Címke: kerékpártúra

Kis-Balaton kör

Hozzászólás most!

Találtam még egy tavat, amit meg lehet kerülni. Kis-Balaton. Gyermekkorom világába repít vissza ez a hely.

Fekete István: Tüskevár című művét nagyon sokszor elolvastam, és még felnőttként, az utóbbi években is. Olyan alapvető emberi értékeket, alapvető bölcsességeket fogalmaz meg a világról, amelyek nélkül nehéz élni. A természet szeretetének csíráját Fekete István vetette el bennem. Sokszor elképzeltem, milyen lehetett annak idején a berekben; ma megnéztem. Öröm, hogy a mai napig még megtekinthető egy kis szelete annak a világnak, amiről Fekete István írt.

Zalavárról indultam, és hamar elértem a Kányavári-szigetre. Még ma is ugyanúgy legelik a szárcsák a vizitök szárát, és ugyanolyan lomhán viszi a Zala a maga történeteit. Példaértékű, milyen jól kezelik itt a regény nyomán keletkező érdeklődést. És eddig még kerékpárút is található volt.

Ez után aztán egy kicsit a saját fantáziámra volt bízva a dolog; de hát én megtalálom a megfelelő útvonalamat. Dél felé Zalakarosig, majd észak felé Hévizig tekertem. Összességében nagyon kellemes, dombságokon át, a hullámzó út nem gátolt a túra élvezésében  🙂 Hévíz, Keszthely környéke nagyon sűrű, nem is igazán volt időm jobban belenézni. Talán legközelebb. Amit bánok, hogy idő hiányában nem tudtam gyalogtúrázni a Diás-szigetre, ahol Fekete István emlékház áll, ahol az 1951-52 év nyarait töltötte. És állitólag kerékpárral nem lehet behajtani oda. No, majd legközelebb! Mert ez még befejezetlen történet számomra.
A végére azért összejött 75 km.

A túráról térképet, fotókat ITT találsz.

Fertö-tó kör

Hozzászólás most!

Maradjunk annyiban, hogy ezt a szórakozást még megengedtem magamnak  😉 Mivel a Balatont még nem bírom egészben megkerülni (kicsit sok az a 200 egyszerre… 🙁 ) ez a tó maradt, amit még nem fedeztem fel kerékpározás szempontjából  😉 Szóval…. Fertő-tó kör! Nyárligetről indultam, Fertőd, Fertőrákos felé. Meglepően takaros falvak vannak Magyarországon, 90 %-ban tökéletes kerékpárutak.

Az Eszterházy-kastély érintése után legközelebb a Balfi-víz forrásánál álltam meg inni. (jó kénes a víz)

Na de ez után kezdődött csak a móka! Balftól a kerékpárút a szőlőhegy oldalában vezet, kellemes dombokkal, 8%-os emelkedőkkel-lejtőkkel, váltakozva.

Fertőrákostól délre kb. 2 km-en egy erdei szakaszon kavicsos úton lehet haladni.

Fertőrákosra beérve a városi utak is szépen emelkednek végig a határ felé…. A kerékpárúton, a határnál az osztrák rendőrök bólintása után…. Irány a szőlőhegy!! Fertőmeggyes, Ruszt határában dettó ugyanúgy megy a kerékpárút, mint Magyarországon. Persze mindenünnen gyönyörű panoráma látható a tóra! Nem baj, legalább megtudtam, hogy alakul az idei termés  😀

Persze mindegyik kisvárost érinteni nagy élmény, csodálatos, takaros kisvárosok, pezsgő élettel, mintha nemtudomén, milyen fürdőhelyen lennénk.

Ruszt után pedig lejőve a szőlőhegyről, a kukorica- és napraforgómezők közt kanyaroghatunk  🙂 Mindig vártam, mikor érek már egy kisvárosba, mert nagyon tetszettek, igazán!
Az északi végen egyérteműen Nezsider a központ, itt pihentem kicsit. Aztán délnek fordulva hamarosan elértem Pátfaluba (Podersdorf). Szerintem a legnagyobb, legjobban kiépített üdülőhely, stranddal vizibiciklivel, világítótoronnyal. 

