I B❤️KE Budapest 2019 ?‍♂️

Amikor kiírták az esemény időpontját a netre, számomra nem is volt kérdés, hogy jövök. Tavaly már részt vettem az eseményen, és jó emlékeim voltak. Idén úgy döntöttem, hogy a rekuval járom végig a távot. Némi parkolási nehézségek után hamar elővettem a gépet, és menetkésszé tettem. A találkozóhelyünk a Margitszigeti nagyréten volt. Hamar odaértem, de erre a látványra nem voltam felkészülve.

Igaz, tavaly is sokan voltunk (ha jól emlékszem, 25ezren) de idén szerintem még egy lapáttal rátettünk.

Az első 10 percben az időjárás vacakolni kezdett – szemerkélni kezdett az eső. De mire kihajtottunk a Margitszigetről, már el is múlt. Semmi akadálya nem volt a jó hangulatú csapatásnak. A starthelyen egy zenekar szórakoztatott minket, de zenében egyébként sem volt hiány – sokan hoztak magukkal különböző Bluetooth-os eszközöket, így a legkülönfélébb stílusokra tekerhettünk 😀 Nagyon jó hangulatú volt az egész, sokan fotóztak minket és sokan pacsiztak velünk. Nagyon jó volt így együtt , ekkora csapattal egyetértésben tekerni! Külön öröm volt még, hogy Budapest ikonikus helyein tudtunk végig tekerni, úgy, ahogy azt másképp soha nem tehetjük. Például a Duna-Korzón:

A Parlamentnél:

A Lánchídon:

Az Andrássy úton:

A Hősök terén:

Nyilván, ennél sokkal több helyen jártunk (majdnem 27 km lett a kör) dehát nem fotóztam megállás nélkül 😉 Néhányan szellemes megoldású járgányokkal tekertek, de nálam a pálmát most a „hölgy fotelban ülve, olvasólámpával” vitte a prímet, pláne, hogy a virágoskertjét is mellette hozták, hogy tökéletes legyen az idill 😀

És hogy nekem pedig ne legyen tökéletes az idill, az Attila úton egyszercsak azt éreztem, hogy nem tudok sebességet váltani, és nehéz tekerni 😀 Nos, a hátsó váltóm bowdenje elszakadt, így a legerősebb fokozatban maradt a váltó. Az utolsó 8 km-t így izmozva tettem meg; amúgy is kondigép ez a reku, de így egysebességesen még keményebb volt 🙂 De a jó hangulatom így sem múlt el; nagyon jó élmény volt ez az együtt tekerés. Talán valahol a Parlament környékén járhattunk, amikor átnéztem a budai oldalra. Eszméletlen mennyiségű kerékpáros hömpölygött a túloldalon is, és mi még igencsak messze voltunk a Petőfi hídtól, ahol átkelve fordultunk vissza felfelé a túloldalon… Nagyon inspiráló és nagyon jó alkalom volt! Jövőre remélem ugyanígy!

Az eseményről egy kis animáció ITT található.
Az Andrássy úton tekerve készitettem két rövid videót; azok pedig itt láthatóak:

Sok fotót és infót az eseményről pedig ITT találsz.

Gyors hegyjárás Bécs mellett ?

A mai kirándulás apropóját az adta, hogy Geor szabadságra jön, és Réka megszervezte az utazást… én pedig mindig kapható vagyok egy kis ausztriai kirándulásra. Megbeszéltük, hogy Bécsben találkozunk, utána pedig pár órás szabad programot tartunk hazaindulás előtt.

Az utunk Bécsbe teljesen zökkenőmentesen zajlott. Időben érkeztünk az állomáshoz, a találkozó megtörtént, majd a fiatalság kívánsága szerint a Shopping City Süd-be indultunk. Mivel nekem nem volt kedvem shoppingolni, hanem inkább kirándulni 😉 ezért én az SCS -ben hagytam őket. Aztán irány a Kahlenberg – és máris a péntek délutáni stauban találtam magam….

Persze a jó cél érdekében leküzdöttem ezt az akadályt 🙂 Fél óra autózás után elértem Klosterneuburg városát; innen lehet felmenni a Kahlenbergre. Szép kis macskaköves erdei úton tudunk felfelé haladni.

Ahogy haladunk felfelé, egyre szebb látvány tárul a szemünk elé. Az út melletti erdő pedig tele van vadregényes, romantikus zugokkal.

