Egy kis bakonyi terepezés ?‍♂️

Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy valaha terepen fogok kerékpározni… no de ember tervez…. Aztán szezon elején megláttam Lajosnál ezt a remek kis downhill bringát a használtak közt kiállítva. Nagyon megtetszett a felépítése. Le is csaptam rá; mondván jó lesz a Bakonyban csapatni vele. Aztán néhány bakonyi próbakör után kormányt és nyerget cseréltem; így mondhatni: tökéletes lett nekem.

Dió kollega ajánlott egy remek kis terepes útvonalat nekem, ma eljött a napja, hogy ezt kipróbáljam. Nosza, neki is indultam, és elég nagy lendülettel fel is tekertem Dudarig, a legmagasabb pontig 🙂 Néhány km ereszkedés után elértem a terepezés kezdetét. Megjegyzem, három napos esőzés után tudtam végre bringára ülni 🙂 szóval a peremi akna környékén a katlanba leereszkedve jól felázott agyagos szakaszon kezdtem az ereszkedést.

Ezt a szakaszt ügyesen lekűzdve egy kissé füves rétre értem, ahol azért némi sárosabb részek is közbejöttek 🙂

Utamat tovább folytatva végül kiértem egy gyönyörű rétre; azon gondolkodtam, miért is nem tekertem én eddig terepen, hiszen olyan szép és nyugodt itt minden….

No de folytattam is utamat tovább. A mögöttem látható erdőn áttekerve a Malom-patakhoz értem, amely az elmúlt napok esőzése nyomán megduzzadt, és 8 méter szélességben ellepte az átjárót….

Vakartam egy darabig a fejem, dobtam egy követ a vízbe – de legalább fél méter mély volt a víz 🙁 Végül nekiálltam átjárót keresni; amelyet egy kicsit lejjebb egy magas csalánosban találtam meg = “híd” néhány átfektetett faágból 🙂

Arra gondoltam, a bringát leeresztem a mederbe, rátámaszkodok, majd így átkelek ügyesen. Jó ötletnek tűnt, egész addig, amig a bringát el nem kezdtem leereszteni – de egyszercsak hopp…. egy méterrel mélyebbre került …én meg ahogy támaszkodtam -> az alattam levő faág reccs! és már benn is álltam a mederben. 🙂 Mivel lábviznek elég hűvős volt a víz, egy mozdulattal ki is ugrottam belőle, hamar elhagytam a helyszínt 🙂 Aztán kitoltam most már a jó oldalon a bringát az útra; cupp, cupp, cupp….

Nem volt mit tenni, folytattam az utamat tovább … pár métert, amikor megláttam a magam előtt tornyosuló 15%-os emelkedőt.

Arra gondoltam, hogy hajrá…..á, nem. Inkább cuppogó-placcsogó cipőben feltoltam a tetejére a bringát 🙂 Onnan meg pedig már kellemesen visszatekertem…..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük