Címke: kerékpártúra

I B❤️KE Budapest 2019 ?‍♂️

Amikor kiírták az esemény időpontját a netre, számomra nem is volt kérdés, hogy jövök. Tavaly már részt vettem az eseményen, és jó emlékeim voltak. Idén úgy döntöttem, hogy a rekuval járom végig a távot. Némi parkolási nehézségek után hamar elővettem a gépet, és menetkésszé tettem. A találkozóhelyünk a Margitszigeti nagyréten volt. Hamar odaértem, de erre a látványra nem voltam felkészülve.

Igaz, tavaly is sokan voltunk (ha jól emlékszem, 25ezren) de idén szerintem még egy lapáttal rátettünk.

Az első 10 percben az időjárás vacakolni kezdett – szemerkélni kezdett az eső. De mire kihajtottunk a Margitszigetről, már el is múlt. Semmi akadálya nem volt a jó hangulatú csapatásnak. A starthelyen egy zenekar szórakoztatott minket, de zenében egyébként sem volt hiány – sokan hoztak magukkal különböző Bluetooth-os eszközöket, így a legkülönfélébb stílusokra tekerhettünk 😀 Nagyon jó hangulatú volt az egész, sokan fotóztak minket és sokan pacsiztak velünk. Nagyon jó volt így együtt , ekkora csapattal egyetértésben tekerni! Külön öröm volt még, hogy Budapest ikonikus helyein tudtunk végig tekerni, úgy, ahogy azt másképp soha nem tehetjük. Például a Duna-Korzón:

A Parlamentnél:

A Lánchídon:

Az Andrássy úton:

A Hősök terén:

Nyilván, ennél sokkal több helyen jártunk (majdnem 27 km lett a kör) dehát nem fotóztam megállás nélkül 😉 Néhányan szellemes megoldású járgányokkal tekertek, de nálam a pálmát most a „hölgy fotelban ülve, olvasólámpával” vitte a prímet, pláne, hogy a virágoskertjét is mellette hozták, hogy tökéletes legyen az idill 😀

És hogy nekem pedig ne legyen tökéletes az idill, az Attila úton egyszercsak azt éreztem, hogy nem tudok sebességet váltani, és nehéz tekerni 😀 Nos, a hátsó váltóm bowdenje elszakadt, így a legerősebb fokozatban maradt a váltó. Az utolsó 8 km-t így izmozva tettem meg; amúgy is kondigép ez a reku, de így egysebességesen még keményebb volt 🙂 De a jó hangulatom így sem múlt el; nagyon jó élmény volt ez az együtt tekerés. Talán valahol a Parlament környékén járhattunk, amikor átnéztem a budai oldalra. Eszméletlen mennyiségű kerékpáros hömpölygött a túloldalon is, és mi még igencsak messze voltunk a Petőfi hídtól, ahol átkelve fordultunk vissza felfelé a túloldalon… Nagyon inspiráló és nagyon jó alkalom volt! Jövőre remélem ugyanígy!

Az eseményről egy kis animáció ITT található.
Az Andrássy úton tekerve készitettem két rövid videót; azok pedig itt láthatóak:

Sok fotót és infót az eseményről pedig ITT találsz.

Soproni városnézés – Critical Mass ?‍♂️

Az elmúlt napok hajtása, ház körüli munkái nyomán a mai napra lazítást terveztem. Elég rég voltam Sopronban, ezért úgy döntöttem, elmegyek ebben a szép időben körülnézni, megnézni, befejezték-e már az ásatást a Belvárosban, és mindezt rendőri felvezetéssel 😉 mert Critical Mass felvonulás keretében tettem mindezt. Ősszel mentem a rekuval utoljára, ezért úgy döntöttem, most ezzel a különleges géppel megyek. Parkolás után nekiindultam a talalkozóhely felé; ami a Citadella-parkban volt. A Lövér körút azonban igencsak szépen emelkedik felfelé, ezért bemelegítésként rögtön izmoztam egyet a rekuval 🙂

Itt tekeregtem egyet, majd megnéztem egy jó kis koncertet, aztán nekiindultunk a körnek. Ez az indulás már jól esett, hiszen gurultunk lefelé, a Belváros felé. A Bringázz Sopron Egyesület nagyon szuperül megszervezte az utat, az útvonalbiztosítást. A kör végén pedig én leváltam a csapattól, és a parkoló felé indultam, de még csináltam pár fotót a csapatról. Azaz, csináltam volna, de hosszú percekig, több kilométeres sorban tekertek a felvonulók, 10 percen keresztül….