A hegytetőre autóval nagyon hamar fel lehet érni. A hegytetőn látogatóközpont, étterem és az 1683-ban épült Szent-József-templom található. Az első ember pedig, akivel szembe találkoztam, ő egy ázsiai, baseball-sapkás pap volt. 🙂

A csúcsról Bécs felé tekintve pedig egy nagy szürkeséget láttam. Nagyon mereszteni kellett a szemeimet, hogy a levegőben szálló por-és a párarétegen keresztül egyáltalán megtaláljam Bécset 🙂

Miután eleget meresztettem a szememet, elindultam lefelé. A hegy északi oldalán szerencsére kicsit jobbak voltak a légköri viszonyok, így a Duna-menti települések pazar látványából egy kicsit meg tudtam örökíteni.

Némi gyönyörködés után pedig visszaindultam a SCS-be. Ezúttal egész normális forgalomban tudtam haladni.

Amikor pedig a bevásárló-központba értem, a fiatalság még nem is végzett a shoppingolással. Még én is vásárolgattam kicsit velük, aztán hazafelé vettük az irányt. Utunk teljesen zökkenőmentesen lezajlott.

Húsvéti menü ?️

Ma rendhagyó húsvéti programmal telt a napom. Szakítva a hagyományokkal, egy nemklasszikushúsvéti, de nagyon kedvenc ebédre indultunk egyik kedvenc helyünkre 😀 Szokásos találkozóhelyünkről a Pilis felé vettük az irányt. Újra megtekintettük ezt az erdőt; immár zöldülő állapotában.

Némi küzdelem (Dobogókőre tartó forgalom…) és kanyargás után már Esztergom kertvárosban voltunk. Itt pár perc pihenő után a Bajna-Héreg közti kanyargásra indultunk, ez pedig nagyon kellemes volt! Alig volt forgalom, és a vadiúj gumijaim is megmutatták, mit tudnak. Szuper volt a tapadás,nagyon jót döntögettem. Hamarosan meg is érkeztünk egyik kedvenc kajálóhelyünkre; Tardos mellett a Malomvölgyi Büféhez, amely csodás völgyben egy erdőszéli kis faház-sütöde, faasztalokkal, padokkal….

Sok kiránduló volt itt, és mind enni is akart, annak ellenére elég hamar megkaptuk az ebédünket.

Nagyon finom volt a kaja, nagyon jól esett, jót kajáltunk. Ez volt a nemklasszikushúsvéti 🙂 (nem sonka, tojás) ebédünk. Itt elpacsiztunk. Utána a sárguló Vértesen és a Velencei-hegységet átszelve gurultam hazafelé.

Nagyon kellemes túra jött össze a mai napon, nagyon elégedett vagyok.


Soproni városnézés – Critical Mass ?‍♂️

Az elmúlt napok hajtása, ház körüli munkái nyomán a mai napra lazítást terveztem. Elég rég voltam Sopronban, ezért úgy döntöttem, elmegyek ebben a szép időben körülnézni, megnézni, befejezték-e már az ásatást a Belvárosban, és mindezt rendőri felvezetéssel 😉 mert Critical Mass felvonulás keretében tettem mindezt. Ősszel mentem a rekuval utoljára, ezért úgy döntöttem, most ezzel a különleges géppel megyek. Parkolás után nekiindultam a talalkozóhely felé; ami a Citadella-parkban volt. A Lövér körút azonban igencsak szépen emelkedik felfelé, ezért bemelegítésként rögtön izmoztam egyet a rekuval 🙂

Itt tekeregtem egyet, majd megnéztem egy jó kis koncertet, aztán nekiindultunk a körnek. Ez az indulás már jól esett, hiszen gurultunk lefelé, a Belváros felé. A Bringázz Sopron Egyesület nagyon szuperül megszervezte az utat, az útvonalbiztosítást. A kör végén pedig én leváltam a csapattól, és a parkoló felé indultam, de még csináltam pár fotót a csapatról. Azaz, csináltam volna, de hosszú percekig, több kilométeres sorban tekertek a felvonulók, 10 percen keresztül….

A parkoló közelében pedig egy igazi csemegébe botlottam; egy Peugeot 203, 1956-ból. Gyönyörű állapotú példány, jól megnézegettem.

