A Dolomitokban az élet más. Más azoknak, akik itt élnek, és ez égbe törő kietlen magas sziklák között az élethez szükséges forrásokat keresik – és más azoknak, akik meglátogatják e helyet, és rohanó életükben ezen a szegleten rövid időre megpihennek és nyugalmat lelnek.
Néhány éve, amikor jósorsom egy átutazás során erre a helyre vetett, már akkor bilincsbe vert a látvány, Első pillanattól kezdve nem tudtam szabadulni ettől a látványtól. E helyet uralja Creton di Clap Grande (2487 méter) és Monte Siera ( 2443 méter) behavazott csúcsainak a tömbje.
Magával ragadó gyönyörű látvány ez. Ma újra ezen hatalmasságok uralma alá kerültünk; eljöttünk túrázni és fotózni, hogy magunkba szívhassuk azt, amit e hely adni tud nekünk.
Jó hidegben, fagyban kezdtük meg túránkat. Mivel erősen délutánba hajlott már az idő érkezésünkkor (illetve a téli alacsonyan szálló Nap miatt) érdekes fényjelenségeknek lehettünk tanúi. A Piave folyó völgyének árnyékos oldalán kékes színben játszott a hó (az ég kékjének visszaverődése) míg a napos oldalon csodás szinekben jelent meg a táj.
A falut végigsétáltuk. Hotelek és kiadó házak sora kínálgatja szobáit az érkező turistáknak, megannyi trattoria (kocsma), pizzéria és bár kínál ételt és italt az érkezőnek. Emellett a sportolni vágyókat sípályák és sportboltok hívogatják.
Mára ez lett a fő bevételi forrása a helyieknek. De belegondolva, mi más is lehetne itt? Hiszen a kietlen sziklákon még a fű sem terem meg, és a hegyeken növő fenyvesekből sem lehet ételt varázsolni az asztalra.
Marad tehát a vendégfogadás – és a beáramló turisták kívánságainak teljesítése. Jó így ez az egyensúly! Mindenki nyer! Van, aki megélhetést – más pedig lelki nyugalmat és töltődést. Talán ez az egyensúly és összhang, ami ide vonz engem is, immár negyedszer.
Amíg a falut végigsétáltuk fel- s alá, ezek a gondolatok jártak a fejemben. S lassan elkezdtek ereszkedni a az esti párák a völgybe, a fények megszelídültek a völgy felett – és hangtalanul bekúszott az este az év első napjának lezárásaképpen.
Sappadai sétánk fotóit megnézheted, ha IDE KATTINTASZ.
