A köd felszállt – a zúzmara itt maradt. Az erdő végre láthatóvá vált. Vastag fehérség fagyott az ágakra, és a súly csak húzza lefelé az ágakat…. Néhol az 5 centit is eléri a zúzmara nagysága…
Szép az erdő. Ha már hó nem hullott, gondoskodott a szépségről köd-anyó.
Csendes bámészkodásomat egyszer csak recsegés-ropogás szakította meg; már nem bírta egy hatalmas ág a jeges zúzmara súlyát – és letört. A környéken porzott a fehérség, majd a gomolyagból kétségbeesetten csipogva és szárnycsapkodva egy riadt kismadár röppent elő…
Mostanában egyre jobban vonz a terep-biciklizés. Tavaly ezt még nehezen képzeltem volna el; sőt, ha valaki azt mondja nekem, hogy erdőben fogok csapatni – kinevetem. Ezzel szemben szezon elején Lajosnál megláttam ezt a remek downhill-biciklit – és máris szerelembe estem.
Azonban az idény folyamán kevés alkalommal tudtam kihasználni, mivel sokkal több esemény volt az országútra írva – no meg motorralis letoltam 9000 kilométert a szezonban -érintve négy környező országot.
Azonban a mai napra napsütést és 20 fokot jósoltak – tehát eldöntöttem, hogy ma a Bakonyban tekerek. Három terv is volt a fejemben, de most a legtávolabbit választottam – Gerence patak völgye.
Indulás után egy kicsit morogtam magamban, mert Fehérvár környékén egy jókora szürke felhő takarta az eget; és a hőmérő meg nem akart 12 fokról feljebb mozdulni. Nem erre készültem….azonban mire Hajmáskérre értem, a ronda szürke felhő alól kihajtottam, és mindjárt mosolygott a világ.
Némi bakonyi tekergés után leparkoltam azOdvaskőnél. Innen indítottam túrámat befelé az erdőbe.
Csodálatosan szép volt az erdő, a még fent lévő sűrű lombozaton át szép fényekkel játszottak a fák.
Elég könnyű volt a terep; nagyon kellemesen indult a túra. Nagyon sok túrázó volt a hegyen; nagy mosollyal köszöntöttük egymást. Aztán egyszer csak elém állt a hegygerinc, amin át kellett kelni…
Egy darabig jól tekertem felfelé, aztán meg kellett állnom. Valószínűleg rossz lehetett már az út -talán felázott- ezért a Bakonyerdő munkatársai földgyaluval végig tolták a legrosszabb szakaszokat. Ez viszont azt eredményezte, hogy az altalaj, ami finoman porló lösz -előjött. Van ugyan terepfokozatom, csak a kemény emelkedőkön elkapart a kerék 😀 szóval néhol tolnom kellett a gépet 😉
Mikor már jól megizzadtam – és mondhatjuk, mindenhol csepegtem – feltűnt egy víztükör 😀 megérkeztem.
Maga a tó picit hasonlít az erdélyi Gyilkos-tóra; annyiban, hogy itt is fatönkök állnak ki a vízből – bár egészen máshogy keletkezett, mint az ott…
Egy kis pihenés és fotózgatás után újra nyeregbe szálltam. Hamarosan meg is érkeztem a közelben található Hubertlak-hoz, amelynek a történetét itt olvashatjátok el.
Az erdei lak közelében még megálltam a Hubertus-forrásnál, amely a lak vízellátását biztosította egykor.
Innen aztán móka és kacagás volt a további út; a színes erdőn keresztül legurultam Bakonykoppány felé.
A főútra leérve még többször át kell kelni a névadón, a Gerence-patakon.
Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni ! Ez az erdő csodálatos!!!
Nagyon jó döntés volt, hogy a mai napon ezt az erdőt választottam – közeleg az ősz, nem tudom mit hoz az október – de ez ma egy csudajó élmény volt ?
A fotóalbumomat ITT tudod megnézni – érdemes végiglapozni! A túráról készült animációt pedig ITT tudod megnézni 😀
A tegnapi túra után pihenésképpen ma egy kis motorozást terveztem be Gáborékkal. Csakhogy tegnap este kupadöntő volt, majd kupadöntő utáni ünneplés éjszakába nyúlóan …..
– szóval egy kissé gyűrött fejjel indultam neki a túrának, szó szerint nem voltam a TOPon.
Azért egy jó bakonyi kanyargást ki nem hagynék jó társaságban…szóval a részvételem nem volt kérdés. A túra számomra a Miskahuszártól indult (a többiek megnézték legújabb látványosságunkat) Innen egyhuzamban felmentünk Zircig (a Bakonycsernye-Dudar szakaszon motorozgatva én azon gondolkodtam, hogy tiszta bolond vagyok, hogy én ezeken a hegyeken edzem hétköznap 😉 ) Zircen megállunk egy szusszanásra, majd már csapattunk is a Cseszneki kanyargóson, ami nagyon kellemes volt 😉 Legközelebbi állomásunk Téten, az Oldtimer83 benzinkúton volt. Ez egy benzinkúttal együttműködő remek kávézó, ahol nyomokban oldtimereket is fel tudtunk fedezni 😀
Kis kávézás, kajálás után innen a 83-as út felé vettük az irányt, ami még mindig nagyon gyönyörű, különösen a Tapolcafő-Városlőd közti szakaszon. A mai nap leginkább a motorozásról, kanyargásról szólt, de ilyenre is szükség van…..kívánjuk, mint a falat kenyeret 😉
Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy valaha terepen fogok kerékpározni… no de ember tervez…. Aztán szezon elején megláttam Lajosnál ezt a remek kis downhill bringát a használtak közt kiállítva. Nagyon megtetszett a felépítése. Le is csaptam rá; mondván jó lesz a Bakonyban csapatni vele. Aztán néhány bakonyi próbakör után kormányt és nyerget cseréltem; így mondhatni: tökéletes lett nekem.
