? ?️
Az időjárás szerint tavasz van, ezért aztán felsétáltunk a hegyre. Megnéztük az Anikó-forrás-völgyét.
Rövid pihenés után a Zsellér-legelőn át felsétáltunk a Tompos-hegyre.
Megcsodáltuk a színeket, a terményeket és a virágokat és a panorámát – majd hazasétáltunk. Nagyon jól esett ez az 5,5 km-es séta….
Most már tudom, hogy miért nem kellett volna forszíroznom az edzést a Bakonyban egész héten…beleértve a tegnapot is. Na de kezdjük az elején… Elhatároztam, hogy a mai napon kényelmesen, lassú tempóban megyek egy nagyobbacska karikát hazai pályán. Ez pedig úgy kezdődött, hogy feltekertem a (Velencei-) hegységbe. Már Sukorónál érezni kezdtem, amit nem szerettem volna – izomfájdalmak. Ezzel küzdöttem az első 14 km-en; a hegyen át végigszenvedtem magam Pázmándig. Voltak emelkedők-völgyek bőven, én pedig összeszorított fogakkal harcoltam a fájdalom ellen; úgyis elmúlik majd….
Aztán hamarosan kellemesebb utakra, délnek fordultam. Ezt a szakaszt könnyebben vettem, de sajnos végigkísért a combomban a kellemetlenkedő érzés. Szerencsére az időjárás tökéletes volt; legalább ennyi kellemesség volt az egészben.
Pusztaszabolcson megálltam, ebédidő lévén kajáltam egyet – majd félórányi pihenő után nyeregbe pattantam. Egy viszonylag kellemes szakasz következett lágy hullámzással, itt még egy kicsit gyönyörködni is ráértem a tájban 🙂
No de aztán nemsokára északnak fordultam, ahol a kellemes szellő végig szembe fújdogált, az izomfájdalmaim újra felerősödtek, szóval annyira nem nagyon élveztem a hazáig tartó hátralevő utat…
Szumma szummárum, ezt a túrát nem jegyzem fel a legkellemesebb túráim közé; de hasznos volt , mert megjegyeztem, hogy regenerálódásra is kell hagynom időt, nem vagyok már húszéves, sajnos…. És hogy miért neveztem el galléros csizmának? Íme:
A végére 73 km-t teljesítettem, a túráról rövid animációt pedig ITT láthatsz.
Ma rendhagyó húsvéti programmal telt a napom. Szakítva a hagyományokkal, egy nemklasszikushúsvéti, de nagyon kedvenc ebédre indultunk egyik kedvenc helyünkre 😀 Szokásos találkozóhelyünkről a Pilis felé vettük az irányt. Újra megtekintettük ezt az erdőt; immár zöldülő állapotában.
Némi küzdelem (Dobogókőre tartó forgalom…) és kanyargás után már Esztergom kertvárosban voltunk. Itt pár perc pihenő után a Bajna-Héreg közti kanyargásra indultunk, ez pedig nagyon kellemes volt! Alig volt forgalom, és a vadiúj gumijaim is megmutatták, mit tudnak. Szuper volt a tapadás,nagyon jót döntögettem. Hamarosan meg is érkeztünk egyik kedvenc kajálóhelyünkre; Tardos mellett a Malomvölgyi Büféhez, amely csodás völgyben egy erdőszéli kis faház-sütöde, faasztalokkal, padokkal….
Sok kiránduló volt itt, és mind enni is akart, annak ellenére elég hamar megkaptuk az ebédünket.
Nagyon finom volt a kaja, nagyon jól esett, jót kajáltunk. Ez volt a nemklasszikushúsvéti 🙂 (nem sonka, tojás) ebédünk. Itt elpacsiztunk. Utána a sárguló Vértesen és a Velencei-hegységet átszelve gurultam hazafelé.
Nagyon kellemes túra jött össze a mai napon, nagyon elégedett vagyok.
