Címke: Ószandec

Történelmi körút magyar emlékekkel

Árva vára, Limanova és Ószandec

A mai napra a környék magyar vonatkozású emlékeinek megtekintését tűztük ki célul. Indulás után fél órával már meg is érkeztünk a közelben található Árva várához. E várnak az északra tartó forgalom és a lengyel határ ellenőrzésében fontos szerepe volt a Magyar Királyságban évszázadokon keresztül. Történetéről bővebb leírást ITT találsz; erre én most bővebben nem akarok kitérni, inkább azt írnám le, amit ott tapasztaltunk.

A vár maga nagyon impozáns látvány. Nagyon hirtelen magasodik a falu fölé egy 110 méter kiemelkedésű sziklaszirten. Nagyon jó állapotban megmaradt, mert ezt a Thurzó család birtokolta, akik hűek maradtak mindvégig a Habsburg-családhoz, ezért aztán nem is robbantották fel, mint ellenséges gócpontot. A család birtokában maradt a vár egészen az államosításig.

Azonban szlovák barátaink igyekeznek minden magyar nyelvű, és magyarságra utaló emléket elhallgatni, és megmásítani – így egy szlovák és angol nyelvű tájékoztató tábla segítségével megtudhattuk, hogy a vár története a XVII. század elején kezdődik, amikor Juraj Thurzo (sic!) a várat Rudolf császártól kapta a hűségéért. Arról viszont nem tudunk meg semmit, hogy a XIII. századi alapítástól az államosításig a Magyar Királyság része volt a Felvidékkel együtt. A 115 perces szlovák tárlatvezetést nem hallgattuk meg, inkább egy másik emlékhelyet kerestünk meg.

Röviddel indulás után máris átértünk Lengyelországba, nagyon jó utakon, kellemesen ívelő dombok között, melyek nagyon impozáns látványt nyújtanak – szemet gyönyörködtető a vidék.

Következő állomásnak az I. vh. Limanovai csata katonatemetőjét választottuk. A történet röviden annyi, hogy a háború során előrenyomuló orosz hadsereg Krakkó elfoglalására összpontosított, nagy erővel nyomultak. A limanovai arcvonalon az Osztrák-Magyar sereg részeként harcoló magyar huszárok önfeláldozó és kiemelkedő harcmodorukkal megállították az orosz sereget, ezzel megakadályozták Krakkó elfoglalását és Lengyelország elestét. A csatáról egy nagyon jópofa animáció itt látható:

A csata emlékhelyét és katonatemetőjét kerestük fel. Láttam már sok szépet, de erre nem számíthattunk. Gyönyörű, ápolt környezet, minden a legnagyobb rendben van. Magyar nyelvű emlékkő, magyar tájékoztató tábla a csata történetével, magyar zászló, felújított kápolna……

Nagyon megható az, hogy a lengyelek milyen tisztességgel, becsülettel őrzik és rendben tartják ezt a magyar emlékhelyet. Teljesen meghatódtam az itt tapasztaltak láttán. Mennyire más itt, mint a szomszédos Szlovákiában!

Teljesen körbejártuk az emlékhelyet, végig olvastuk a feliratokat, és ott nagyon-nagyon büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk!! Bárcsak mindenhol ilyen büszkék tudnánk lenni…. beleértve az otthoni környezetet is. És ezt itt, Lengyelországban kellett megéreznem….

Nagyon a hely hatása alá kerültünk, nehezen szakadtunk el innen, de indulni kellett a következő célponthoz.

Ószandecbe indultunk. Rövid történet, amely ehhez a célhoz tartozik: IV. Béla királyunk első lánya, Kinga, aki V. Boleszláv lengyel fejedelem felesége volt. Együtt nagyon élen jártak az egyház és a fejedelemség fejlesztésében, Kinga pedig férje halála után is folytatta építő tevékenységét, majd bevonult a város Klarissza kolostorába, amit haláláig vezetett.

Tevékenységét a lengyel nép a mai napig nem felejtette el, mindvégig saját szentjüknek tekintették, végül II. János Pál pápa 1999-ben hivatalosan is szentté is avatta.

Tisztelete töretlen, sőt, azóta Lengyelország és Litvánia védőszentje lett.

A templom és a kolostor mellett Székelykapu fogadja az ide látogatót:

A kolostor udvarára belépve szembetűnik, hogy nagyon rendben van, látszik hogy sokat áldoznak rá.

A magyarságra utaló emlékeket pedig nem rejtegetik. Magyar címer a templom ajtaján illetve bent az oltáron:

Ismét egy olyan helyet ismerhettünk meg, ahol jó volt magyarnak lenni!

Hát… ezt is láttuk, jó volt itt lenni, de indulni kellett visszafelé, hogy a Magas-Tátrán átvágva időben a szállásunkra tudjunk érni. A völgyekben motorozva hamar Szlovák területen találtuk magunkat, elég eseménytelen úton haladtunk, amikor megjelent előttünk a Magas-Tátra egyik felhőbe burkolózott nyúlványa…igen, oda megyünk mindjárt fel!! 😀

Nagyon jó és kellemes, technikás motorozás következett kb. 45 kilométeren át. Fent megálltunk Tátralomnicon egy kicsit pihenni, amely már a Monarchia idején is kedvelt üdülőhelynek számított. Kis beszélgetés, kajálás után folytattuk is utunkat, hátra volt még vagy 35 kilométer kanyargás, amit nagyon élveztünk lefelé! Aztán utunkat egy negyedórás autópályázással zártuk, rövid rózsahegyi vásárlás és tankolás után hamar visszaértünk a szállásra. Este pedig élményekkel telve vitattuk meg a nap eseményeit. Úgy érzem, hogy a mai naptól kezdve még jobban szeretem a lengyel embereket……

A mai túra fotóalbumát ITT TALÁLOD, túránk nyomvonalát pedig IDE KATTINTVA követheted végig.