?????
Az őszi erdő színei megunhatatlanok. Gyertek velem egy rövid kört a Bakonyba, a Csőszpuszta melletti színes erdőbe!
Őszi erdő
Címke: ősz
Tavaszias november
? ?️
Az időjárás szerint tavasz van, ezért aztán felsétáltunk a hegyre. Megnéztük az Anikó-forrás-völgyét.
Rövid pihenés után a Zsellér-legelőn át felsétáltunk a Tompos-hegyre.
Megcsodáltuk a színeket, a terményeket és a virágokat és a panorámát – majd hazasétáltunk. Nagyon jól esett ez az 5,5 km-es séta….
A bakonyi Gyilkos-tó ?♂️
Csapatás a Gerence völgyében
Mostanában egyre jobban vonz a terep-biciklizés. Tavaly ezt még nehezen képzeltem volna el; sőt, ha valaki azt mondja nekem, hogy erdőben fogok csapatni – kinevetem. Ezzel szemben szezon elején Lajosnál megláttam ezt a remek downhill-biciklit – és máris szerelembe estem.
Azonban az idény folyamán kevés alkalommal tudtam kihasználni, mivel sokkal több esemény volt az országútra írva – no meg motorralis letoltam 9000 kilométert a szezonban -érintve négy környező országot.
Azonban a mai napra napsütést és 20 fokot jósoltak – tehát eldöntöttem, hogy ma a Bakonyban tekerek. Három terv is volt a fejemben, de most a legtávolabbit választottam – Gerence patak völgye.
Indulás után egy kicsit morogtam magamban, mert Fehérvár környékén egy jókora szürke felhő takarta az eget; és a hőmérő meg nem akart 12 fokról feljebb mozdulni. Nem erre készültem….azonban mire Hajmáskérre értem, a ronda szürke felhő alól kihajtottam, és mindjárt mosolygott a világ.
Némi bakonyi tekergés után leparkoltam az Odvaskőnél. Innen indítottam túrámat befelé az erdőbe.
Csodálatosan szép volt az erdő, a még fent lévő sűrű lombozaton át szép fényekkel játszottak a fák.
Elég könnyű volt a terep; nagyon kellemesen indult a túra. Nagyon sok túrázó volt a hegyen; nagy mosollyal köszöntöttük egymást. Aztán egyszer csak elém állt a hegygerinc, amin át kellett kelni…
Egy darabig jól tekertem felfelé, aztán meg kellett állnom. Valószínűleg rossz lehetett már az út -talán felázott- ezért a Bakonyerdő munkatársai földgyaluval végig tolták a legrosszabb szakaszokat. Ez viszont azt eredményezte, hogy az altalaj, ami finoman porló lösz -előjött. Van ugyan terepfokozatom, csak a kemény emelkedőkön elkapart a kerék 😀 szóval néhol tolnom kellett a gépet 😉
Mikor már jól megizzadtam – és mondhatjuk, mindenhol csepegtem – feltűnt egy víztükör 😀 megérkeztem.
Maga a tó picit hasonlít az erdélyi Gyilkos-tóra; annyiban, hogy itt is fatönkök állnak ki a vízből – bár egészen máshogy keletkezett, mint az ott…
Egy kis pihenés és fotózgatás után újra nyeregbe szálltam. Hamarosan meg is érkeztem a közelben található Hubertlak-hoz, amelynek a történetét itt olvashatjátok el.
Az erdei lak közelében még megálltam a Hubertus-forrásnál, amely a lak vízellátását biztosította egykor.
Innen aztán móka és kacagás volt a további út; a színes erdőn keresztül legurultam Bakonykoppány felé.
A főútra leérve még többször át kell kelni a névadón, a Gerence-patakon.
Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni ! Ez az erdő csodálatos!!!
Nagyon jó döntés volt, hogy a mai napon ezt az erdőt választottam – közeleg az ősz, nem tudom mit hoz az október – de ez ma egy csudajó élmény volt ?
A fotóalbumomat ITT tudod megnézni – érdemes végiglapozni! A túráról készült animációt pedig ITT tudod megnézni 😀
Vágmenti túra
A mai napra elég szép idő ígérkezett, ezért úgy döntöttem, tekerek egyet. A tekerés apropójának pedig a 62 évvel ezelőtti eseményekre való emlékezést választottam, ezért 62 km-t terveztem tekerni.
A komáromi Tesco parkolójában hagytam az autót, és bágyadt őszi napsütésben indultam útnak.
Hamar elértem a Vág partján futó kerékpárutat, utam első részét ezen terveztem megtenni. A minőségre semmi panasz nem lehet; nagyon jó állapotú, amely a Vág töltésén fut végig.
Első tervezett állomás Gútán, a hajó-vízimalomnál volt, amely egy ipartörténeti emlék. Érdekes volt megnézni, nem láttam eddig még ilyet. A Vág parton ücsörögve egyszercsak vidám ludak úsztak felém, persze kérték a jutalomfalatokat 🙂 Sajnos nem hordok magamnál takarmányt ezért ez elmaradt – ők is egy idő után alakzatba álltak, és elúsztak lefelé.
