Vágmenti túra

Hozzászólás most!

A mai napra elég szép idő ígérkezett, ezért úgy döntöttem, tekerek egyet. A tekerés apropójának pedig a 62 évvel ezelőtti eseményekre való emlékezést választottam, ezért 62 km-t terveztem tekerni.
A komáromi Tesco parkolójában hagytam az autót, és bágyadt őszi napsütésben indultam útnak.
Hamar elértem a Vág partján futó kerékpárutat, utam első részét ezen terveztem megtenni. A minőségre semmi panasz nem lehet; nagyon jó állapotú, amely a Vág töltésén fut végig.

Első tervezett állomás Gútán, a hajó-vízimalomnál volt, amely egy ipartörténeti emlék. Érdekes volt megnézni, nem láttam eddig még ilyet. A Vág parton ücsörögve egyszercsak vidám ludak úsztak felém, persze kérték a jutalomfalatokat 🙂 Sajnos nem hordok magamnál takarmányt ezért ez elmaradt – ők is egy idő után alakzatba álltak, és elúsztak lefelé.

Hamarosan folytattam az utamat tovább, a második tervezett állomás, az ógyallai csillagvizsgáló felé. Itt a túranavigációm beterelt egy 3 km-es földutas erdei szakaszra, dehát látom már, hogy egy jó nagy kört sikerült levágni általa. A csillagvizsgálóhoz érve meg kellett állapítanom, hogy túl késő van már a megtekintéséhez, hiszen október 15-ig tartott a szezon 🙁  Jobb híján lefotóztam kívülről 🙂

Ógyalla után pedig elkezdte a műsort a navigációm; mivel túrázáshoz készült, ezért mindenáron le akart terelni a 64-es főútról, és vele párhuzamosan mindenféle mellékutakon navigált engem. Egészen addig, amíg a szántóföld közepén egy elkerített telephelyhez nem értem, amely telephelyen is keresztül vezetett az út. Sajnos megkerülni nem tudtam (árok, ilyesmik) szóval visszafordultam az első elágazásig, és ott mentem, amerre jónak találtam. Kb. 8 km után megtaláltam a Szentpéterre vezető utat, amely újra aszfaltos volt. Innen már egyenes úton visszatekertem az autóhoz.
Csakhogy ezzel a kis kitérővel kissé túltoltam a tervezett km-t, mert a vége 73 km lett. De annyi baj legyen, ilyen időben ajándék volt ez a nap. Nagyon jó volt!

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Sztupa és Keszthely – rekuval

Hozzászólás most!

Az idei nyáron legalább négyszer elmentem a Zalaszántói bekötőút mellett, megjegyezve: „ide még el kell jönnöm”. Mivel az időjárás igencsak kegyelmes (amit a márciusi tél elvett, azt az októberi nyárutó visszaadja…. hmmm. lehet, hogy mégiscsak elcsúsztak egy hónappal az évszakok?! ?) ezért ma ismét tudtam kirándulni egyet?
Szóval,megjárattam a rekut, hogy ne porosodjon a garázsban. Kellemes időben, kellemes utakon kellemes túra….bár az utolsó 4 km-en az erdei kavicsos úton , 8-10 % emelkedés, az utolsó km-en 13-16% emelkedés ….volt ahol elkapart a reku, mert hegyi áttételem az van, csak tapadás nem volt.

Persze a színes meseerdő látványa kárpótolt sok mindenért. A Sztupánál már voltam egyszer, pont 20 évvel ezelőtt tavasszal. Akkor egészen új volt, éppen elkészült. Mára pedig kiegészítő épületekkel bővítve várja látogatóit. Épült meditációs központ, ajándékbolt, ilyesmik. Nagyon töltekezős órát töltöttem itt. 

Aztán letekertem Keszthelyre, ahol épp belefért a Kastélypark megtekintése napnyugati fényben. 
Nagyon kellemes nap volt. Kíváncsi vagyok, hány ilyen fér még bele az idén……

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.



Bakonyi karika – kerékpárral

Hozzászólás most!

Többször beszéltünk már a kollegákkal, hogy elmegyünk egy rövidet tekerni a környéken.
Nos ma sikerült végre; Csetényből indultunk. Majd Jásdon át feltekertünk a Római-fürdő szurdokhoz, onnan pedig Bakonynána-Dudar érintésvel vissza. Szép kis kör volt 🙂

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Bakonyi karika – motorral

Hozzászólás most!

Van az a helyzet, amikor spontán adódik egy jó túra. Amikor az időjárás is kegyelmes, a tájakat pedig a legszebb színekben lehet elkapni… Ilyen volt a mai nap.

Nosza motorra pattantunk Lajos barátommal. A régóta fejemben gyűjtögetett infók ma jó irányba forgatták a kormányt.