A parkoló közelében pedig egy igazi csemegébe botlottam; egy Peugeot 203, 1956-ból. Gyönyörű állapotú példány, jól megnézegettem.

Hamar az autóhoz értem, gyorsan bepakoltam, és már indultam is haza. Jó nap volt, jót kirándultam, azt viszont bánom, hogy nem volt egy kicsit több időm Sopronban, még kb. 2 órát szívesen eltöltöttem volna itt. Kis hiányérzetem maradt. Viszont amiért mentem, azt teljesitettem. Egy kis animációt a túráról és pár fotóval többet ITT találhatsz.

Isaszegi kerékpáros emléktúra 2019 ?‍♂️

Éjjel többször felébredtem. Esik az eső. Folyamatosan…. tehát valóban véget ért az elhúzódó kora nyári idő. Vajon megússzuk az esőt ma? Ilyeneken gondolkodtam hajnalban, alvás helyett.

Aztán egyszer csak eljött a reggel. Minden esetre betettem a táskába az eső-elriasztó esőkabátomat, ? úgy indultam útnak a találkozóhelyünk felé. Már tavaly is részt vettem ezen az eseményen. Akkor nagyon jó élményekkel tértem haza, egyértelmű volt, hogy idén is jövök. Természetesen ma is a KÖSZI előtt gyülekeztünk; idén végre Zoli barátom is tekert velünk.

Barátságos napsütésben lendültünk neki a túrának, eleinte még azt gondoltam, hogy túlöltöztem magam. Aztán néhány kilométer megtétele után bementünk a felhők alá; a hőmérséklet pedig 10 fok körülire esett vissza. A hűvös és esővel fenyegető időjárás ellenére nem riadtunk vissza; elég szép hosszú sorban tekertünk Isaszeg felé.

Mintegy 20 km megtétele után megálltunk egy nagyon jó helyen; a péceli Művelődési Ház udvarán forró teával és lilahagymás zsíroskennyérrel vártak minket. Ez nagyon jól esett a kicsit zord időjárásban! A túra apraja-nagyja közül senki nem hagyta volna ki ezt a remek állomást!


Félórás szünetecske után folytattuk utunkat túránk valódi célja felé. Nem túl megerőltető szakasz után el is értünk Isaszegre. Itt épp a három napig tartó „Történelmi napok” eseménysorozat helyszíne mellett parkoltunk le. Volt itt minden; kirakodóvásár, hagyományörző bemutató a falu-imitációban, népi hangszeres koncert, gyerekprogramok….

És még egy igazi szépséget is találtunk; a lovak tiporta csatamezőn nyújtózott – épségben – egy igazi csuda virágszál:

Aztán felsétáltunk a hegyre az Isaszegi Csata Emlékművéhez; itt meghallgathattuk a helyi történelemtanár e napra vonatkozó anekdotáit. Aztán megbámultuk a panorámát fentről, és visszasétáltunk a parkoló biciklijeinkhez.

Itt még elfogyasztottuk a Pécelről megmaradt zsiroskenyereket, amelyeket a szervezők nagyon kedvesen elhoztak nekünk ? Végül kis idő után aztán visszaindultunk Kőbányára.
Azonban 5 km megtétele után alászaladtunk egy szép sötét felhőnek, amiből bőven áradt az égi nedű…. ejnye… eddig mindig hatásos volt az esőriasztó-esőkabátom, amikor nálam volt…. de mivel most is velem utazott – legalább fel tudtam venni ? ~5 km megtétele után alábbhagyott a zápor, bár az esőkabát védőszárnyai alatt sem volt semmi gondom. Mire beértünk Rákoscsabára, már a nap is kisütött, és a hőmérő így rögtön 18 fokra ugrott. Ezután már móka és kacagás volt a további út….. Meg is érkeztünk rendben a KÖSZI elé. Ott dobtunk egy könnyed búcsút, aztán ki-ki útjára indult. Meg kell említenem, hogy a szervezés ismét nagyon jó volt; minden klappolt, minden a helyén volt.. Köszönet érte a Vuelta Sportirodának, akik sokadszor bizonyítják, hogy értenek hozzá és jól teszik a dolgukat. Ezt a napot pedig megint a pozitív élmények közé jegyzem be. Nagyon elégedetten tértem haza.

A túráról még több fotót ITT találsz, rövid animációt pedig ITT.

