? ?️
Az időjárás szerint tavasz van, ezért aztán felsétáltunk a hegyre. Megnéztük az Anikó-forrás-völgyét.
Rövid pihenés után a Zsellér-legelőn át felsétáltunk a Tompos-hegyre.
Megcsodáltuk a színeket, a terményeket és a virágokat és a panorámát – majd hazasétáltunk. Nagyon jól esett ez az 5,5 km-es séta….
emlékezzünk….. ?️?️?️
Szabad lettem.
Attól, hogy nem látsz, még élek,
Csak már semmitől sem félek.
Keress meg szívedben,
ott hajózok ereidben.
Nem, nem szűntem meg.
Úgy biztos nem, ahogy gondolod.
Érzed ezt a finom őszi illatot?
Az ősz én vagyok.
Nem, nem tűntem el.
Csak nézz az égre fel,
Felvettem csillagruhám.
Esténként a széllel keringőt táncolok.
Ablakodon holdfényként pihenek meg.
Nem, nem felejtelek el.
Árnyékként követlek napodban,
Visszatérek hozzád álmodban.
Leülök ágyad szélére,
Benézek a lelked mélyére.
Nem, nem hagytalak el.
A kis bizsergés én vagyok,
Arcodra mosolyt cirógatok.
Nem, nem mentem el.
Ott vagyok minden fában.
Szemedbe örömöt csaló
Minden pislantásban.
Nem, nem mentem el.
Maradok, míg akarod,
Füledbe szeretetet suttogok,
Míg elhiszed nekem,
Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.
Az úgy volt, hogy Gábor barátom remek túrát ajánlott mára: Törökmező a Börzsönyben. Már az indulás körüli dolgokkal foglalatoskodtam, amikor ő hívott telefonon. Hamar leesett a tantusz, hogy én bizony egy órával elnéztem a találkozó időpontját, már Budapesten kellett volna lennem ebben az időpontban…. így ezt a túrát el kellett engednem. 🙁
Mivel verőfényes tavaszi nap kezdődött, semmiképpen nem volt maradásom otthon, és így újra Tarát hívtam el túrázni amikor meglátta a pórázt, négy lábbal pattogott örömében 😀 A túránkat a Suhogóban kezdtük meg. Első úti célul az Anikó-forrást tűztem ki magunk elé. Kb. 10 percnyi kapaszkodás után rájöttem, hogy emlékezetből pont a forrás melletti dombra navigáltam fel magunkat (és onnan lejutni a forrás ~10 méter mély szurdokába tüskebokrokon keresztül köszi inkább nem) úgyhogy visszamentünk a völgybe és immár a patak völgyében felmentünk a forrásig.
Itt kicsit kifújtuk magunkat (és igen, olyan idő volt!) rövidujjra vetkőztem (szegény Tara nem tudta levenni a hatalmas bundát.
Innen a Zsellér-legelő lankáin kapaszkodtunk felfelé második úti célunk a Tompos-hegy felé. Igazán belekezdett az időjárás, gyönyörű tavaszi idő kerekedett.
A hegytetőre felérve megbámultuk a panorámát.
Rövid pihenő után indultunk lefelé, a Karácsony-hegyen keresztül (amely teljesen lakott) és újra rácsodálkoztam, hogy felső-Pákozdon szinte többen laknak, mint lent a főút mellet.
Biztos, hogy jó lett volna a törökmezői túra is jó társaságban, de itthon is nagyon kellemes túra kerekedett.
Újra megbizonyosodtam arról, hogy gyönyörű helyek mellett lakom.
A túráról fotóalbumot és animációt ITT találsz.
Néhány hete megígértem Tarának, hogy elmegyünk egyet sétálni; csakhogy az elmúlt hetekben mindig esett valami az égből; eső, hó, köd…. azt pedig ő nagyon utálja. Azonban ma végre kisütött a nap; tudtunk egy szép kis kört menni. Kb. 2 km séta után felértünk egy magaslatra, ahol megláttuk, hogy milyen messze van még a Pogány-kő…. s közte és köztünk két igencsak mély völgy. Nosza, letértünk a turistaútról, és hát erdő közepében, vadcsapásokon haladtunk a Pogány-kő felé.
Jókora kört levágtunk már, amikor is szinte áthatolhatatlan vadszeder- és kökénybokor-fal állta utunkat. Ránéztem a térképre, kb. 100 m-re lehettünk a turistaúttól, amelytől a tüskés bozont választott el minket. Nosza, négykézlábra ereszkedtem Tara mögött, és azt a maradék utat
egy vaddisznócsapáson kúszva-mászva, átbújtunk a tüskés fal alatt, Innen a túra többi része már sétagalopp volt 🙂 A túráról egy rövid kis videót, fotókat, térképet EZEN AZ OLDALON találhatsz.
