Kalandosan – és jó emberekkel ékesítve

Van az úgy, hogy nem minden a terv szerint alakul – de mindenre van megoldás! Lehet, hogy akadályok is adódnak, de ezek csak pillanatnyi ideig tudják befolyásolni az életed. Innen is köszönöm a segítőimnek azt a sok jót , amit ma kaptam tőlük!

Na de kezdjük az elején.

Nem indultunk túl korán ma, köszönhetően az este elfogyasztott pirított sós mogyinak, amitől aztán fájó hassal forgolódtam, majd hajnalban meg jót aludtam. Így aztán 7 óra körül vágtunk neki a Sárvár – Velem szakasznak . Korán volt még , az utcákon nem nagyon mozogtak, a napocska visszafogottan sütött.

Csendes vasi aprófalvakban jártunk, néhol-meg-megállva néhány érdekes apróságot fotózva.

Közben aztán a szél is feltámadt – nem a legnagyobb örömünkre – de egyszercsak – végre feltűnt előttünk a Kőszegi-hegység tömbje. Igen, oda tekerünk fel!

Néhány rövid pihenő után meg is érkeztünk Velembe. Jómagam még sosem voltam itt, de sokszor hallottam már róla – nagyon kíváncsi voltam, mit rejteget ez a kis falu, mi az amiért Törőcsik Mari is beleszeretett olyannyira, hogy több, mint negyven évvel ezelőtt ideköltözött.

Hát nem kellett csalódnom, ez a falu egy ékkő a hegy lábánál.

A falun átfolyó Szerdahelyi-patakra épített mini vizimalom, a faragott szobrok, az emlékhelyek sokasága teszi valóban színessé és szemet gyönyörködtetővé az amúgy is páratlan fekvésű falucskát.

Törőcsik Mari házánál is megálltunk egy pillanatra – leültünk kedvenc padjára is. Nemsokára itt szobor lesz róla, még utcát is fognak elnevezni Velem egykori díszolgáráról.

Innen folytattuk utunkat tovább , de messze nem kellett menni, mert Velem határában található a Novákfalva üdülőfalu és Milleniumi Emlékpark.

Tettünk egy kört eme csodálatosan megalkotott, és teljesen magánvagyonból megépült emlékhelyen . Szívesen időztünk volna még, de várt minket a következő, Jáki templomig tartó szakasz.

Hamarosan a Kőszegi-hegység szelíd lankáin tekertünk. A táj gyönyörű, a dimb-domb kellemes, az idő pedig csodálatos volt.

Már majdnem Pornóapátiba értünk, amikor egy fura hangra, majd egy szisszenésre lettem figyelmes. Na, ezt már ismerem – hát akkor szereljünk kereket, cseréljünk gumit, mer’ az olyan jó móka. Mintegy húsz perces pihenő után aztán folytattuk is utunkat tovább. A falut elhagyva keletnek fordultunk. Épp egy emelkedő leküzdésével foglalkoztam, amikor is újra nemkívánatos hangot hallottam. Megálltunk, a hátsó kerékre ránéztem, és ezt láttam:

A tavasszal, szezon előtt felrakott Continental gumiabroncs szálszakadásos lett és kitüremkedett!

Hát, nem volt mit tenni, kiakasztottam a hátsó féket és imádkoztam, hogy elérjünk valahova, mielőtt az abroncs feladja.

El is értünk Nárai faluba. Sőt, túl is jutottunk rajta. Már látszott a Jáki templom tornya, amikor újra „arra” a hangra lettem figyelmes. Megálltam, és szomorúan konstatáltam , hogy a gumi már annyira kidudorodott, hogy hozzáér a hátsó villához. No, akkor itt nincs tovább. Gumiabroncs kell.

Körülnéztem, és amit észrevettem – az első tábla a falu határában azt jelezte, hogy itt bizony kisgépszervíz található. Nosza, fel is hívtam a rajta látható telefonszámot – aztán meghallottam, hogy a telefon a mellettem álló ház udvarán csörög. Hamarosan előkerült a gazdája is, aki sajnálkozott, hogy már rég bezárt (szombat délután 3 …..) Én meg szépen elmondtam , mit is keresek – ő pedig azonnal hívta egy ismerősét, hogy fogad-e minket? Mire a biciklit áttoltuk a párszáz méterre a szomszéd utcába, már a ház előtt várt minket a segítségünk az új gumiabronccsal, belsővel és kerékpárszerelő mobil-állvánnyal. E gyors segítségnek köszönhetően, új belső gumival és abronccsal, biztonsággal tudtam folytatni utunkat. A hálámat és az örömömet azt nem tudtam megfelelően kifejezni – innen is köszönöm az emberséget, és a gyors, haladéktalan segítséget a GEOBIKE tulajdonosának. Meg mindkettőjüknek.

Így megújulva aztán lazán feltekertünk egy rövid időre a templomhoz, időztünk pár percet ennél a majd’ 900 éves ősi építménynél. Bemenni sajnos nem tudtunk, ez a templom is része a templom-felújítási programnak.