Tekeregtünk egy jót az őszi Bakonyban, egy rövidkét gyalogtúráztunk a Hubertlaki-tóhoz is. Csodaszép minden . Az egész napot pedig egy jó vacsorával zártuk le a Gerence-völgyi autóspihenőben. 🙂

A túráról fotóalbumot ITT találsz .

Diás-sziget

Hozzászólás most!

10-11 éves lehettem, amikor először olvastam. Esténként kalandok sora várt rám a berekben; együtt izgultam Tutajossal, hogy meglesz-e a harcsa; és megszeppenve hallgattam Matula szelíden dorgáló szavait… Lélegzetvisszafojtva figyeltem Tutajos betegségét, majd szívdobogva drukkoltam a gyógyulásért. Mindeközben élvezettel bámultam a szikrázó kék eget; a színeket, a madarak ezreit, a rókák settenkedését – a ragyogó életet… Észrevétlenül csepegett belém a természet szeretete. Emellett alapbölcsességeket tanultam meg belőle. Fekete István 1952-1961-ig nyaranta kutatómunkát végzett a Diás-szigeten; 1954-ig a halászkunyhóban élt. (Utána felépült a kutatóház) Itteni tapasztalatait írta meg Tüskevár és Téli berek regényeiben. Én a mai napig előveszem ezt az alapművet, ha elvágyom a napi nyüzsgésből, és el akarok utazni a nyugalom szigetére…. Köszönöm Fekete István, hogy ezt így átadta….! És 38 év után ma én is eljutottam ide. Ma is velem voltak ők. Mindíg velem lesznek. Mert bennem élnek. Szép nap volt.

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Kecskeméti autómentes nap

Hozzászólás most!

A mai napra „A” és „B” tervem is volt. Nem igazán tudtam eldönteni a héten, melyiket is szeressem. De ma reggel aztán eldőlt, hogy a „B” lesz a nyerő (mert „A” nem volt nyitva ma). Eszerint a hírës várost, Këcskëmétet látogattam meg  😉 Itt autómentes-napi rendezvények voltak a Fő téren. Sokadalom, kirakodóvásár, egészséges életmód …

Nadehamár ott vagyok, gondoltam áttekerek Nagykőrösre, mert ott még sohasem voltam (ja, meg hogy mehessek a rekuval 🙂 ). Így is tettem. Példaértékű a városközpont, nagyon hangulatos, nagyon rendben van.

Aztán vissza Këcskëmétre, városnézés, majd felvonulás a helyi biciklistákkal  🙂 A helyi sajtóban/tévében biztos fogok szerepelni, mert elég népszerű volt a gépem  😉

Jah, és ami fura; hogy az Alföldön nagggyon népszerű a kerékpár, mint közlekedési eszköz. És ami még további előny, hogy összefüggő kerékpárutak vannak (nem úgy, mint pl. Fehérváron) Këcskëmét központjából minden irányba kerékpárutak hálózata megy kifelé (és használják is.)
Városnézéses tekergéssel azért összejött 54 km.

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Próbakör

Hozzászólás most!

Eljött végre a nagy nap  😀 elkészült az új túrajárművem. Teljesen egyedi építésű. A héten egy láncszakadásos teszt után (amelyet egy konstrukciós hiba okozott, de azt egy új láncvezető görgő felszerelésével javítottam) ma végre sikeres tesztutat abszolváltam, mely így első lendületre 55,5 km lett. 

Tapasztalatok:  Ez egy kondigép  🙂 Ha emelkedő jön, itt aztán nem lehet testsúllyal, testsúlyáthelyezéssel rásegíteni 🙁 minden izomerőből megy. Cserébe rendkívül kényelmes, lehet vele lassan is menni (nem kell egyensúlyozni) és az utazás után nem sajog a hátsó felem.  🙂

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Hajnali és esti

Hozzászólás most!

Hajnalban nagyon korán ébredtem. Arra gondoltam , tekerek egyet itt a Velencei-hegységben. Fotóztam is egypárat a hajnalodó tájról.

Estefelé pedig autóba szálltunk, és elutaztunk a Kelenföldi P+R parkolóig. Ott metróra szálltunk, és már hipp-hopp, benn is voltunk a belvárosban. Időztünk egy kicsit a magyar ízek utcájában sört és kolbászt kóstolgatva, majd hamar el is jött a nap fénypontja:

A tüzijáték aláfestéseként pedig Szarka Tamás igazán nagyívű zenét alkotott.

Fotóalbumot, térképet ITT találsz.

Kis-Balaton kör

Hozzászólás most!

Találtam még egy tavat, amit meg lehet kerülni. Kis-Balaton. Gyermekkorom világába repít vissza ez a hely.

Fekete István: Tüskevár című művét nagyon sokszor elolvastam, és még felnőttként, az utóbbi években is. Olyan alapvető emberi értékeket, alapvető bölcsességeket fogalmaz meg a világról, amelyek nélkül nehéz élni. A természet szeretetének csíráját Fekete István vetette el bennem. Sokszor elképzeltem, milyen lehetett annak idején a berekben; ma megnéztem. Öröm, hogy a mai napig még megtekinthető egy kis szelete annak a világnak, amiről Fekete István írt.