Hamarosan folytattam az utamat tovább, a második tervezett állomás, az ógyallai csillagvizsgáló felé. Itt a túranavigációm beterelt egy 3 km-es földutas erdei szakaszra, dehát látom már, hogy egy jó nagy kört sikerült levágni általa. A csillagvizsgálóhoz érve meg kellett állapítanom, hogy túl késő van már a megtekintéséhez, hiszen október 15-ig tartott a szezon 🙁 Jobb híján lefotóztam kívülről 🙂
Ógyalla után pedig elkezdte a műsort a navigációm; mivel túrázáshoz készült, ezért mindenáron le akart terelni a 64-es főútról, és vele párhuzamosan mindenféle mellékutakon navigált engem. Egészen addig, amíg a szántóföld közepén egy elkerített telephelyhez nem értem, amely telephelyen is keresztül vezetett az út. Sajnos megkerülni nem tudtam (árok, ilyesmik) szóval visszafordultam az első elágazásig, és ott mentem, amerre jónak találtam. Kb. 8 km után megtaláltam a Szentpéterre vezető utat, amely újra aszfaltos volt. Innen már egyenes úton visszatekertem az autóhoz.
Csakhogy ezzel a kis kitérővel kissé túltoltam a tervezett km-t, mert a vége 73 km lett. De annyi baj legyen, ilyen időben ajándék volt ez a nap. Nagyon jó volt!
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.
Sztupa és Keszthely – rekuval
Az idei nyáron legalább négyszer elmentem a Zalaszántói bekötőút mellett, megjegyezve: „ide még el kell jönnöm”. Mivel az időjárás igencsak kegyelmes (amit a márciusi tél elvett, azt az októberi nyárutó visszaadja…. hmmm. lehet, hogy mégiscsak elcsúsztak egy hónappal az évszakok?! ?) ezért ma ismét tudtam kirándulni egyet?
Szóval,megjárattam a rekut, hogy ne porosodjon a garázsban. Kellemes időben, kellemes utakon kellemes túra….bár az utolsó 4 km-en az erdei kavicsos úton , 8-10 % emelkedés, az utolsó km-en 13-16% emelkedés ….volt ahol elkapart a reku, mert hegyi áttételem az van, csak tapadás nem volt.
Persze a színes meseerdő látványa kárpótolt sok mindenért. A Sztupánál már voltam egyszer, pont 20 évvel ezelőtt tavasszal. Akkor egészen új volt, éppen elkészült. Mára pedig kiegészítő épületekkel bővítve várja látogatóit. Épült meditációs központ, ajándékbolt, ilyesmik. Nagyon töltekezős órát töltöttem itt.
Aztán
letekertem Keszthelyre, ahol épp belefért a Kastélypark megtekintése napnyugati
fényben.
Nagyon kellemes nap volt. Kíváncsi vagyok, hány
ilyen fér még bele az idén……
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.
Bakonyi karika – motorral
Van az a helyzet, amikor spontán adódik egy jó túra. Amikor az időjárás is kegyelmes, a tájakat pedig a legszebb színekben lehet elkapni… Ilyen volt a mai nap.
Nosza motorra pattantunk Lajos barátommal. A régóta fejemben gyűjtögetett infók ma jó irányba forgatták a kormányt.
Tekeregtünk egy jót az őszi Bakonyban, egy rövidkét gyalogtúráztunk a Hubertlaki-tóhoz is. Csodaszép minden . Az egész napot pedig egy jó vacsorával zártuk le a Gerence-völgyi autóspihenőben. 🙂
A túráról fotóalbumot ITT találsz .
Diás-sziget
10-11 éves lehettem, amikor először olvastam. Esténként kalandok sora várt rám a berekben; együtt izgultam Tutajossal, hogy meglesz-e a harcsa; és megszeppenve hallgattam Matula szelíden dorgáló szavait… Lélegzetvisszafojtva figyeltem Tutajos betegségét, majd szívdobogva drukkoltam a gyógyulásért. Mindeközben élvezettel bámultam a szikrázó kék eget; a színeket, a madarak ezreit, a rókák settenkedését – a ragyogó életet… Észrevétlenül csepegett belém a természet szeretete. Emellett alapbölcsességeket tanultam meg belőle. Fekete István 1952-1961-ig nyaranta kutatómunkát végzett a Diás-szigeten; 1954-ig a halászkunyhóban élt. (Utána felépült a kutatóház) Itteni tapasztalatait írta meg Tüskevár és Téli berek regényeiben. Én a mai napig előveszem ezt az alapművet, ha elvágyom a napi nyüzsgésből, és el akarok utazni a nyugalom szigetére…. Köszönöm Fekete István, hogy ezt így átadta….! És 38 év után ma én is eljutottam ide. Ma is velem voltak ők. Mindíg velem lesznek. Mert bennem élnek. Szép nap volt.
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.
Kecskeméti autómentes nap
A mai napra „A” és „B” tervem is volt. Nem igazán tudtam eldönteni a héten, melyiket is szeressem. De ma reggel aztán eldőlt, hogy a „B” lesz a nyerő (mert „A” nem volt nyitva ma). Eszerint a hírës várost, Këcskëmétet látogattam meg 😉 Itt autómentes-napi rendezvények voltak a Fő téren. Sokadalom, kirakodóvásár, egészséges életmód …
Nadehamár ott vagyok, gondoltam áttekerek Nagykőrösre, mert ott még sohasem voltam (ja, meg hogy mehessek a rekuval 🙂 ). Így is tettem. Példaértékű a városközpont, nagyon hangulatos, nagyon rendben van.
Aztán vissza Këcskëmétre, városnézés, majd felvonulás a helyi biciklistákkal 🙂 A helyi sajtóban/tévében biztos fogok szerepelni, mert elég népszerű volt a gépem 😉
Jah, és ami fura; hogy az Alföldön nagggyon népszerű a kerékpár, mint közlekedési eszköz. És ami még további előny, hogy összefüggő kerékpárutak vannak (nem úgy, mint pl. Fehérváron) Këcskëmét központjából minden irányba kerékpárutak hálózata megy kifelé (és használják is.)
Városnézéses tekergéssel azért összejött 54 km.
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.