Innen aztán nem volt megállás. Úgy gondoltam, hogy eddig elég sok időt vesztegettünk el; tehát nyomtuk a pedált megállás nélkül. Egy-két percre álltunk meg időnként, de ezt az utolsó 40 kilométert valójában kegyetlenül végigtoltuk ???? Nem is beszélve az utolsó öt kilométerről, amikoris meg mertünk előzni 22-vel egy hobbikerékárost – aki ezt nagyon nem vette jó néven – tehát megindult utánunk. Mi meg szégyenben nem maradhatunk , na! Szóval 30-ra gyorsítottunk, ellenszél se számitott – minket aztán nem előznek vissza. Mit számit az, hogy addigra már 120 kilométeren is túl voltunk ? ????

Ezzel a lendülettel futottunk be a Rózsafa Büfébe Sárváron. Itt aztán megettük e kivételes nap lezárásaként a jól megérdemelt melegszendónkat és velős pirítóst. Erről is csak jót tudok írni – kedves volt a kiszolgálás és jó a kaja.

Én úgy gondolom, ezekért az élményekért érdemes élni. Ezt a napot, túrát, ezeket a kedves embereket soha nem fogom elfeledni.

Ez a túra igen ???? széles vigyor – nagyon jó volt ????

Reggel jó korán elindultunk, mert így még értelmes hőmérsékletben tudtuk a nehéz részeket abszolválni. Sok túra tapasztalata, hogy nyáron a reggel 9-10-es indulás nem az igazi, mert már nagyon meleg időben indulsz…. Nagyon kellemes idő volt induláskor, láttunk napfelkeltét a hegyek között, hajnali párákat – és éreztünk hajnali illatokat.

Igazából csak az első tíz százalékos emelkedő legelején éreztem, hogy túl nehezek a táskák a biciklin, de aztán valahogy élvezni kezdtem a hegymeneteket is. Ehhez valószínűleg hozzájárult a Cserháti hegyek csodás látványa is, de hegymenet közben végig arról áradoztam, hogy mennyire élvezem ????

9 óra körül aztán – egy erős kapaszkodás után – elértünk Hollókőre.

Még mindig rendkívül hangulatos és meghitt kis hagyományőrző falu ez. Örömmel sétáltuk végig fel- és le. Jó volt, mert még nem volt nagy meleg, és nem utolsósorban megelőztük a 10 órakor kezdődő turista-inváziót is ????

Egy kis kontyos házban berendezett pékségben ettünk-ittunk egy pár falatot, majd indultunk utunk további részére.

Következő állomás Szécsény volt, ahol hűsöltünk picit az időközben megérkezett nagy meleg miatt, és megbeszéltük, hogy még nem vagyunk éhesek. Inkább folytattuk utunkat.

Tehát tovább mentünk Balassagyarmatra. itt a főtéren megbeszéltük Civitas Fortissima jelentőségét, aztán beültünk egy nagyon lightos ebédre ; rántott csirkemell – sali.

Így nem eltelve, de nem is éhezve fordultunk rá utunk utolsó szakaszára. Nagyon jól végig toltuk ezt is, néhányszor fürdőzve a nyilvános kutaknál, de a hátralévő hullámos dimbdomb már nem jelentett akadályt ahhoz, hogy nagy lendülettel és jókedvűen érjünk vissza.

Ez a túra most nagyon előre ugrott nálam a képzeletbeli listán.

Kürtőssel és hegymenettel…ja, meg a széllel

A mai nap az nem volt választható. Tegnap ballagáson voltunk, tehát ma tudtunk csak kirándulni menni.

Már éjszaka felriadtam egyszer, és megállapítottam, hogy megérkezett a szél. Akkor – tekintve félébrenléti állapotomat – messzemenő következtetéseket nem vontam le e tényből. Annál inkább reggel, ébredés után, amikor megállapítottam,, hogy bizony elkísér minket a mai túránkon. Na de nem más volt választás; menni kell.

Kellemesnek mondható időben vágtunk neki; épphogy bemelegedtünk, máris Sukorón voltunk. Az első leküzdendő akadály a Sukoró -> Gyapjaszsák -> Nadap -> Hegytető (Meleg-hegy) útvonal volt. Ez jól megizzasztott minket így kezdésnek, de aztán a hegygerincen átlendülve jóleső gurulás várt minket Lovasberény felé, Örömünk azonban nem tartott túl sokáig, ugyanis a sík és a picit emelkedős részeken szembe találtuk magunkat az éppen dühösen rohamozó északnyugati széllel.

Ez a rohamozás aztán nem csitult a nap folyamán. Mi meg csak nyomtuk, dupla erővel, de fele sebességgel Csákvári pihenőnk felé.

Jó volt egy picit megpihenni már a központi parkban – aztán nyugatnak vettük az irányt, örülve, hogy kifordulunk a sszembeszélből. Jó úton – igaz erős oldalszéllel, de haladtunk. Az út Csákberény előtt aztán északnyugatnak fordul. Na ez ott akkor nagyon nem hiányzott, nagyon nagy erőfeszítés kellett az eddigre 50-60 km/h-ra erősödött pofaszél leküzdésére. Amikor már csak – inam szakadtából tekerve – az észveszejtő 10 km/h-val tudtam haladni – akkor a kocsis-szótár válogatott erős kifejezéseit használva veszekedtem a széllel – de bizony az sem fogott rajta, hanem kedvére visszafújogatott minket.