Egy gyors esti Bakonyszéli kanyar ?‍♂️

Kicsit megszaporodtak a dolgaim mostanság. Beindult a tavasz teljes erőből, mindent egyszerre kéne csinálni 😀 Ház körüli munkák is beindultak… Ennek ellenére elhatároztam, hogy ma mindenképpen tekerek egyet.

Kicsit 😉 ugyan megcsúsztam a dolgaimmal, délután fél 4-kor pattantam nyeregbe. Elég jó kis tempóban indultam Bodajkra. Kincsesbányán Robi kollegám csatlakozott hozzám – abszolút vélletlenül találkoztunk – és együtt tekertünk 5km-t.

Bodajkon 20 perc alatt megbeszéltem, amit kellett, aztán már fordultam is hazafelé. Egész 57 km-ig jó volt, de aztán addigra besötétedett, lehült a levegő…meg el is fáradtam… az utolsó 10 km nem volt már kellemes. De a lényeg azért meglett, mégis csak tekertem a hétvégén egyet. ??

Az animáció megtekintéséhez kattints a képre!

Kiskunsági háromszög ?‍♂️

A múlt heti szeles-dombos megpróbáltatások után ma sokkal szelídebb tájakra kerekeztem. Szeretnék formába lendülni a májusi versenyre, ehhez meg kell a nyeregben töltött idő – de azért ma egy kicsit lágyabban akartam megtenni mindezt. Utamat Soltvadkerten kezdtem. Kiskunmajsa volt az első etap célja, ami 29 km-re található a starttól. Igazából nem volt nehéz a terep, ezzel szemben kerestem az utat a kátyúk között… A főútról pedig – bárhol – lefordulva azonnal mély futóhomokba kerültem.

Eszembe is jutott rögtön a tananyag: „a XIX., század végén a futóhomok megfogására mezővédő erdősávokat telepítettek” Sok látnivaló nem volt, valóban sok erdősáv volt az út közben, fenyvesek és akácosok felváltva. (egyik sem honos az Alföldön) És az erdősávokban, (mellette, mögötte) sok-sok élő és holt tanya rejtőzik.
Kiskunmajsára érve a Petőfi tér felé vettem az irányt. Egy nagyon rendezett kis teret találtam, ami ráadásul tavaszi verőfényben pompázott.  Itt elfogyasztottam kis elemózsiám egyik felét.

Élveztem kicsit a napsütést, majd nyeregbe pattantam. Következő etap 26 km, Kiskunhalas központja. Ide szintén olyan úton tudtam haladni, ahol keresni kellett az útburkolatot, a hullámok és kátyúk között. Ezen az úton jól meg tudtam figyelni, hogy mit kezdenek a kiskunsági emberek a futóhomokban?  Hát szőlőt telepítenek mindenfelé, és bort termelnek.

Kiskunhalas központja felé haladva belebotlottam a Halasi Csipkeházba, amelyről eszembe jutott, hogy a halasi csipke, mint ruha-diszitőelem évszázadokon át meghatározta a környék viseletét.

Kiskunhalas központjában a Bethlen Gábor téren álltam meg. Nagyon-nagyon rendezett tér, ahol a város apraja—nagyja a finom délutáni napsütésben sütkérezett. Így tettem én is. Közben elfogyasztottam kajacsomagom másik felét is.

Útra kerekedve, hamarosan ráálltam a Kiskunhalasról északra kivezető kerékpárútra. Nagyon kellemes és jó minőségű kerékpárúton tudtam haladni Soltvadkert felé (aztán autóból nézve később láttam, hogy az a kerékpárút egészen az akasztói horgásztavakig tart). 42 km összefüggő kerékpárút… szinte már sci-fi. Mikor lesz ilyen mifelénk? Soltvadkerten pedig elnyertem a mai nap fődiját; a Szent Korona Cukrászdának hangulatos kiülő teraszán elfogyasztottam két nagyon-nagyon finom sütit.

A mai nap közben el is döntöttem, hogy folytatni fogom a kerékpáros városnéző-felfedező túráimat . A túráról animációt és fotóalbumot ITT találhatsz. A túra hossza egyébként 73 km lett a végére.

Dimbes-dombos Somogyország ?‍♂️

Somogyország eddig valamiért kiesett a látókörömből. Számomra a Dunántúlnak az a része, amit valamiért még nem fedeztem fel, annak ellenére, hogy mindig is élt a fejemben egy kép a szelíden hullámzó somogyi dombvidékről.

A mai napon eljött az ideje az első idei egész napos túrának. Mivel a szép idő mellé elég erős délnyugati szelet ígértek, a túrámat Igalról indítottam Kaposvár felé. Remélve, hogy az elején letudom az ellenszelet, visszafelé jóval fáradtabban majd támogatással tekerek.

