Címke: alpok

Újra nyeregben

Hozzászólás most!

Ezúttal nyugatra….

Az M1 győri pihenőjében találkoztam az utazni vágyó társasággal. Egy előre nem tervezett baki miatt pihenésel kezdtük az utazást 😉 Jól rápihentünk az útra indulás előtt. Kellemes hangulatban, anekdotázással, meséléssel töltöttük az időt – majd délután 3-kor nyeregbe pattantunk, és elindultunk Sankt Peter am Kammersberg nevű úticélunk felé. Az időjárás kitett magáért; 30 fok körüli menetszéllel hűtöttük magunkat. Azért jól esett néha megállni és ledobni a cuccot egy kicsit,,,,,

Félút környékén aztán elkezdtek vészjóslóan gomolyogni a fellegek -meg is álltunk öltözni az esőruhába. …..ami indokolt is volt, mert kábé 5 kilométeren belül beértünk a felhők alá, előszőr gyengédebben – majd egyre hevesebben simogatott minket az eső. Szerencsére, mire igazán rákezdett, addigra elértük az alagutakat, melyek 1-5 km hosszban óvtak minket az ázástól- közben lerázhattuk magunkról a vizet. Húsz kilométernyi vegyes ázás után kiértünk a felhő alól; így aztán az esőruha száradására is jutott idő 😉 Este 8 körül értünk a szálláshoz; ez egy egész csinos fogadó egy tájba illő régies épületben.

Itt meleg vacsorával vártak minket, ami nagyon jólesett; és persze megittuk hozzá gyorsan a napisört 😀 Sankt Peter am Kammersberg amúgy egy nagyon szép kis falu.

Így jóllakva, és nem szomjasan , elégedetten térhettünk nyugovóra…..

Ha a képre kattintasz, egy kis animáción megnézheted, hogyan értük el a hegyeket – és kanyarogtunk köztük….

Sappada -búcsú a hegyektöl

Hozzászólás most!

Ma ellátogattam az egyik, számomra szerelmetes helyek egyikére, Sappadára. Na ez az a hely, amit leírni nem tudok, fényképen nem tudom megmutatni…. Érzések, amikor ott állsz az ordítóan hatalmas hegyek alatt (képek nem adják vissza azt a nagyságot) érzel….

Gyönyörű hely, nálam jelenleg az első kettőben benn van. 
Próbálom érzékeltetni, milyen:
Tavaly Rékával motorostúrát tettünk Georginához Tirolba. Mivel az osztrák oldalon már eleget kirándultunk, beterveztem ezt a kis olasz szakaszt az útitervbe, és ebbe véletlenül (nem hiszek a véletlenekben!) beleesett Sappada is. Számomra ismeretlen volt, előtte nem is hallottam róla.
Ahogy haladtunk, és egyre jobban beértünk a Dolomitok csúcsai közé, mindinkább elhatalmasodott rajtam az érzés, az a gyomorszorító, amikor annyira le vagy nyűgözve, hogy egyszerűen nem bírod…. Annyira, hogy meg kellett állnom egy helyen (az a hely volt Sappada), és csak nézni a szépséget… Ott álltam, ki tudja hány percig, izzó, könnyes szemmel…. Na ilyen.

Most is szorul a gyomrom. Indulni kell hamarosan haza, és én egy hálátlan kutya vagyok, mert ahelyett, hogy örülnék az élményeknek, szomorú vagyok. Nem tudom, visszatérek-e még ide, de az biztos, hogy soha nem felejtem el ezt a hetet.
És talán egyszer büszke is tudok majd lenni remélem, mert nem volt teljesítmény nélküli ez a hét, úgy érzem. 6 nap / 5 tekerés / 270 km / 6845 méter szint.

Fotóalbumot ITT találsz.

Pontebba – városnézés

Hozzászólás most!

Eltekertem Pontebba-ba várost nézni. Mármint, hogy legyen indok, hogy újra az Alpok-Adria kerékpárúton tekerhessek  😉 Mert azt nem lehet meguuunnnniiiii  😀

Maga a város egy közlekedési csomópont; itt fut be egy hágó Ausztria felől, amellett vasúti megállóhely meg kerékpáros, motoros csomópont is.
Maga a hely nem túl nagy, de fényképeztem nektek tipikus szűk utcákat, magas hegyekkel meg muskátlis ablakokkal. Szép, na!

És még egy. Gondoltak a kerékpárosokra! Van itt egy „biker point” szerelőállvánnyal, szerszámokkal, pumpával  🙂  Arról álmodom, hogy 2086-ban nálunk is lesz ilyen. Ja, majd ha egyáltalán megközelítőleg hasonló infrastruktúrájú kerékpárutak, netán ha lesznek.

Aztán szembejött egy sportautó-felvonulás, azok is szépek voltak, így együtt. Ide biggyesztettem néhány képet.


Nekem meg 51 km lett 1756 méter szinttel 🙂 Fotóalbumot ITT találsz.

Alpok-Adria kerékpárút – Monte Lussari

Hozzászólás most!

A milleniumi vasútvonal helyén épült Alpok-Adria kerékpárút kipipálva.
Először a számok:
83 km / 2138 méter szint / 18,3 km/h átlagsebesség. Nagyon jó ötlet volt a régi, már nem használatos, Monarchia által épitett vasútvonal műtárgyait felhasználni. Nagyon hangulatos, és jó minőségű kerékpárút vezet át ezen a páratlan vidéken. Viaduktok keresztezik egymást mindenütt, és a régi alagutakon, völgyhidakon át tekerve csodás élményben volt részem .