Az úgy volt, hogy Gábor barátom remek túrát ajánlott mára: Törökmező a Börzsönyben. Már az indulás körüli dolgokkal foglalatoskodtam, amikor ő hívott telefonon. Hamar leesett a tantusz, hogy én bizony egy órával elnéztem a találkozó időpontját, már Budapesten kellett volna lennem ebben az időpontban…. így ezt a túrát el kellett engednem. 🙁
Mivel verőfényes tavaszi nap kezdődött, semmiképpen nem volt maradásom otthon, és így újra Tarát hívtam el túrázni amikor meglátta a pórázt, négy lábbal pattogott örömében 😀 A túránkat a Suhogóban kezdtük meg. Első úti célul az Anikó-forrást tűztem ki magunk elé. Kb. 10 percnyi kapaszkodás után rájöttem, hogy emlékezetből pont a forrás melletti dombra navigáltam fel magunkat (és onnan lejutni a forrás ~10 méter mély szurdokába tüskebokrokon keresztül köszi inkább nem) úgyhogy visszamentünk a völgybe és immár a patak völgyében felmentünk a forrásig.
Itt kicsit kifújtuk magunkat (és igen, olyan idő volt!) rövidujjra vetkőztem (szegény Tara nem tudta levenni a hatalmas bundát.
Innen a Zsellér-legelő lankáin kapaszkodtunk felfelé második úti célunk a Tompos-hegy felé. Igazán belekezdett az időjárás, gyönyörű tavaszi idő kerekedett.
A hegytetőre felérve megbámultuk a panorámát.
Rövid pihenő után indultunk lefelé, a Karácsony-hegyen keresztül (amely teljesen lakott) és újra rácsodálkoztam, hogy felső-Pákozdon szinte többen laknak, mint lent a főút mellet.
Biztos, hogy jó lett volna a törökmezői túra is jó társaságban, de itthon is nagyon kellemes túra kerekedett.
Újra megbizonyosodtam arról, hogy gyönyörű helyek mellett lakom.
A túráról fotóalbumot és animációt ITT találsz.
Néhány hete megígértem Tarának, hogy elmegyünk egyet sétálni; csakhogy az elmúlt hetekben mindig esett valami az égből; eső, hó, köd…. azt pedig ő nagyon utálja. Azonban ma végre kisütött a nap; tudtunk egy szép kis kört menni. Kb. 2 km séta után felértünk egy magaslatra, ahol megláttuk, hogy milyen messze van még a Pogány-kő…. s közte és köztünk két igencsak mély völgy. Nosza, letértünk a turistaútról, és hát erdő közepében, vadcsapásokon haladtunk a Pogány-kő felé.
Jókora kört levágtunk már, amikor is szinte áthatolhatatlan vadszeder- és kökénybokor-fal állta utunkat. Ránéztem a térképre, kb. 100 m-re lehettünk a turistaúttól, amelytől a tüskés bozont választott el minket. Nosza, négykézlábra ereszkedtem Tara mögött, és azt a maradék utat
egy vaddisznócsapáson kúszva-mászva, átbújtunk a tüskés fal alatt, Innen a túra többi része már sétagalopp volt 🙂 A túráról egy rövid kis videót, fotókat, térképet EZEN AZ OLDALON találhatsz.
Hajnalban nagyon korán ébredtem. Arra gondoltam , tekerek egyet itt a Velencei-hegységben. Fotóztam is egypárat a hajnalodó tájról.
Estefelé pedig autóba szálltunk, és elutaztunk a Kelenföldi P+R parkolóig. Ott metróra szálltunk, és már hipp-hopp, benn is voltunk a belvárosban. Időztünk egy kicsit a magyar ízek utcájában sört és kolbászt kóstolgatva, majd hamar el is jött a nap fénypontja:
A tüzijáték aláfestéseként pedig Szarka Tamás igazán nagyívű zenét alkotott.
Fotóalbumot, térképet ITT találsz.
Mai menü: meglátogattam a Turult. 🙂
És hogyan? Velencei hegységen oda-vissza át, Vértesen oda-vissza át, és a Gerecsébe is belekóstolva. Finom volt 😉 Főleg odafelé, 72 km-en keresztül ellenszélben, ami néha viharos volt. De semmi gond! égjen a zsír!!! Persze ez ellen tettem is, mert Először Csákváron a Csuta Cukrászdában fagyiztam egyet. Tatabányán szendvicseztem egy nagyot, és végül Lovasberényben, a Hóman Cukrászdában sütiztem 😉 135 km lett a teljes megtett táv. A túráról térképet, fotókat ITT találsz.