Ennek tudatában indultam neki a túrának. Hamar megéreztem a lényegét a somogyi hullámzásnak. 3-6%-os emelkedőkön kapaszkodás – majd egy perc gurulás – és aztán megint kapaszkodás, újra, meg újra meg újra…..

5 km „bemelegítés” után szerencsére már akadt egy látnivaló; Ráksi falujának van egy szép kis skanzenje. Már itt jó volt leszállni a kerékpárról, és egy kicsit fotózgatni.

Aztán tovább Kaposvár felé… addig 27 km-t kellett még megtennem az erős ellenszélben, a jó kis (szelídnek csak autóból nézve nevezhető) dombságban. Néha már arra gondoltam, hogy rövidítek a túrán, de aztán valahogy mégis csak tekertem tovább….
Elég sok erőfeszítés nyomán azért csak elértem Kaposvárra! Nagyon jó érzés volt végig gurulni az ünnepi díszben pompázó városon, jó volt látni, hogy a jó idő sokakat kicsalogatott a Főtérre. A Kossuth teret meghatározza a Nagyboldogasszony Székesegyház, a Városháza és a Kossuth szobor hármasa, maga a tér nagyon rendezett és szép benyomást kelt.

Innen utamat a Kaposváriak kedvenc szabadidős helyére, a Deseda-tó felé folytattam. A tó körül remek kerékpárút található, amellett komoly infrastruktúra is található e helyen. Számos pihenőhely kerékpárosoknak, horgászoknak. Emellett a tó mellett található kalanderdő is, illetve itt található a Fekete István Látogatóközpont (az író a 20 km-re található Göllén született). Ezeket sajnos már nem volt időm megnézni, de jó alkalom lesz majd a visszatérésre. 😉

Innen már Igal felé vettem az irányt, hogy befejezzem a szép kis körömet. Bár a túra szervezésekor nem volt világos, merre fogok majd nagy kerülők nélkül visszatérni a parkolóhoz, a kerékpáros navigációm jól megoldotta a dolgot; egy 6 km-es traktor-utas szakasz beiktatásával sok időt spóroltam meg. Aztán csak-csak eljött az ideje, amikor megláttam Igalt a következő domb mögött. Azért jóleső érzés volt már. Még csináltam egy gyors fotót a Gyógyfürdőnél, amelyen jól látható a nyúzott fejem. Ez a fotó egész jól tükrözi, milyen nehéz volt a túra. 27 km-en keresztül a sok domb erős ellenszélben, és visszafelé pedig hiába vártam a hátszelet, mert délutánra elült a szél…de a dombok viszont a helyükön maradtak.

A végére azért összejött 63 km, és a sok dombnak köszönhetően 611 méter szintemelkedés is. A túráról animációt és fotóalbumot ITT találhatsz.

Ui. : Még sajgó izmokkal, de már a következő túrán gondolkodom, hiszen errefelé van a Zselic is, meg az a látogatóközpont is felkeltette az érdeklődésemet…..

Szezonnyitó tekerés

Lebegőfalu => Csákvár ?‍♂️

Na végre, kisütött a Nap!

Ezen örömhírre én is felkerekedtem, hogy az első, szezonnyitó tekerést megtegyem. Kevéssel az oroszlányi repülőtér mellett kezdtem el tekerni. Nyilván, jól tájékozódtam előtte, ezért nyílegyenesen elindultam Bokod irányába. Azért szerencsére hamarosan ránéztem a térképre, és azt láttam, hogy már legalább 1,5 km-el tovább mentem, mint ahol le kellett volna fordulni a Lebegő falu felé. Sebaj, sok utcája van Oroszlánynak, nem volt nehéz meglelni az odavezető utat. A lebegő falu egy olyan tópart, ahol a stég-tulajdonosok  beköltöztek, történetesen a víz fölé, a stégre. Hogy ez miért alakult így, azt nem tudom, de elég jól néz ki a vízre épített kis házakkal és színes háztetőkkel.

Van telepített pad, asztalka, itt meg is tudtam ebédelni 🙂
Innen  továbbindulva az átkelés a Vértesen volt a terv. Nosza, neki is indultam, és némi oroszlányi kevergés után megtaláltam a Majkra vezető utat.
Majkon tavaly jártam, akkor is már voltak előrelépések a Kamalduli remeteség épületének felújítására vonatkozóan, most viszont láttam, hogy már a látogatóközpont épületét falazzák, talán az idényben már működni fog. Pár fotó elkészítése után indultam is tovább.