Sok helyen felújított állomásépületek, vasúti őrházak várják a kerékpárosokat.

.Többszáz méter magas sziklákról alázuhanó patakok, égkék színű folyók tették szebbé az utamat.

Persze kellett is, mert 40 km-t kellett folyton csak felfelé nyomni. És az Alpok nem játszik. Szintkülönbség van bőven.
Áldom a Monarchia egykori vasútépítő mérnökeinek precizitását, nagyon egyenletes a pálya. Egyenletes sebességgel lehetett tolni felfelé. A pálya 1-6%-os emelkedésű. Azután lefelé meg tömény élvezet. 30-35 km/h erőfeszítés nélkül 😀

Az egész megkoronázásaképpen pedig a Monte Lussari – ami bevallom, nekem télen 50 centi hóval jobban tetszett, sokkal varázslatosabb volt. De ma sem lehetett panaszom. Kaptam az energiát rendesen.

(u.i. Köszönöm Kati a pár évvel ezelőtti túraleírásodat! Azt elolvasva kezdtem elhinni, hogy én is meg tudom csinálni.)
Fotóalbumot ITT találsz.

Városnézés Tolmezzo-ban

Hozzászólás most!

Ma csak „lájtosan” nyomom, arra gondoltam…Betekertem Tolmezzo-ba várost nézni. Hát semmi különös nincs, álmos Észak-olasz kisváros a hegyek közé szorítva.

Van két temploma, egyik tetején Gábriel mutatja az utat, a másik egy hatalmas dóm.

Falatnyi belváros, ahol a kávézókban az emberek kedélyesen kávéznak, boroznak hétfőn délidőben. Délután kettőkor kezdett éledni a város.

Ja, és a sport?
Hát nem lett „lájtos”. 54 km-en sikerült megint 1069 méter szintet tekernem. Ezzel életemben először első vagyok a Fejér megyei kerékpárosok között.

A túráról fotóalbumot ITT találsz.

Monte Zoncolan

Hozzászólás most!

A legek napja volt a mai.
Kezdjük azzal, hogy legjobban féltem ettől a túrától, mert tudtam, hogy ez lesz a legnagyobb kihívás. Nem voltam biztos benne, hogy nem vállalom-e túl magam. Mégis a mai napra tettem ezt a túrát, mert nagyon feszegetett belülről, hogy meg tudom-e csinálni. Nem bírtam tovább várni.
Az autót Tolmezzoban tettem le (ami 15 km-re van a Monte Zoncolanra vezető út kezdetétől) hogy egy kis kerékpározás is legyen a mai napban (ne csak a tömény hegymenet) Persze ez azt jelenti, hogy Tolmezzóból is 220 méter szintet kellett megtekerni, hogy egyáltalán a kezdethez elérjek.
Aztán jött a 9,5 km átlag 10%-os emelkedő. Nem, nem sokszor akartam feladni, talán csak kétszer fordult meg a fejemben..,. de valami mindig továbbhajtott. Talán egy panoráma, vagy a 200 m-enként (szintben) feltűnő sárga tábla.

Ahha, már Magyarország szintjét elértem (1000 m tszf) ja ilyen magasan már tavaly is voltam Erdélyben (1200 m tszf) 

Valami mindig hajtott előre. Egyszercsak könnyebb lett az emelkedő….., és az a látvány, ami elém tárult…. Leírni nem tudom, fényképek nem adják vissza. 
Leültem a fűbe, és élveztem… annyi energia áramlott, hogy a fejem búbjától a lábujjamig bizseregtem. Ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni.

Aztán egyszer csak pittyegett a telefon, Réka boldog apák napját kívánt. Nem is tudtam, hogy van ilyen, de azt hiszem, nálam boldogabb ember nem volt a világon abban a pillanatban.

Ja, és a sportérték: 23,5 km Tolmezzótól felfelé 1141 méter szintet sikerült megtekerni. A lefelé 23, 5 km az tömény élvezet volt ::D
(U.i: eszméletlen élmény volt 9,5 km-en át 60-75-el legurulni; csak ezért nem volt több, mert fékeznem kellett sokat, mert a hajtűkanyarokat csak 35-40 -el bírtam bevenni)

Fotóalbumot ITT találsz.

Sappada behavazott

Hozzászólás most!

Magyarországon elég ritkán adódik manapság, hogy tekintélyes hómennyiséget láthassunk. Tulajdonképpen ezért jöttem az Alpokba, hogy egy kicsit élvezzem a téli világot…… nos sikerült. Sappada-ra ma reggelre 50-80 cm hó esett. Mindenütt hatalmasra nőtt háztetők, roskadásig behavazott fenyőfák….hát igen. Ez már hómennyiség….

Hozzáteszem, ~11 órára értem fel, és már tökéletesen letisztított úton tudtam végig haladni. 1-2 percenként jártak a hótolók egymás után. A lakosság apraja-nagyja pedig takarította a parkolókat, a házak környékét mindenféle eszközökkel; dupla hólapát, kézi hómaró, traktor….minden eszközt felhasználtak. Nagyon jót sétáltam a frissen behavazott városkában. A szállásra visszatérőben pedig benéztem egy kicsit Tolmezzo városkába is. Sok szép fotót találhatsz ITT.