Hamar az autóhoz értem, gyorsan bepakoltam, és már indultam is haza. Jó nap volt, jót kirándultam, azt viszont bánom, hogy nem volt egy kicsit több időm Sopronban, még kb. 2 órát szívesen eltöltöttem volna itt. Kis hiányérzetem maradt. Viszont amiért mentem, azt teljesitettem. Egy kis animációt a túráról és pár fotóval többet ITT találhatsz.

Repcevirágzás ?

A hét legtöbb napján kétszer átszelem a Bakonyt. A táj szépségét már nagyjából megszoktam 😉 de mindig van néhány szín és hangulat, ami különleges… bár legtöbbször sietek, de ez alkalommal megálltam néhány fotót elkészíteni. Egy fotó a kora reggeli fényben készült, és néhány másik pedig a délutáni napsütésben….

A fotókat az Instagramon is meg tudod nézni.

Isaszegi kerékpáros emléktúra 2019 ?‍♂️

Éjjel többször felébredtem. Esik az eső. Folyamatosan…. tehát valóban véget ért az elhúzódó kora nyári idő. Vajon megússzuk az esőt ma? Ilyeneken gondolkodtam hajnalban, alvás helyett.

Aztán egyszer csak eljött a reggel. Minden esetre betettem a táskába az eső-elriasztó esőkabátomat, ? úgy indultam útnak a találkozóhelyünk felé. Már tavaly is részt vettem ezen az eseményen. Akkor nagyon jó élményekkel tértem haza, egyértelmű volt, hogy idén is jövök. Természetesen ma is a KÖSZI előtt gyülekeztünk; idén végre Zoli barátom is tekert velünk.

Barátságos napsütésben lendültünk neki a túrának, eleinte még azt gondoltam, hogy túlöltöztem magam. Aztán néhány kilométer megtétele után bementünk a felhők alá; a hőmérséklet pedig 10 fok körülire esett vissza. A hűvös és esővel fenyegető időjárás ellenére nem riadtunk vissza; elég szép hosszú sorban tekertünk Isaszeg felé.

Mintegy 20 km megtétele után megálltunk egy nagyon jó helyen; a péceli Művelődési Ház udvarán forró teával és lilahagymás zsíroskennyérrel vártak minket. Ez nagyon jól esett a kicsit zord időjárásban! A túra apraja-nagyja közül senki nem hagyta volna ki ezt a remek állomást!


Félórás szünetecske után folytattuk utunkat túránk valódi célja felé. Nem túl megerőltető szakasz után el is értünk Isaszegre. Itt épp a három napig tartó „Történelmi napok” eseménysorozat helyszíne mellett parkoltunk le. Volt itt minden; kirakodóvásár, hagyományörző bemutató a falu-imitációban, népi hangszeres koncert, gyerekprogramok….

És még egy igazi szépséget is találtunk; a lovak tiporta csatamezőn nyújtózott – épségben – egy igazi csuda virágszál:

Aztán felsétáltunk a hegyre az Isaszegi Csata Emlékművéhez; itt meghallgathattuk a helyi történelemtanár e napra vonatkozó anekdotáit. Aztán megbámultuk a panorámát fentről, és visszasétáltunk a parkoló biciklijeinkhez.

Itt még elfogyasztottuk a Pécelről megmaradt zsiroskenyereket, amelyeket a szervezők nagyon kedvesen elhoztak nekünk ? Végül kis idő után aztán visszaindultunk Kőbányára.
Azonban 5 km megtétele után alászaladtunk egy szép sötét felhőnek, amiből bőven áradt az égi nedű…. ejnye… eddig mindig hatásos volt az esőriasztó-esőkabátom, amikor nálam volt…. de mivel most is velem utazott – legalább fel tudtam venni ? ~5 km megtétele után alábbhagyott a zápor, bár az esőkabát védőszárnyai alatt sem volt semmi gondom. Mire beértünk Rákoscsabára, már a nap is kisütött, és a hőmérő így rögtön 18 fokra ugrott. Ezután már móka és kacagás volt a további út….. Meg is érkeztünk rendben a KÖSZI elé. Ott dobtunk egy könnyed búcsút, aztán ki-ki útjára indult. Meg kell említenem, hogy a szervezés ismét nagyon jó volt; minden klappolt, minden a helyén volt.. Köszönet érte a Vuelta Sportirodának, akik sokadszor bizonyítják, hogy értenek hozzá és jól teszik a dolgukat. Ezt a napot pedig megint a pozitív élmények közé jegyzem be. Nagyon elégedetten tértem haza.

A túráról még több fotót ITT találsz, rövid animációt pedig ITT.