Podersdorftól délre volt még hátra 31 km-em. Ezen a szakaszon úgy éreztem, egy kicsit kifogytak a szórakoztatásból a területgazdák; elég unalmas szakasz volt. Ráadásul Illmitztől Nyárligetig egy fia kerékpárossal nem találkoztam. Pomogy (Pamhagen) és Fertőd között a kerékpárút minősége pedig….hagyjuk.
Összességében nagyon jó a minősége a kerékpárutaknak, infrastruktúrának. Látszik, hogy nem tegnap kezdődött a kerékpáros turizmus arrafelé. Számtalan árnyas pihenőhely, kávézó, söröző, csárda, kemping, panzió hívogatja az ilyenfajta turistákat.
Szumma szummárum, nagyon tetszett.

Ja, és a teljesítményemről:
Balfig tartó lendületem aztán egy kicsit alábbhagyott a szőlőhegyeken, bár élveztem, de 83 km után pihennem kellett, mert az örökösen félig szembe fújó szél, meg a szokatlanul magas relatív páratartalom kicsit többet kivett a kelleténél… Na de a győzelmet nem kell magyarázni!! Megvan!!
124 km / 678 m / 18,5 km/h átlagsebesség

. A túráról térképet, fotókat ITT találsz.

Tisza-tó kör

Hozzászólás most!

Ma ismét tartalmas napot tudhatok magam mögött. Tekertem egy tókört… Tisza-tó-kört 🙂 Kerékpáros-paradicsomként hirdetik, kíváncsi voltam, mit mutat nekem. A keleti parton hibátlanul végig-fut a kerékpárút a gáton.

Tiszafüred egy csinos kis város, igazán tetszett. Az északi végen Tiszadorogmáig mentem, ott átkompoztam a Tiszán.

Onnan lefelé elindulva 2 km után le kellett térnem a gátról,mert elfogyott az út. Majd 25 km múlva Poroszlón találtam meg újra. (nem is Magyarország lenne, ha nem lenne hiányos a kerékpárút) Poroszlón ajánlom mindenki figyelmébe a Tisza-tavi Ökocentrumot.

Én megnéztem februárban és hasznos időtöltés volt. 
Amúgy a kerékpárút (már ahol van) nagyon ingerszegény és egyhangú, út a gáton, büfé 10 km-enként, út a gáton, strand 5 km-enként, út a gáton…
A tó maga bővelkedik vadregényes zugokban, természeti szépségben gazdag. Mindenképpen ajánlott egyszer meglátogatni annak, aki még nem látta.

A végére 99 km jött össze 🙂 A túráról térképet, fotókat ITT találsz.

Turul-látogatás

Hozzászólás most!

Mai menü: meglátogattam a Turult. 🙂

És hogyan? Velencei hegységen oda-vissza át, Vértesen oda-vissza át, és a Gerecsébe is belekóstolva. Finom volt  😉 Főleg odafelé, 72 km-en keresztül ellenszélben, ami néha viharos volt. De semmi gond! égjen a zsír!!!  Persze ez ellen tettem is, mert Először Csákváron a Csuta Cukrászdában fagyiztam egyet. Tatabányán szendvicseztem egy nagyot, és végül Lovasberényben, a Hóman Cukrászdában sütiztem 😉 135 km lett a teljes megtett táv. A túráról térképet, fotókat ITT találsz.

Sappada -búcsú a hegyektöl

Hozzászólás most!

Ma ellátogattam az egyik, számomra szerelmetes helyek egyikére, Sappadára. Na ez az a hely, amit leírni nem tudok, fényképen nem tudom megmutatni…. Érzések, amikor ott állsz az ordítóan hatalmas hegyek alatt (képek nem adják vissza azt a nagyságot) érzel….

Gyönyörű hely, nálam jelenleg az első kettőben benn van. 
Próbálom érzékeltetni, milyen:
Tavaly Rékával motorostúrát tettünk Georginához Tirolba. Mivel az osztrák oldalon már eleget kirándultunk, beterveztem ezt a kis olasz szakaszt az útitervbe, és ebbe véletlenül (nem hiszek a véletlenekben!) beleesett Sappada is. Számomra ismeretlen volt, előtte nem is hallottam róla.
Ahogy haladtunk, és egyre jobban beértünk a Dolomitok csúcsai közé, mindinkább elhatalmasodott rajtam az érzés, az a gyomorszorító, amikor annyira le vagy nyűgözve, hogy egyszerűen nem bírod…. Annyira, hogy meg kellett állnom egy helyen (az a hely volt Sappada), és csak nézni a szépséget… Ott álltam, ki tudja hány percig, izzó, könnyes szemmel…. Na ilyen.