Következő állomás talán a Vértes-átkelés magassági csúcspontja környékén a Kőhányáspuszta-megállóhely 🙂 35 évvel ezelőtt töltöttem itt pár jó napot, majd egyszer mesélek róla 🙂

Ezután következett a túra legjobb része; le kellett tekerni a Vértes keleti oldalán. Hát szuper volt, mint mindig 😀  
Hamar leértem Csákvárra, csak úgy faltam a kilométereket 🙂 De a nagy falásban megálltam a Publo étteremnél, és mivel úgy gondoltam, hogy megérdemlem, egy gyönyörű calzone-t lenyomtam egy meggysör kíséretében. Méltó befejezése volt a mai napnak, soha ne legyen rosszabb szezonkezdet!

A túráról fotóalbumot, videot ITT találsz.

Vágmenti túra

A mai napra elég szép idő ígérkezett, ezért úgy döntöttem, tekerek egyet. A tekerés apropójának pedig a 62 évvel ezelőtti eseményekre való emlékezést választottam, ezért 62 km-t terveztem tekerni.
A komáromi Tesco parkolójában hagytam az autót, és bágyadt őszi napsütésben indultam útnak.
Hamar elértem a Vág partján futó kerékpárutat, utam első részét ezen terveztem megtenni. A minőségre semmi panasz nem lehet; nagyon jó állapotú, amely a Vág töltésén fut végig.

Első tervezett állomás Gútán, a hajó-vízimalomnál volt, amely egy ipartörténeti emlék. Érdekes volt megnézni, nem láttam eddig még ilyet. A Vág parton ücsörögve egyszercsak vidám ludak úsztak felém, persze kérték a jutalomfalatokat 🙂 Sajnos nem hordok magamnál takarmányt ezért ez elmaradt – ők is egy idő után alakzatba álltak, és elúsztak lefelé.

Hamarosan folytattam az utamat tovább, a második tervezett állomás, az ógyallai csillagvizsgáló felé. Itt a túranavigációm beterelt egy 3 km-es földutas erdei szakaszra, dehát látom már, hogy egy jó nagy kört sikerült levágni általa. A csillagvizsgálóhoz érve meg kellett állapítanom, hogy túl késő van már a megtekintéséhez, hiszen október 15-ig tartott a szezon 🙁  Jobb híján lefotóztam kívülről 🙂

Ógyalla után pedig elkezdte a műsort a navigációm; mivel túrázáshoz készült, ezért mindenáron le akart terelni a 64-es főútról, és vele párhuzamosan mindenféle mellékutakon navigált engem. Egészen addig, amíg a szántóföld közepén egy elkerített telephelyhez nem értem, amely telephelyen is keresztül vezetett az út. Sajnos megkerülni nem tudtam (árok, ilyesmik) szóval visszafordultam az első elágazásig, és ott mentem, amerre jónak találtam. Kb. 8 km után megtaláltam a Szentpéterre vezető utat, amely újra aszfaltos volt. Innen már egyenes úton visszatekertem az autóhoz.
Csakhogy ezzel a kis kitérővel kissé túltoltam a tervezett km-t, mert a vége 73 km lett. De annyi baj legyen, ilyen időben ajándék volt ez a nap. Nagyon jó volt!

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Bakonyi karika – kerékpárral

Többször beszéltünk már a kollegákkal, hogy elmegyünk egy rövidet tekerni a környéken.
Nos ma sikerült végre; Csetényből indultunk. Majd Jásdon át feltekertünk a Római-fürdő szurdokhoz, onnan pedig Bakonynána-Dudar érintésvel vissza. Szép kis kör volt 🙂

A túráról fotókat, térképet ITT találsz, egy rövidke 3D animációt pedig ITT.

Hajnali és esti

Hajnalban nagyon korán ébredtem. Arra gondoltam , tekerek egyet itt a Velencei-hegységben. Fotóztam is egypárat a hajnalodó tájról.

Estefelé pedig autóba szálltunk, és elutaztunk a Kelenföldi P+R parkolóig. Ott metróra szálltunk, és már hipp-hopp, benn is voltunk a belvárosban. Időztünk egy kicsit a magyar ízek utcájában sört és kolbászt kóstolgatva, majd hamar el is jött a nap fénypontja:

A tüzijáték aláfestéseként pedig Szarka Tamás igazán nagyívű zenét alkotott.

Fotóalbumot, térképet ITT találsz.