? ?️
Az időjárás szerint tavasz van, ezért aztán felsétáltunk a hegyre. Megnéztük az Anikó-forrás-völgyét.
Rövid pihenés után a Zsellér-legelőn át felsétáltunk a Tompos-hegyre.
Megcsodáltuk a színeket, a terményeket és a virágokat és a panorámát – majd hazasétáltunk. Nagyon jól esett ez az 5,5 km-es séta….
A mai tekeréshez ravaszul azt találtam ki, hogy a hajnali órákban indulok el, megelőzendő a mai napra ígérkező hőséget. Azt hiszem, ez sikerült is. 3:47-kor indultam el. 😀 Nagyon kellemes időben fogytak a kilométerek. Majd Velence és Pusztaszabolcs között egy gyönyörű napfelkeltét kaptam ajándékba.
Áldottam az ötletemet a hajnali indulásra, mert valóban nagyon kellemes tekerés kerekedett a mai napra. Agárdon még egy kis vásárlás is belefért a hétvégére, és így is reggel fél kilenckor itthon voltam.
Most már tudom, hogy miért nem kellett volna forszíroznom az edzést a Bakonyban egész héten…beleértve a tegnapot is. Na de kezdjük az elején… Elhatároztam, hogy a mai napon kényelmesen, lassú tempóban megyek egy nagyobbacska karikát hazai pályán. Ez pedig úgy kezdődött, hogy feltekertem a (Velencei-) hegységbe. Már Sukorónál érezni kezdtem, amit nem szerettem volna – izomfájdalmak. Ezzel küzdöttem az első 14 km-en; a hegyen át végigszenvedtem magam Pázmándig. Voltak emelkedők-völgyek bőven, én pedig összeszorított fogakkal harcoltam a fájdalom ellen; úgyis elmúlik majd….
Aztán hamarosan kellemesebb utakra, délnek fordultam. Ezt a szakaszt könnyebben vettem, de sajnos végigkísért a combomban a kellemetlenkedő érzés. Szerencsére az időjárás tökéletes volt; legalább ennyi kellemesség volt az egészben.
Pusztaszabolcson megálltam, ebédidő lévén kajáltam egyet – majd félórányi pihenő után nyeregbe pattantam. Egy viszonylag kellemes szakasz következett lágy hullámzással, itt még egy kicsit gyönyörködni is ráértem a tájban 🙂
No de aztán nemsokára északnak fordultam, ahol a kellemes szellő végig szembe fújdogált, az izomfájdalmaim újra felerősödtek, szóval annyira nem nagyon élveztem a hazáig tartó hátralevő utat…
Szumma szummárum, ezt a túrát nem jegyzem fel a legkellemesebb túráim közé; de hasznos volt , mert megjegyeztem, hogy regenerálódásra is kell hagynom időt, nem vagyok már húszéves, sajnos…. És hogy miért neveztem el galléros csizmának? Íme:
A végére 73 km-t teljesítettem, a túráról rövid animációt pedig ITT láthatsz.
Egy kicsit már kezd elegem lenni az esőből. Jó lenne, ha többször találhatnék kerékpározásra alkalmas időpontokat… Bár a prognózisok szerint még pár napig eltart ez az időjárás. Reggel a Norvég Időjáráskutató Intézet honlapját böngészgettem, mert hosszú évek óta figyelem az ők előrejelzéseit, és elég pontosak. 48 órára előre pedig általában órára pontosan bejönnek a jóslataik.
A mai napra azt jelezték, hogy 11-re eláll az eső, és csak 18 órakor kezdi újra. Hurrá…! eszerint terveztem meg a mai napot. Ezért a reggeli órákban indultunk Budaörsre bevásárolni. és dél is elmúlt, mire hazaértünk. Mivel a prognózis pontos volt, át is öltöztem gyorsan kerékpárosba’ és nyeregbe pattantam. Velencén az egyik tóparti büfénél letáboroztam, kajálgattam, nézelődtem, milyen kevesen vannak a parton. Megijedtek az emberek a reggeli esőtől 🙂
Ebéd után pedig áttekertem Agárdra a Lidl-be, mert csak ott lehet olyan macskakaját kapni, amit az én hármacskám szívesen megesznek 😀 Nosza, itt degeszre tömtem az oldaltáskákat egyhavi eledellel, aztán már mentem is tovább mint teher-bicikli 🙂 Alsó hangon 12 kiló plusszal és a dinnyési úton (4,5 km) 50 km/h ellenszéllel megküzdve ezt az akadályt is jól leküzdöttem… 🙂
A tekergésről animációt ITT láthatsz.
Eljött végre a nagy nap 😀 elkészült az új túrajárművem. Teljesen egyedi építésű. A héten egy láncszakadásos teszt után (amelyet egy konstrukciós hiba okozott, de azt egy új láncvezető görgő felszerelésével javítottam) ma végre sikeres tesztutat abszolváltam, mely így első lendületre 55,5 km lett.
Tapasztalatok: Ez egy kondigép 🙂 Ha emelkedő jön, itt aztán nem lehet testsúllyal, testsúlyáthelyezéssel rásegíteni 🙁 minden izomerőből megy. Cserébe rendkívül kényelmes, lehet vele lassan is menni (nem kell egyensúlyozni) és az utazás után nem sajog a hátsó felem. 🙂
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.
Hajnalban nagyon korán ébredtem. Arra gondoltam , tekerek egyet itt a Velencei-hegységben. Fotóztam is egypárat a hajnalodó tájról.
Estefelé pedig autóba szálltunk, és elutaztunk a Kelenföldi P+R parkolóig. Ott metróra szálltunk, és már hipp-hopp, benn is voltunk a belvárosban. Időztünk egy kicsit a magyar ízek utcájában sört és kolbászt kóstolgatva, majd hamar el is jött a nap fénypontja:
A tüzijáték aláfestéseként pedig Szarka Tamás igazán nagyívű zenét alkotott.
Fotóalbumot, térképet ITT találsz.
Megkerültem a tavat – de a déli oldalon kibővítettem egy kicsit – Dunaújvárosig 😉
És hogy mit láttam a kies Mezőföldön? Lágyan ringatózó érett búzamezőket, serülő kukorica- és napraforgómezőket, na meg a Dunát Dunaújvárosnál. A táv meg szépen 120-nál is több lett. 🙂
120,6 km / 527 m / 20,1 km/h