Aztán elértünk Csákberénybe, ahol pihentünk egy kicsit. Rövidesen nekiindultunk utunk legszebb részének, a Csákberény-Csókakő szakasznak. Szerencsére, itt a hegyoldalban nem értek attrocitások minket, szóval jobbra nézve a Vértes utolsó nyúlványát csodálhattuk meg – balra nézve pedig a Móri-árok kitárulkozását Székesfehérvár felé.

Miután jól kiélveztük a látványt, Csókakő irányába fordultunk. Ott aztán mi várt minket? Na mi? Ellenszél, ja, és fincsi emelkedők. Mutattam kedvesemnek: Látod a várat? Na oda tekerünk fel, ott vár minket a Sepsiszéki büfé.

Leküzdöttük ezt az emelkedőt is, és immár diadalmasan pózoltunk – háttérben a vár látványával.

Aztán le is ültünk a jól megérdemelt pihenés végett. Ettünk kürtős kalácsot, miccset, székely hot dogot.

A kulináris élvezetek után egy picit időztünk még a hely szépségeit csodálva.

Jóleső érzésekkel hagytuk el ezt a helyet. Némi kellemes ereszkedés, majd hullámzás után vajon mi várt minket Csókakőről Mór felé fordulva? Na mi? Emelkedő, ellenszél…… Csak nem csitult. De mi erősek vagyunk és megmásztuk a hegyet ismét – széllel szemben is.

Jutalmul aztán megnézhettük a panorámát a a Bakony felé, mely maga gyönyörűség.

Még egy búcsúpillantást vetettünk a Vértes vonulataira, aztán gurultunk tovább Mór felé.

Móron aztán pici pihenőt tartottunk; ismerősöket látogattunk meg. Utána pedig felavattuk a Mór- Bodajk kerékpárutat, ahol immár hátszéllel, friss aszfalton, lejtőn öröm volt suhanni. Annyira új, hogy még a burkolati jelek sincsenek felfestve mindenütt. Bodajkon a leendő cicáinkat látogattuk meg az ovijukban ???? Cukiságfaktor kimaxolva ????

Bodajkról a Rákhegyen átkelve nagy lendülettel érkeztünk Fehérvárra; a Bregyó-tónál tartottunk még egy rövid pihenőt, ahol mosolygó szemekkel néztük, hogyan tanítgatja kacsamama a kicsinyét mindenre.

Szívesen nézegettük volna még őket, azonban várt még minket a túra befejezése; az utolsó szakasz hazáig – és utána a finom vadas. (köszi, Réka!)

Jó volt ez a mai túra. Rengeteg szépséget láthattunk. Fejér megye is gazdag gyönyörű helyekben. Ja, és nem mellesleg – kiemelkedően sokat mentünk jó minőségű utakon – hát ide is eljutottunk. A szél – na azt ki tudtuk volna hagyni a programból. Érzem a combomban, hogy azon 35-40 km-en amíg totál szembe kaptuk, na akkor rendesen megfeszítettem.

Na de erősek vagyunk és bátrak ????

avagy megnyújtottuk picit. ????

Elég későn indultunk Abádszalókról. Már majdnem 9 óra volt, és nagyon meleg. Egy rövid szakasz letekerése után máris a kiskörei hallépcsőnél voltunk. Tényleg jól meg lehet nézni hogyan úszkálnak a halak a sodrásban. ????

Ezután megnyomtuk picit, Poroszló határáig meg se álltunk – ahol egy remekbe szabott kemencében sütött csirkés lepényt ettünk. Nagyon finom volt!

Poroszlót elhagyva megtekintettük a nagy magyar Alföld egy pici részét.

Legközelebbi megálló a tiszadorogmai révnél volt. Néhány perc várakozás után át is keltünk a déli oldalra.

És itt következett a – számomra – legunalmasabb része a túrának. Síkság, nyílegyenes és teljesen sík út, ahol ráadásul a táj sem változott semmit. ártéri erdő – rézsű – gát – rézsű – ártéri erdő. Bizonyisten, majdnem elaludtam. ????

Na de leküzdöttük, jutalmul elértünk Tiszafüredre. Itt aztán jött egy szuper ötlet – menjünk vissza Poroszlóra ???? a rétesházba – de már a 33-as úton. Így is tettünk, ahol remekbeszabott kemencés házi rétest ettünk ????

Majd újra vissza Tiszafüredre – ahol meg se álltunk ???? hanem csak letekertünk Abádszalókig ???? Itt már vártak minket a libák az utcán. ????

Ezt a túrát elég könnyen teljesítettük. Egyetlen tanulság, hogy IDŐBEN kell elindulni ilyenkor nyáron, mert a nagy melegben nem túl kellemes a tekerés még könnyű terepen sem. Amúgy minden jó volt. Ja, és köszönjük Hédinek, hogy szállást adott nekünk! Nélküle nem jöhetett volna létre ez a túra ????