Törökmezö helyett

Anikó-forrás és Tompos-hegy ?

Az úgy volt, hogy Gábor barátom remek túrát ajánlott mára: Törökmező a Börzsönyben. Már az indulás körüli dolgokkal foglalatoskodtam, amikor ő hívott telefonon. Hamar leesett a tantusz, hogy én bizony egy órával elnéztem a találkozó időpontját, már Budapesten kellett volna lennem ebben az időpontban…. így ezt a túrát el kellett engednem. 🙁

Mivel verőfényes tavaszi nap kezdődött, semmiképpen nem volt maradásom otthon, és így újra Tarát hívtam el túrázni   amikor meglátta a pórázt, négy lábbal pattogott örömében 😀 A túránkat a Suhogóban kezdtük meg. Első úti célul az Anikó-forrást tűztem ki magunk elé. Kb. 10 percnyi kapaszkodás után rájöttem, hogy emlékezetből pont a forrás melletti dombra navigáltam fel magunkat (és onnan lejutni a forrás ~10 méter mély szurdokába tüskebokrokon keresztül köszi inkább nem)  úgyhogy visszamentünk a völgybe és immár a patak völgyében felmentünk a forrásig.

 Itt kicsit kifújtuk magunkat (és igen, olyan idő volt!) rövidujjra vetkőztem (szegény Tara nem tudta levenni a hatalmas bundát.

Innen a Zsellér-legelő lankáin kapaszkodtunk felfelé második úti célunk a Tompos-hegy felé. Igazán belekezdett az időjárás, gyönyörű tavaszi idő kerekedett.

A hegytetőre felérve megbámultuk a panorámát.

Rövid pihenő után indultunk lefelé, a Karácsony-hegyen keresztül (amely teljesen lakott) és újra rácsodálkoztam, hogy felső-Pákozdon szinte többen laknak, mint lent a főút mellet.
Biztos, hogy jó lett volna a törökmezői túra is jó társaságban, de itthon is nagyon kellemes túra kerekedett.
Újra megbizonyosodtam arról, hogy gyönyörű helyek mellett lakom.

A túráról fotóalbumot és animációt ITT találsz.

Szezonnyitó tekerés

Lebegőfalu => Csákvár ?‍♂️

Na végre, kisütött a Nap!

Ezen örömhírre én is felkerekedtem, hogy az első, szezonnyitó tekerést megtegyem. Kevéssel az oroszlányi repülőtér mellett kezdtem el tekerni. Nyilván, jól tájékozódtam előtte, ezért nyílegyenesen elindultam Bokod irányába. Azért szerencsére hamarosan ránéztem a térképre, és azt láttam, hogy már legalább 1,5 km-el tovább mentem, mint ahol le kellett volna fordulni a Lebegő falu felé. Sebaj, sok utcája van Oroszlánynak, nem volt nehéz meglelni az odavezető utat. A lebegő falu egy olyan tópart, ahol a stég-tulajdonosok  beköltöztek, történetesen a víz fölé, a stégre. Hogy ez miért alakult így, azt nem tudom, de elég jól néz ki a vízre épített kis házakkal és színes háztetőkkel.

Van telepített pad, asztalka, itt meg is tudtam ebédelni 🙂
Innen  továbbindulva az átkelés a Vértesen volt a terv. Nosza, neki is indultam, és némi oroszlányi kevergés után megtaláltam a Majkra vezető utat.
Majkon tavaly jártam, akkor is már voltak előrelépések a Kamalduli remeteség épületének felújítására vonatkozóan, most viszont láttam, hogy már a látogatóközpont épületét falazzák, talán az idényben már működni fog. Pár fotó elkészítése után indultam is tovább.

Következő állomás talán a Vértes-átkelés magassági csúcspontja környékén a Kőhányáspuszta-megállóhely 🙂 35 évvel ezelőtt töltöttem itt pár jó napot, majd egyszer mesélek róla 🙂

Ezután következett a túra legjobb része; le kellett tekerni a Vértes keleti oldalán. Hát szuper volt, mint mindig 😀  
Hamar leértem Csákvárra, csak úgy faltam a kilométereket 🙂 De a nagy falásban megálltam a Publo étteremnél, és mivel úgy gondoltam, hogy megérdemlem, egy gyönyörű calzone-t lenyomtam egy meggysör kíséretében. Méltó befejezése volt a mai napnak, soha ne legyen rosszabb szezonkezdet!

A túráról fotóalbumot, videot ITT találsz.

Erdöjárás hazai pályán => Pogány-kö-túra ?

Néhány hete megígértem Tarának, hogy elmegyünk egyet sétálni; csakhogy az elmúlt hetekben mindig esett valami az égből; eső, hó, köd…. azt pedig ő nagyon utálja. Azonban ma végre kisütött a nap; tudtunk egy szép kis kört menni. Kb. 2 km séta után felértünk egy magaslatra, ahol megláttuk, hogy milyen messze van még a Pogány-kő…. s közte és köztünk két igencsak mély völgy. Nosza, letértünk a turistaútról, és hát erdő közepében, vadcsapásokon haladtunk a Pogány-kő felé.

Jókora kört levágtunk már, amikor is szinte áthatolhatatlan vadszeder- és kökénybokor-fal állta utunkat. Ránéztem a térképre, kb. 100 m-re lehettünk a turistaúttól, amelytől a tüskés bozont választott el minket. Nosza, négykézlábra ereszkedtem Tara mögött, és azt a maradék utat
egy vaddisznócsapáson kúszva-mászva, átbújtunk a tüskés fal alatt, Innen a túra többi része már sétagalopp volt 🙂 A túráról egy rövid kis videót, fotókat, térképet EZEN AZ OLDALON találhatsz.