Asz’onták, jó lenne, ha tartanék egy kis pihenést, egy lazítós napot. Meg különben is, itt a tenger egy köpésre, miért ne?!
Elhagytam a hegyeket mára.
Tényleg nagy a tenger, nem láttam a végét! Még ha sokáig néztem akkor se’.
Na de…. tényleg van a tengernek szaga! Már a közelébe érve megcsapott az a víz, só, hal, stb. szaga.
Tengerbe vezető csatorna nem csak Velencében van! Másutt is. Ugyanolyan csónakkikötővel, ugyanolyan hidakkal, ciprus (vagy milyen) fasorral.
A strand homokos. A víz meleg. Nagyon.
Egy kérdés: Ki ült már a 45 fokos (nem viccelek! Jóval melegebb, mint a testhőmérséklet) tengervízben úgy, hogy közben vadásznia kellett a tarisznyarákokra? Mert azok meg rám vadásztak, hiába mondtam nekik, nem jó a zsírt enni. Folyton rám akartak mászni.
Ezt a játékot elunva, partra lépve feljajdultam, mert a homok égetett. Ehh.
Inkább legyen városnézés a környező városokban. Aquileia a szomszédban van. Ez az a város, amelynek híres a bazilikája, mert nagyon régi. (kis történelemóra: olyannyira, hogy amikor Attila király 452-ben elfoglalta a várost, már akkor régi volt.)
Pár kilométerrel arrébb Palmanova, amely szintén egy római erősség volt. Példásan néz ki a főtere, nagyon hangulatos és szép. És hatalmas.
Most nézem a műholdképen, hogy Palmanová-nak milyen csodás alaprajza van. Ezt talajszintről nem vettem észre, a téren (Piazza Grande) feltűnt a szabályosság.
Örülök, hogy láttam ezeket…na de ez a forróság, ami lenn van a tengernél, meg a síkságon! Szinte nem kaptam levegőt.
Nagyon megörültem, mikor visszaúton megláttam az Alpok bejáratát.
És érdekes, 10 fokkal biztos hűvösebb is van itt benn a hegyek között.
Szumma szummárum: szép-szép a tengernél, de én nekem egy óra bőven elég volt belőle. Nem az én világom. Tönkretesz 🙂 Én a hegyekben érzem jól magam. Fotóalbumot ITT találsz.
