Címke: erdei túra

Törökmezö helyett

Anikó-forrás és Tompos-hegy ?

Az úgy volt, hogy Gábor barátom remek túrát ajánlott mára: Törökmező a Börzsönyben. Már az indulás körüli dolgokkal foglalatoskodtam, amikor ő hívott telefonon. Hamar leesett a tantusz, hogy én bizony egy órával elnéztem a találkozó időpontját, már Budapesten kellett volna lennem ebben az időpontban…. így ezt a túrát el kellett engednem. 🙁

Mivel verőfényes tavaszi nap kezdődött, semmiképpen nem volt maradásom otthon, és így újra Tarát hívtam el túrázni   amikor meglátta a pórázt, négy lábbal pattogott örömében 😀 A túránkat a Suhogóban kezdtük meg. Első úti célul az Anikó-forrást tűztem ki magunk elé. Kb. 10 percnyi kapaszkodás után rájöttem, hogy emlékezetből pont a forrás melletti dombra navigáltam fel magunkat (és onnan lejutni a forrás ~10 méter mély szurdokába tüskebokrokon keresztül köszi inkább nem)  úgyhogy visszamentünk a völgybe és immár a patak völgyében felmentünk a forrásig.

 Itt kicsit kifújtuk magunkat (és igen, olyan idő volt!) rövidujjra vetkőztem (szegény Tara nem tudta levenni a hatalmas bundát.

Innen a Zsellér-legelő lankáin kapaszkodtunk felfelé második úti célunk a Tompos-hegy felé. Igazán belekezdett az időjárás, gyönyörű tavaszi idő kerekedett.

A hegytetőre felérve megbámultuk a panorámát.

Rövid pihenő után indultunk lefelé, a Karácsony-hegyen keresztül (amely teljesen lakott) és újra rácsodálkoztam, hogy felső-Pákozdon szinte többen laknak, mint lent a főút mellet.
Biztos, hogy jó lett volna a törökmezői túra is jó társaságban, de itthon is nagyon kellemes túra kerekedett.
Újra megbizonyosodtam arról, hogy gyönyörű helyek mellett lakom.

A túráról fotóalbumot és animációt ITT találsz.

Erdöjárás hazai pályán => Pogány-kö-túra ?

Néhány hete megígértem Tarának, hogy elmegyünk egyet sétálni; csakhogy az elmúlt hetekben mindig esett valami az égből; eső, hó, köd…. azt pedig ő nagyon utálja. Azonban ma végre kisütött a nap; tudtunk egy szép kis kört menni. Kb. 2 km séta után felértünk egy magaslatra, ahol megláttuk, hogy milyen messze van még a Pogány-kő…. s közte és köztünk két igencsak mély völgy. Nosza, letértünk a turistaútról, és hát erdő közepében, vadcsapásokon haladtunk a Pogány-kő felé.

Jókora kört levágtunk már, amikor is szinte áthatolhatatlan vadszeder- és kökénybokor-fal állta utunkat. Ránéztem a térképre, kb. 100 m-re lehettünk a turistaúttól, amelytől a tüskés bozont választott el minket. Nosza, négykézlábra ereszkedtem Tara mögött, és azt a maradék utat
egy vaddisznócsapáson kúszva-mászva, átbújtunk a tüskés fal alatt, Innen a túra többi része már sétagalopp volt 🙂 A túráról egy rövid kis videót, fotókat, térképet EZEN AZ OLDALON találhatsz.

Havas túra ?

Otthon mindig szép havas teleket várunk, de úgy tűnik, ez olyan ritka lett Magyarországon, mint a fehér holló. Én nagyon szeretek gyönyörű havas tájban gyönyörködni, a fehér hóban túrázni….

Ez a vágyam itt most teljesült. Miután több mint 60 óráig szakadt a hó, majdnem betemette a mi kis Ciche falunkat  🙂 Bár még most sem állt el teljesen, még mindig szállingózik picit.
A hóesés ellenére úgy döntöttem, teszek egy túrát a közeli erdőbe. 
Mindenhol roskadásig behavazott fák, tetőkön félméteres hó…. 🙂 Bár még most sem állt el teljesen, még mindig szállingózik picit.

Sok változatosságot nem tudtam fényképezni, mert minden fehér  😉 meg szürke, mert az ég továbbra is felhős maradt.
Nagyon jó volt a tiszta hegyi levegőn túrázni; sikerült is több, mint 5 km-t mennem. Bár csak ne kellene ezekért az élményekért ilyen messze utazni!

Pár fotó a túráról ITT található.

Diery-szurdok-túra

Megtettem első túrámat a Kis-Fátrában. Ismét sikerült egy gyönyörű túraútvonalba beletrafálnom; a Diery-szurdok volt a mai célpont. 

Nem mondanám, hogy könnyű túra volt, mert hegynek felfelé, patakokon át és csúszós sziklákon kellett felkapaszkodnom, néha nem kis emelkedéssel. 

Dehát ez itt egy téli csodavilág, ennek a látványa kárpótolt, megérte a mai nap, nagyon. Az utolsó képért pedig megvártam a szürkületben a kékórát a fenyvesben. Talán én voltam az utolsó, aki lejött a hegyről….. Ja, és sikerült 7,5 km-t megtennem 😉
??????

A fotóalbumot ITT találod, egy kis 3D-s animáció pedig ITT látható.

Sztupa és Keszthely – rekuval

Az idei nyáron legalább négyszer elmentem a Zalaszántói bekötőút mellett, megjegyezve: „ide még el kell jönnöm”. Mivel az időjárás igencsak kegyelmes (amit a márciusi tél elvett, azt az októberi nyárutó visszaadja…. hmmm. lehet, hogy mégiscsak elcsúsztak egy hónappal az évszakok?! ?) ezért ma ismét tudtam kirándulni egyet?
Szóval,megjárattam a rekut, hogy ne porosodjon a garázsban. Kellemes időben, kellemes utakon kellemes túra….bár az utolsó 4 km-en az erdei kavicsos úton , 8-10 % emelkedés, az utolsó km-en 13-16% emelkedés ….volt ahol elkapart a reku, mert hegyi áttételem az van, csak tapadás nem volt.

Persze a színes meseerdő látványa kárpótolt sok mindenért. A Sztupánál már voltam egyszer, pont 20 évvel ezelőtt tavasszal. Akkor egészen új volt, éppen elkészült. Mára pedig kiegészítő épületekkel bővítve várja látogatóit. Épült meditációs központ, ajándékbolt, ilyesmik. Nagyon töltekezős órát töltöttem itt. 

Aztán letekertem Keszthelyre, ahol épp belefért a Kastélypark megtekintése napnyugati fényben. 
Nagyon kellemes nap volt. Kíváncsi vagyok, hány ilyen fér még bele az idén……

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.