Megtettem első túrámat a Kis-Fátrában. Ismét sikerült egy gyönyörű túraútvonalba beletrafálnom; a Diery-szurdok volt a mai célpont.
Nem mondanám, hogy könnyű túra volt, mert hegynek felfelé, patakokon át és csúszós sziklákon kellett felkapaszkodnom, néha nem kis emelkedéssel.
Dehát ez itt egy téli csodavilág, ennek a látványa kárpótolt, megérte a mai nap, nagyon. Az utolsó képért pedig megvártam a szürkületben a kékórát a fenyvesben. Talán én voltam az utolsó, aki lejött a hegyről….. Ja, és sikerült 7,5 km-t megtennem 😉 ??????
A fotóalbumot ITT találod, egy kis 3D-s animáció pedig ITT látható.
Sok -sok évvel ezelőtt (talán 2005) elhatároztam, hogy egyszer megmászom Zobort. Úgy éreztem, ma eljött a napja. Viszonylag elég magasra sikerült feljutni Nyitrából, de sajnos olyan eső jött közbe, hogy feladni kényszerültem a csúcstámadást. Nem sokkal maradtam pedig le! Szóval ez a vágyálom számomra még beteljesítetlen 😀 Kell, hogy legyen még rá alkalom.
A mai napra elég szép idő ígérkezett, ezért úgy döntöttem, tekerek egyet. A tekerés apropójának pedig a 62 évvel ezelőtti eseményekre való emlékezést választottam, ezért 62 km-t terveztem tekerni. A komáromi Tesco parkolójában hagytam az autót, és bágyadt őszi napsütésben indultam útnak. Hamar elértem a Vág partján futó kerékpárutat, utam első részét ezen terveztem megtenni. A minőségre semmi panasz nem lehet; nagyon jó állapotú, amely a Vág töltésén fut végig.
Első tervezett állomás Gútán, a hajó-vízimalomnál volt, amely egy ipartörténeti emlék. Érdekes volt megnézni, nem láttam eddig még ilyet. A Vág parton ücsörögve egyszercsak vidám ludak úsztak felém, persze kérték a jutalomfalatokat 🙂 Sajnos nem hordok magamnál takarmányt ezért ez elmaradt – ők is egy idő után alakzatba álltak, és elúsztak lefelé.
Hamarosan folytattam az utamat tovább, a második tervezett állomás, az ógyallai csillagvizsgáló felé. Itt a túranavigációm beterelt egy 3 km-es földutas erdei szakaszra, dehát látom már, hogy egy jó nagy kört sikerült levágni általa. A csillagvizsgálóhoz érve meg kellett állapítanom, hogy túl késő van már a megtekintéséhez, hiszen október 15-ig tartott a szezon 🙁 Jobb híján lefotóztam kívülről 🙂
Ógyalla után pedig elkezdte a műsort a navigációm; mivel túrázáshoz készült, ezért mindenáron le akart terelni a 64-es főútról, és vele párhuzamosan mindenféle mellékutakon navigált engem. Egészen addig, amíg a szántóföld közepén egy elkerített telephelyhez nem értem, amely telephelyen is keresztül vezetett az út. Sajnos megkerülni nem tudtam (árok, ilyesmik) szóval visszafordultam az első elágazásig, és ott mentem, amerre jónak találtam. Kb. 8 km után megtaláltam a Szentpéterre vezető utat, amely újra aszfaltos volt. Innen már egyenes úton visszatekertem az autóhoz. Csakhogy ezzel a kis kitérővel kissé túltoltam a tervezett km-t, mert a vége 73 km lett. De annyi baj legyen, ilyen időben ajándék volt ez a nap. Nagyon jó volt!
A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.
