Felvirradt végre az első túra napja! Akarom mondani, felvirradult volna, de nem tudott, mert mindent elborított a szürkeség – a tájat eltakarta előlünk a köd. Vártunk egy kicsit , majd nekiindultunk a falu környékén található látnivalókat megkeresni.

Kis bemelegitő kaptatás után hamar meg is találtuk IV. Béla emlékművét.

Ide most nem kell magyarázatot irnom – felirták az emléktáblára.

Éppen indultunk volna tovább, mikor ismerős hang ütötte meg fülünket:

Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring.

Vagy 40 éve nem láttam ilyet….

Miután jól kicsodálkoztuk magunkat, a közeli erdőbe vetttük magunkat – hogy megcsodáljuk és kipróbáljuk a gyógyitó kövek erejét.

Ezután aztán folytattuk utunkat a hegy belseje felé. Nem volt konkrét cél, csak a Lófő-tisztást kerestük meg, ami szép fehér volt.

Aztán visszafordulva ismét a falu felé vettük az irányt.

A falu szélére érve a Boldogasszony-emlékhelyet ejtettük még útba.

Ekkorra már jól délutánba hajlott az idő – úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt.

Kellemesen elfáradva, de legalább jó havas élményekkel értünk vissza a szállásunkra.

Ha pedig sok szép képre vagy kíváncsi, KATTINTS IDE és nézd meg a fotóalbumunkat!