Most is szorul a gyomrom. Indulni kell hamarosan haza, és én egy hálátlan kutya vagyok, mert ahelyett, hogy örülnék az élményeknek, szomorú vagyok. Nem tudom, visszatérek-e még ide, de az biztos, hogy soha nem felejtem el ezt a hetet.
És talán egyszer büszke is tudok majd lenni remélem, mert nem volt teljesítmény nélküli ez a hét, úgy érzem. 6 nap / 5 tekerés / 270 km / 6845 méter szint.

Fotóalbumot ITT találsz.

Pontebba – városnézés

Hozzászólás most!

Eltekertem Pontebba-ba várost nézni. Mármint, hogy legyen indok, hogy újra az Alpok-Adria kerékpárúton tekerhessek  😉 Mert azt nem lehet meguuunnnniiiii  😀

Maga a város egy közlekedési csomópont; itt fut be egy hágó Ausztria felől, amellett vasúti megállóhely meg kerékpáros, motoros csomópont is.
Maga a hely nem túl nagy, de fényképeztem nektek tipikus szűk utcákat, magas hegyekkel meg muskátlis ablakokkal. Szép, na!

És még egy. Gondoltak a kerékpárosokra! Van itt egy „biker point” szerelőállvánnyal, szerszámokkal, pumpával  🙂  Arról álmodom, hogy 2086-ban nálunk is lesz ilyen. Ja, majd ha egyáltalán megközelítőleg hasonló infrastruktúrájú kerékpárutak, netán ha lesznek.

Aztán szembejött egy sportautó-felvonulás, azok is szépek voltak, így együtt. Ide biggyesztettem néhány képet.


Nekem meg 51 km lett 1756 méter szinttel 🙂 Fotóalbumot ITT találsz.

Alpok-Adria kerékpárút – Monte Lussari

Hozzászólás most!

A milleniumi vasútvonal helyén épült Alpok-Adria kerékpárút kipipálva.
Először a számok:
83 km / 2138 méter szint / 18,3 km/h átlagsebesség. Nagyon jó ötlet volt a régi, már nem használatos, Monarchia által épitett vasútvonal műtárgyait felhasználni. Nagyon hangulatos, és jó minőségű kerékpárút vezet át ezen a páratlan vidéken. Viaduktok keresztezik egymást mindenütt, és a régi alagutakon, völgyhidakon át tekerve csodás élményben volt részem .

Sok helyen felújított állomásépületek, vasúti őrházak várják a kerékpárosokat.

.Többszáz méter magas sziklákról alázuhanó patakok, égkék színű folyók tették szebbé az utamat.

Persze kellett is, mert 40 km-t kellett folyton csak felfelé nyomni. És az Alpok nem játszik. Szintkülönbség van bőven.
Áldom a Monarchia egykori vasútépítő mérnökeinek precizitását, nagyon egyenletes a pálya. Egyenletes sebességgel lehetett tolni felfelé. A pálya 1-6%-os emelkedésű. Azután lefelé meg tömény élvezet. 30-35 km/h erőfeszítés nélkül 😀

Az egész megkoronázásaképpen pedig a Monte Lussari – ami bevallom, nekem télen 50 centi hóval jobban tetszett, sokkal varázslatosabb volt. De ma sem lehetett panaszom. Kaptam az energiát rendesen.

(u.i. Köszönöm Kati a pár évvel ezelőtti túraleírásodat! Azt elolvasva kezdtem elhinni, hogy én is meg tudom csinálni.)
Fotóalbumot ITT találsz.

Városnézés Tolmezzo-ban

Hozzászólás most!

Ma csak „lájtosan” nyomom, arra gondoltam…Betekertem Tolmezzo-ba várost nézni. Hát semmi különös nincs, álmos Észak-olasz kisváros a hegyek közé szorítva.

