai hajnalon az ablakon kinézve csodát láthattunk. Szineket….

Felszállt hát végre a köd!! Tehát ma végre láthatjuk a tájat is! E hajnali ajándéktól új erőre kapva gyorsan elkészültünk, majd nekiindultunk mai első célpontunknak. Ereszkedni kezdtünk a hófödte völgybe.

Első célpontunk a Lőrinc-hegy oldalában helyezkedik el. A hegy oldalán kapaszkodva visszanéztünk a völgyre, ahonnan jöttünk – bizony láthattuk, hogy a köd és a füst hogyan gomolyog lefelé a völgybe….

A II. világháborúban erre húzódott a Gizella-állás, melyre támaszkodva a Magyar Hadsereg három hétig feltartóztatta a 18. szovjet hadsereget. E helyen harcolt utolsó töltényig az a hét magyar katona, akik végül a legfontosabbat adták értünk: az életüket.

Minden tiszteletet megérdemelnek – szerencsére az utókor megőrizte az emléküket.

Rövid pihenő után visszaindultunk a falu felé. Következő állomásunk pont a falu túlsó végén található – ezért aztán újra a völgybe ereszkedtünk.

Ma végre színes képeket tudtam készíteni a faluban is ????

Nemsokára a falu másik végére értünk- ahol megláttuk a Kis-dél kilátót, ahova felfelé még egy jó kis kapaszkodás is várt ránk.

Ez a kapaszkodás megérte! Ahogy jöttünk felfelé, egyre jobban kitárult alattunk a falu látképe.

A Kis-dél kilátó

Tiszta időben innen ellátni a Magas-Tátráig, de mivel most felhők jártak-keltek az égen, meg kellett elégednünk a környék panorámájával.

Persze felmásztunk a kilátóba, nehogy má’ ne készítsünk a legmagasabb pontról is szelfit ????

Ma ez volt a legmagasabb pont, amit megjártunk, szóval ezután megint ereszkedni kezdtünk.

A falu belseje felé ereszkedve még Gyuri bácsi kertjére is jól ráláthattunk.

A két túrázó cinkos

Utunkat nagyon jó hangulatban, és elégedetten fejeztük be. Ebédidőre haza is értünk.

Sok szép képért KATTINTS IDE – a fotóalbumunkat érdemes megnézned.

Estére persze nem fértem a bőrömbe. Feltétlenül szükséges volt még egy kört tennem a faluban, persze csak azért, hogy téli, esti fotókat tudjak mutatni. Gyertek hát velem egy kis körre az esti Bükkszentkereszten!

Felvirradt végre az első túra napja! Akarom mondani, felvirradult volna, de nem tudott, mert mindent elborított a szürkeség – a tájat eltakarta előlünk a köd. Vártunk egy kicsit , majd nekiindultunk a falu környékén található látnivalókat megkeresni.

Kis bemelegitő kaptatás után hamar meg is találtuk IV. Béla emlékművét.

Ide most nem kell magyarázatot irnom – felirták az emléktáblára.

Éppen indultunk volna tovább, mikor ismerős hang ütötte meg fülünket:

Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring.

Vagy 40 éve nem láttam ilyet….

Miután jól kicsodálkoztuk magunkat, a közeli erdőbe vetttük magunkat – hogy megcsodáljuk és kipróbáljuk a gyógyitó kövek erejét.

Ezután aztán folytattuk utunkat a hegy belseje felé. Nem volt konkrét cél, csak a Lófő-tisztást kerestük meg, ami szép fehér volt.

Aztán visszafordulva ismét a falu felé vettük az irányt.

A falu szélére érve a Boldogasszony-emlékhelyet ejtettük még útba.

Ekkorra már jól délutánba hajlott az idő – úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt.

Kellemesen elfáradva, de legalább jó havas élményekkel értünk vissza a szállásunkra.

Ha pedig sok szép képre vagy kíváncsi, KATTINTS IDE és nézd meg a fotóalbumunkat!

Az Alpokba tervezett utunk meghiúsult a legújabb járványügyi intézkedések miatt. Igy aztán kissé kényszerpályára kerülve, hazai téli túracélpontot kellett keresnünk.

Kissé aggódva figyeltem az elmúlt napok időjárását, mert teljesen változékony, nedves, esős – ködös és hideg meg meleg napok váltották egymást….hát hogy lesz ebből élvezetes téli túra?? Lesz ami lesz, a Bükkben találtunk még szállást, igy aztán oda rendeltük meg a havat.

Egész délelőtt szemerkélt a köd, szürke, borongós és vizes időben indultunk el – jó későn, délben.

Mielőbb telet szerettünk volna látni, ezért aztán Gyöngyöstől a hegynek fordultunk – Kékestető felé vettük az irányt. Kedd délután háromhoz képest elég sokan voltunk fenn.

Most, hogy már végre egy kicsit belekóstoltunk a télbe, folytattuk utunkat Bükkszentkeresztre. Már sötétben értünk ide – berendezkedtünk, kajáltunk, majd el is tettük magunkat a holnapi kalandhoz.