A mai hajnalon az ablakon kinézve csodát láthattunk. Szineket….
Felszállt hát végre a köd!! Tehát ma végre láthatjuk a tájat is! E hajnali ajándéktól új erőre kapva gyorsan elkészültünk, majd nekiindultunk mai első célpontunknak. Ereszkedni kezdtünk a hófödte völgybe.
Első célpontunk a Lőrinc-hegy oldalában helyezkedik el. A hegy oldalán kapaszkodva visszanéztünk a völgyre, ahonnan jöttünk – bizony láthattuk, hogy a köd és a füst hogyan gomolyog lefelé a völgybe….
A II. világháborúban erre húzódott a Gizella-állás, melyre támaszkodva a Magyar Hadsereg három hétig feltartóztatta a 18. szovjet hadsereget. E helyen harcolt utolsó töltényig az a hét magyar katona, akik végül a legfontosabbat adták értünk: az életüket.
Minden tiszteletet megérdemelnek – szerencsére az utókor megőrizte az emléküket.
Rövid pihenő után visszaindultunk a falu felé. Következő állomásunk pont a falu túlsó végén található – ezért aztán újra a völgybe ereszkedtünk.
Ma végre színes képeket tudtam készíteni a faluban is ????
Nemsokára a falu másik végére értünk- ahol megláttuk a Kis-dél kilátót, ahova felfelé még egy jó kis kapaszkodás is várt ránk.
Ez a kapaszkodás megérte! Ahogy jöttünk felfelé, egyre jobban kitárult alattunk a falu látképe.
Tiszta időben innen ellátni a Magas-Tátráig, de mivel most felhők jártak-keltek az égen, meg kellett elégednünk a környék panorámájával.
Persze felmásztunk a kilátóba, nehogy má’ ne készítsünk a legmagasabb pontról is szelfit ????
Ma ez volt a legmagasabb pont, amit megjártunk, szóval ezután megint ereszkedni kezdtünk.
A falu belseje felé ereszkedve még Gyuri bácsi kertjére is jól ráláthattunk.
A két túrázó cinkos
Utunkat nagyon jó hangulatban, és elégedetten fejeztük be. Ebédidőre haza is értünk.
Sok szép képért KATTINTS IDE – a fotóalbumunkat érdemes megnézned.
