820 km lepergett valahogy….
Eleinte még volt mit nézni. A megrongálódott útszakaszhoz leérve örömmel tapasztaltam, hogy hat nappal az árvíz után a partfal megerősítve, az út szintbe feltöltve.
Hogy nincs burkolat, az eddigi események nyomán senkinek sem hiányzik. Örülnek, hogy folyik az élet tovább, a Hidegség vize pedig a saját medrében. A Gyimes-völgyének ezen 28 km-es szakaszát még egyszer jól megbámultam, jól megjegyeztem, majd egy búcsúfotóra megálltam még a tetőn.
Így elbúcsúzva kedvenc vidékemtől már csak a hosszú, és türelmes gurulás várt rám Torockóig, 50 falun és 4 városon át…. ~7 óra alatt sikerült leküzdenem ezt a közel 300 kilométert. Kora este volt, amikor elfoglaltam a szállásomat, és még egy rövid sétára is jutott időm vacsora előtt.
Másnap bőséges reggeli után nyeregbe szálltam, és elindultam leküzdeni a hátralevő több, mint ötszáz kilométert. A Királyhágóig még csak-csak elnézegeti az ember a tájat, de onnan leszaladva a síkságra, kezd ingerszegénnyé válni az utazás. A schengeni határig ~28 falu, 2 város + Nagyvárad is útba esik…. A határt átlépve az út nyílegyenesre vált, és a falvak is megritkulnak. Ezt a szakaszt leküzdeni Dabasig, rendkívül unalmas…. Kenderesen megálltam pihenni a Horthy-kastélynál, arra gondoltam, hogy megnézem egyszer, ha már ennyiszer elmentem mellette.
Azonban felvilágosítottak, hogy a belépőjegy tárlatvezetést is tartalmaz, amely alsó hangon két órás…. Tehát erről lemondtam most. Majd egyszer talán….. csak ne lenne olyan messze Gyimes…. Később egy nagyon izgalmas helyen (valahol Szolnok és Abony között) kipipálhattam a motorban a 40.000 -et.
Egyszercsak elértem végre az agglomerációt, innen már több inger éri az embert, egyre jobb kedvvel tettem meg az utolsó 80 kilométert.
Még nem tudtam feldolgozni magamban az összes élményt, mert nagyon mozgalmas volt ez a túra. Volt benne hegymászás, árvíz, újjáépítés összefogással, új tájak – helyek bejárása, régi ismerősök köszöntése, szórakozás, új ismerősök megismerése…. sok minden. És az én drága Gladiusom pedig megmutatta erényeit. Sokan bátornak neveztek, mert egyes-egyedül belevágtam ebbe a túrába. de én nem bátorságnak nevezném ezt, hanem bizalomnak – bíztam magamban, és a jól karbantartott technikában. Így vált ez a túra felejthetetlen élménnyé!
A végére pedig lássuk a számokat: 10 nap, 2220 km, 77,4 liter benzin – 3,48 liter/100 km fogyasztás.