Dió kollega ajánlott egy remek kis terepes útvonalat nekem, ma eljött a napja, hogy ezt kipróbáljam. Nosza, neki is indultam, és elég nagy lendülettel fel is tekertem Dudarig, a legmagasabb pontig 🙂 Néhány km ereszkedés után elértem a terepezés kezdetét. Megjegyzem, három napos esőzés után tudtam végre bringára ülni 🙂 szóval a peremi akna környékén a katlanba leereszkedve jól felázott agyagos szakaszon kezdtem az ereszkedést.
Ezt a szakaszt ügyesen lekűzdve egy kissé füves rétre értem, ahol azért némi sárosabb részek is közbejöttek 🙂
Utamat tovább folytatva végül kiértem egy gyönyörű rétre; azon gondolkodtam, miért is nem tekertem én eddig terepen, hiszen olyan szép és nyugodt itt minden….
No de folytattam is utamat tovább. A mögöttem látható erdőn áttekerve a Malom-patakhoz értem, amely az elmúlt napok esőzése nyomán megduzzadt, és 8 méter szélességben ellepte az átjárót….
Vakartam egy darabig a fejem, dobtam egy követ a vízbe – de legalább fél méter mély volt a víz 🙁 Végül nekiálltam átjárót keresni; amelyet egy kicsit lejjebb egy magas csalánosban találtam meg = „híd” néhány átfektetett faágból 🙂
Arra gondoltam, a bringát leeresztem a mederbe, rátámaszkodok, majd így átkelek ügyesen. Jó ötletnek tűnt, egész addig, amig a bringát el nem kezdtem leereszteni – de egyszercsak hopp…. egy méterrel mélyebbre került …én meg ahogy támaszkodtam -> az alattam levő faág reccs! és már benn is álltam a mederben. 🙂 Mivel lábviznek elég hűvős volt a víz, egy mozdulattal ki is ugrottam belőle, hamar elhagytam a helyszínt 🙂 Aztán kitoltam most már a jó oldalon a bringát az útra; cupp, cupp, cupp….
Nem volt mit tenni, folytattam az utamat tovább … pár métert, amikor megláttam a magam előtt tornyosuló 15%-os emelkedőt.
Arra gondoltam, hogy hajrá…..á, nem. Inkább cuppogó-placcsogó cipőben feltoltam a tetejére a bringát 🙂 Onnan meg pedig már kellemesen visszatekertem…..
A hét legtöbb napján kétszer átszelem a Bakonyt. A táj szépségét már nagyjából megszoktam 😉 de mindig van néhány szín és hangulat, ami különleges… bár legtöbbször sietek, de ez alkalommal megálltam néhány fotót elkészíteni. Egy fotó a kora reggeli fényben készült, és néhány másik pedig a délutáni napsütésben….
Kicsit megszaporodtak a dolgaim mostanság. Beindult a tavasz teljes erőből, mindent egyszerre kéne csinálni 😀 Ház körüli munkák is beindultak… Ennek ellenére elhatároztam, hogy ma mindenképpen tekerek egyet.
Kicsit 😉 ugyan megcsúsztam a dolgaimmal, délután fél 4-kor pattantam nyeregbe. Elég jó kis tempóban indultam Bodajkra. Kincsesbányán Robi kollegám csatlakozott hozzám – abszolút vélletlenül találkoztunk – és együtt tekertünk 5km-t.
Bodajkon 20 perc alatt megbeszéltem, amit kellett, aztán már fordultam is hazafelé. Egész 57 km-ig jó volt, de aztán addigra besötétedett, lehült a levegő…meg el is fáradtam… az utolsó 10 km nem volt már kellemes. De a lényeg azért meglett, mégis csak tekertem a hétvégén egyet. ??
Többször beszéltünk már a kollegákkal, hogy elmegyünk egy rövidet tekerni a környéken. Nos ma sikerült végre; Csetényből indultunk. Majd Jásdon át feltekertünk a Római-fürdő szurdokhoz, onnan pedig Bakonynána-Dudar érintésvel vissza. Szép kis kör volt 🙂
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.
Van az a helyzet, amikor spontán adódik egy jó túra. Amikor az időjárás is kegyelmes, a tájakat pedig a legszebb színekben lehet elkapni… Ilyen volt a mai nap.
Nosza motorra pattantunk Lajos barátommal. A régóta fejemben gyűjtögetett infók ma jó irányba forgatták a kormányt.
Tekeregtünk egy jót az őszi Bakonyban, egy rövidkét gyalogtúráztunk a Hubertlaki-tóhoz is. Csodaszép minden . Az egész napot pedig egy jó vacsorával zártuk le a Gerence-völgyi autóspihenőben. 🙂
