avagy: ismétlés a tudás anyja
A múltkori kihívás után annyira fellelkesültem, hogy hazaérve azonnal beneveztem erre a rendezvényre is. Nagyon inspiráló, hogy ennyien, egy ilyen teljesítményt teljes egyetértésben megcsinálunk 🙂
Szóval nagyon vártam már a mai reggelt. Ezúttal a Siófoki víztorony mellett volt a RAJT-CÉL.
A 10 órai rajthoz ezúttal az utolsó negyedórában gyűltünk össze igazán – elég szép számmal.
Hamarosan elrajtolt a mezőny: pontban 10 órakor, a környező templomok harangjainak és a járókelők biztatásának hangjaira. Ezúttal valóban bemelegítős tempóban, 15 km/h-val tekertünk a kompig. (Közben kicsit untam, de hasznos volt ám ez!) Néhány perc múlva már fel is szállhattunk a kompra; és már haladtunk is a Tihanyi rév felé.
Az északi oldalon aztán elengedtek minket utunkra; mehetett mindenki saját tempóban. Most köszönt vissza, hogy valóban csak bemelegítés volt eddig, végre felszabadultan, izomfájdalmak és izomláz nélkül tudtam megkezdeni a karikát. Ez az út nagyon kellemesen telt, ezúttal az időjárás is kitett magáért. Persze néhány helyen ma is meg kellett kűzdeni az emelkedőkkel; pl. a Kenese-Akarattya közti 2 km-es hosszú szakaszon, de teljesítettem ezt is 😉 Aztán elégedetten vigyoroghattam a Csittény-hegyen 🙂
A vége előtt 10 km-el pedig megint elővettem a jól bevált izotóniás italomat, és vidáman és mosolyogva tekertem a célkapuig, ahol tapssal fogadtak. Ez nagyon jó érzés, ezekért az élményekért érdemes megküzdeni. Aztán a célkapun áthaladva (talán az ital hatására 🙂 ) nem tudtam leállni, még néhány kört tekertem a víztorony körül 🙂 Kicsit lenyugodva hamarosan az étkezősátor felé vettem az irányt, ahol megkaptam a megérdemelt ebédemet.
A múltkori izom-és egyéb fájdalmak ellenére érdemes volt belevágnom újra, mert nagyon pozitív élménnyel térhettem haza ?? Ja, és az ezen a távon 154 befutó közül 73. lettem abszolút kategóriában (férfiak+nők+minden korosztály) A tekerésemről az animáció ITT található.