Zalavárról indultam, és hamar elértem a Kányavári-szigetre. Még ma is ugyanúgy legelik a szárcsák a vizitök szárát, és ugyanolyan lomhán viszi a Zala a maga történeteit. Példaértékű, milyen jól kezelik itt a regény nyomán keletkező érdeklődést. És eddig még kerékpárút is található volt.

Ez után aztán egy kicsit a saját fantáziámra volt bízva a dolog; de hát én megtalálom a megfelelő útvonalamat. Dél felé Zalakarosig, majd észak felé Hévizig tekertem. Összességében nagyon kellemes, dombságokon át, a hullámzó út nem gátolt a túra élvezésében  🙂 Hévíz, Keszthely környéke nagyon sűrű, nem is igazán volt időm jobban belenézni. Talán legközelebb. Amit bánok, hogy idő hiányában nem tudtam gyalogtúrázni a Diás-szigetre, ahol Fekete István emlékház áll, ahol az 1951-52 év nyarait töltötte. És állitólag kerékpárral nem lehet behajtani oda. No, majd legközelebb! Mert ez még befejezetlen történet számomra.
A végére azért összejött 75 km.

A túráról térképet, fotókat ITT találsz.

Fertö-tó kör

Hozzászólás most!

Maradjunk annyiban, hogy ezt a szórakozást még megengedtem magamnak  😉 Mivel a Balatont még nem bírom egészben megkerülni (kicsit sok az a 200 egyszerre… 🙁 ) ez a tó maradt, amit még nem fedeztem fel kerékpározás szempontjából  😉 Szóval…. Fertő-tó kör! Nyárligetről indultam, Fertőd, Fertőrákos felé. Meglepően takaros falvak vannak Magyarországon, 90 %-ban tökéletes kerékpárutak.

Az Eszterházy-kastély érintése után legközelebb a Balfi-víz forrásánál álltam meg inni. (jó kénes a víz)

Na de ez után kezdődött csak a móka! Balftól a kerékpárút a szőlőhegy oldalában vezet, kellemes dombokkal, 8%-os emelkedőkkel-lejtőkkel, váltakozva.

Fertőrákostól délre kb. 2 km-en egy erdei szakaszon kavicsos úton lehet haladni.

Fertőrákosra beérve a városi utak is szépen emelkednek végig a határ felé…. A kerékpárúton, a határnál az osztrák rendőrök bólintása után…. Irány a szőlőhegy!! Fertőmeggyes, Ruszt határában dettó ugyanúgy megy a kerékpárút, mint Magyarországon. Persze mindenünnen gyönyörű panoráma látható a tóra! Nem baj, legalább megtudtam, hogy alakul az idei termés  😀

Persze mindegyik kisvárost érinteni nagy élmény, csodálatos, takaros kisvárosok, pezsgő élettel, mintha nemtudomén, milyen fürdőhelyen lennénk.

Ruszt után pedig lejőve a szőlőhegyről, a kukorica- és napraforgómezők közt kanyaroghatunk  🙂 Mindig vártam, mikor érek már egy kisvárosba, mert nagyon tetszettek, igazán!
Az északi végen egyérteműen Nezsider a központ, itt pihentem kicsit. Aztán délnek fordulva hamarosan elértem Pátfaluba (Podersdorf). Szerintem a legnagyobb, legjobban kiépített üdülőhely, stranddal vizibiciklivel, világítótoronnyal. 

Podersdorftól délre volt még hátra 31 km-em. Ezen a szakaszon úgy éreztem, egy kicsit kifogytak a szórakoztatásból a területgazdák; elég unalmas szakasz volt. Ráadásul Illmitztől Nyárligetig egy fia kerékpárossal nem találkoztam. Pomogy (Pamhagen) és Fertőd között a kerékpárút minősége pedig….hagyjuk.
Összességében nagyon jó a minősége a kerékpárutaknak, infrastruktúrának. Látszik, hogy nem tegnap kezdődött a kerékpáros turizmus arrafelé. Számtalan árnyas pihenőhely, kávézó, söröző, csárda, kemping, panzió hívogatja az ilyenfajta turistákat.
Szumma szummárum, nagyon tetszett.

Ja, és a teljesítményemről:
Balfig tartó lendületem aztán egy kicsit alábbhagyott a szőlőhegyeken, bár élveztem, de 83 km után pihennem kellett, mert az örökösen félig szembe fújó szél, meg a szokatlanul magas relatív páratartalom kicsit többet kivett a kelleténél… Na de a győzelmet nem kell magyarázni!! Megvan!!
124 km / 678 m / 18,5 km/h átlagsebesség

. A túráról térképet, fotókat ITT találsz.

Utazni jó.