Van két temploma, egyik tetején Gábriel mutatja az utat, a másik egy hatalmas dóm.

Falatnyi belváros, ahol a kávézókban az emberek kedélyesen kávéznak, boroznak hétfőn délidőben. Délután kettőkor kezdett éledni a város.

Ja, és a sport?
Hát nem lett „lájtos”. 54 km-en sikerült megint 1069 méter szintet tekernem. Ezzel életemben először első vagyok a Fejér megyei kerékpárosok között.

A túráról fotóalbumot ITT találsz.

Monte Zoncolan

Hozzászólás most!

A legek napja volt a mai.
Kezdjük azzal, hogy legjobban féltem ettől a túrától, mert tudtam, hogy ez lesz a legnagyobb kihívás. Nem voltam biztos benne, hogy nem vállalom-e túl magam. Mégis a mai napra tettem ezt a túrát, mert nagyon feszegetett belülről, hogy meg tudom-e csinálni. Nem bírtam tovább várni.
Az autót Tolmezzoban tettem le (ami 15 km-re van a Monte Zoncolanra vezető út kezdetétől) hogy egy kis kerékpározás is legyen a mai napban (ne csak a tömény hegymenet) Persze ez azt jelenti, hogy Tolmezzóból is 220 méter szintet kellett megtekerni, hogy egyáltalán a kezdethez elérjek.
Aztán jött a 9,5 km átlag 10%-os emelkedő. Nem, nem sokszor akartam feladni, talán csak kétszer fordult meg a fejemben..,. de valami mindig továbbhajtott. Talán egy panoráma, vagy a 200 m-enként (szintben) feltűnő sárga tábla.

Ahha, már Magyarország szintjét elértem (1000 m tszf) ja ilyen magasan már tavaly is voltam Erdélyben (1200 m tszf) 

Valami mindig hajtott előre. Egyszercsak könnyebb lett az emelkedő….., és az a látvány, ami elém tárult…. Leírni nem tudom, fényképek nem adják vissza. 
Leültem a fűbe, és élveztem… annyi energia áramlott, hogy a fejem búbjától a lábujjamig bizseregtem. Ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni.

Aztán egyszer csak pittyegett a telefon, Réka boldog apák napját kívánt. Nem is tudtam, hogy van ilyen, de azt hiszem, nálam boldogabb ember nem volt a világon abban a pillanatban.

Ja, és a sportérték: 23,5 km Tolmezzótól felfelé 1141 méter szintet sikerült megtekerni. A lefelé 23, 5 km az tömény élvezet volt ::D
(U.i: eszméletlen élmény volt 9,5 km-en át 60-75-el legurulni; csak ezért nem volt több, mert fékeznem kellett sokat, mert a hajtűkanyarokat csak 35-40 -el bírtam bevenni)

Fotóalbumot ITT találsz.

Utazás az Alpokba

Hozzászólás most!

Hol is kezdjem? 
A mai utazás alkalmával átgondoltam, miért is jövök újra… 2013-ban kezdődött a történet, amikor Németországba utazva, az autópályáról egyszercsak oldalra tekintettem…. és észrevettem az Alpokat… hű de szép…. ide vissza kell jönni körülnézni… 

Az elhatározást tett követte, még azon év júliusában tettünk egy mootorostúrát arra. Na, nem kellett több, teljesen elbűvölt és beszippantott az Alpok. Azóta aztán ~8 alkalommal jártam már erre, jellemzően motorral, egyszer autóval.

. A népszerű, turisták által látogatott helyek nagy része (Osztrák- és Olasz részen értendő) már megtekintettem. Tavaly év végén/idén év elején havas arcát is megcsodálhattam az Alpoknak. Most mégis itt vagyok újra. Hogy miért? Mert kell a kihívás. Szép-szép gépesített járművekkel összejárni a hegyeket…na de önerőből?? ….dobpergés….Lássuk…

Hozzáteszem, normál ember(ek) egész napos utazás után tusol, eszik, iszik,stb. Nem, én nem…..dehogy. Elmentem tekerni egyet.
(u.i.: aki netán nem volt még az Alpokban, pótolja, ha lehet! Ez itt egy csoda-világ )