Címke: vízesés

Élménymotorozás

és végre eső nélkül

A mai napon észak felé vettük az irányt. Indulás után egy szép kisvárosban, Oberwölzben álltunk meg először. Itt a belvárosi üzletsor egyik kirakatánál megtankoltunk 🙂

Tankolás után a Kulm-i sísánc felé indultunk. Liezen mellett egy csudajó kis torlódásba futottunk bele, de leküzdöttük, és ezután már hamar odaértünk. A síszezon így július végére már elmúlt, ezért aztán nem találtunk nyitva semmit a vécén kívül, tehát a mászás és a libegőzés elmaradt 🙁

Kajálgattunk, beszélgettünk, csináltunk pár fotót, majd a társaság úgy döntött, hogy a Sölkpass felé vesszük az irányt. Még mielőtt a hágóra elkezdtünk kapaszkodni, előtte még megálltunk a Bräualmbach és a Grossölkbach folyók összefolyásánál épített duzzasztógátnál, ami fölé ki lehet sétálni, és elég pazar látvány jutalmazza az embert.

Aztán már indultunk is tovább…. Ki-ki vérmérséklete szerint csapatta végig a hágó csúcsáig; fenn találkoztunk, és fotós, gyönyörködős szünetet tartottunk. Nehéz szavakba önteni, milyen a látvány – én mindenkinek azt javaslom, aki még nem járt erre, hogy egyszer jöjjön el a Magas-Alpokba, nem fogja megbánni. A környék lenyűgöző, az infrastruktúra szuper.

Miután kigyönyörködtük magunkat, leereszkedtünk a hágó déli oldalán. Következő úticélunk a Günster-vízesés volt Schöder mellett. Maga a vízesés páratlan látvány, de mellette még egy mini állatkert is található állatsimogatóval, mely még egy külön program 🙂

A vizes és simogató élmények után pedig Murau felé vettük az irányt. Egy tankolás erejéig itt is megálltunk, majd a jól megérdemelt vacsora felé vettük az irányt.

A mai nap nagyon a kedvemre való volt; volt benne jó sok élménymotorozás, és sikerült végre elég sok fotót is készíteni – azokból sosem elég – mert motortalan téli napokon jó ezeket visszanézni, újraélni.

A túrán készült fotóimat ITT tudod megnézni, illetve az alábbi képre kattintva megnézheted a tekergésünket animáción.

Sziklamászás után estébe hajló túra

A mai napot kimaxoltam, ha lehet így fogalmazni 🙂
Délelőttre egy kis sziklamászás-tanulást terveztem be. Persze miért is ne, télen, szakadó hóban? 
Hát azért, mert MOST vagyok itt. 

Szóval megtörtént az első sziklamászásom. Rendesek voltak a helyiek, mert a gázosabb helyeken tettek a sziklába acél fellépőt, kapaszkodót. Sikerült felmennem 🙂

Viszont délután 2-re végeztem. Úgy döntöttem, belefér a mai napba még a Sutói (38 m magas) vízesés megtekintése. Később derült ki, hogy a sziklamászás csak a bemelegítés volt….

Hát, mondanom se kell, a túra erősen hegynek felfelé vitt, szakadó hóban, sőt, ahogy haladtam felfelé, egyre mélyebb hóban…. volt, hogy négykézláb másztam át a jégé fagyott keskeny fapallón, alattam a jéghideg zúgó patak sziklakövekkel….. de felértem, a fotó és a video meglett, sőt, le is értem  😀 😀

 8 km-nél begörcsölt a bal vádlim, mert hogy lefelé a csúszós hóban ugye folyamatosan visszafelé kell feszíteni…. meg 2 km-t szinte koromsötét erdőben jöttem le… még jó hogy a hó fehér 🙂 De a vége 9 km lett és 860 m szint.  :O
Emlékezetes nap marad, az biztos ????
A végére pedig ideteszek nektek két linket, ITT a fotókat találjátok és ITT pedig egy kis video, ami 3D-ben ábrázolja a túrámat.